𝕍𝕒́𝕝𝕥𝕠𝕥𝕥 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕤𝕫𝕠̈𝕘ű 𝕥𝕠̈𝕣𝕥𝕖́𝕟𝕖𝕥! 🔞🔞 Tartalommal .
Benji és Aaron Története.
****
Csak szeretők voltunk, de én többet akartam tőle. Szerelmes lettem, bár az eszem tudta, hogy ez lehetetlen, hiszen hozzá képest senki vagyok.
*...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Aaron és az ő meglepetése, amit szerintem tőlem tanult el! Persze ebben igazat is adok neki, mert, ha ötletelésről, na, meg túlagyalásról van szó, abban én magam is jeleskedek. Mégis az, amit a megbeszélésen mondott záróbeszédként, bár nagyon meglepett, igazán boldoggá tett.
Bevallom alig félórával előtte, még azon járt az eszem, hogyan védjem meg azt, ami az enyém, hiszen Bobby elszólása, miszerint az a szép férfi pont Aaron esete, okozott nekem egy kis gyomorégést, na, meg fejfájást is.
Amint Bobby magamra hagyott, miután azért belém is rúgott képletesen persze, én egyből a mosdóba rohantam, mint egy csitri, akit épp kikosaraztak, hogy háborgó szívemet elbújva lecsillapítsam. A mosdóba, ahol hónapokkal ezelőtt rókafim megbújva várt rám, és természetesen azt az emléket – a végét kihagyva – felelevenítettük többször is azóta már. Akkor nem vártam arra, hogy kilép és meglep, hiszen tudtam, hogy az irodájában van, talán már Robbien legelteti a szemeit, és azon fantáziál, hogy mit tudna csinálni vele.
Állj le, Benji az agyalással! Többször is bebizonyította már, hogy te kellesz neki! – társaságom újfent a hang, amelymindig észhez terített, ha valamit túlgondoltam. – Azok csak Bobby szavai! Hallgasd meg előbb Aaront is!
Nem is tudom, mit tettem volna a segítsége nélkül! Talán még az irodából is elszaladok, és otthon kisírom magam, hiszen a nyomás, amely a vallomásommal, azt hittem, hogy lassan lekerül rólam, egyre nagyobb lett újra. Inkább nem agyaltam, jöjjön, aminek jönni kell, a megbeszélésre indultam azzal a céllal, hogy azt, ami az enyém, megvédem! A tárgyaló felé tartottam, amikor Chris, akire pont nem voltam kíváncsi, megragadta a karom, és megállított:
– Neked még be sem mutattam a barátom! – mondta egy nem is tudom, milyen vigyorral az arcán.
Azonban nem is ez zavart engem, hanem ahogy engem, vagyis a reakciómat figyelte. Akkor már tudtam, hogy nem véletlenül hozta azt a... inkább le sem írom, kit a céghez!