𝕍𝕒́𝕝𝕥𝕠𝕥𝕥 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕤𝕫𝕠̈𝕘ű 𝕥𝕠̈𝕣𝕥𝕖́𝕟𝕖𝕥! 🔞🔞 Tartalommal .
Benji és Aaron Története.
****
Csak szeretők voltunk, de én többet akartam tőle. Szerelmes lettem, bár az eszem tudta, hogy ez lehetetlen, hiszen hozzá képest senki vagyok.
*...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
– Méghogy a randim! – léptem be puffogva az irodámba, hiszen rókafim megjegyzése nagyon rosszul esett.
Nyugodj le, Benji! Gondolj bele, hogy ő mit érezhet! – a hang térített észhez, mint mindig mostanában, amikor hülyeségeken kattogok. Így bár Aaron megjegyzése nem tetszett, tudtam, hogy csak meggondolatlan volt, hiszen ő is nagyon ideges.
Gondolataim fénysebességgel száguldoztak a fejemben, mégis az egyik, és talán a legfontosabb gondolatom az volt, hogy rókafim vajon mit érezhet. Ehhez nem is kellett a hang, mert magamtól is féltettem. Nyilván nem magamra gondoltam, hiszen ami a múltban történt, azt próbáltam elfelejteni, Chris pedig számomra egy senki volt mindig is. Azonban Aaron miatta nem lehetett nekem az első! Miért rugózóm ezen a dolgon? Azért, mert attól még hogy fiú vagyok, aki meleg, igenis fontos az első alkalom nekem is!
A franc esne belé, hiszen elvette tőlem az a szemét a választás lehetőségét! Mérges voltam újra, ezért az asztalomhoz odacsapva pakoltam össze a dolgaimat. Próbáltam már nem arra a napra és a reggeli fájdalmas ébredésre gondolni, na,meg az elkövetkező napokra, amikor azt éreztem, hogy egy senki vagyok, és így nem is fog szeretni engem senki. Szemem előtt inkább az a kép lebegett, ahogy helyreteszem – persze már Aaronnal együtt – azt a szemét Christ!Megráztam magam, mintha az segítene, nem akartam a dologgal foglalkozni, és egyedül rókafimra koncentráltam, hogy minél hamarabb mellette legyek megint. Attól függetlenül, hogy ideges voltam, nem is kicsit, egy önelégült mosoly kúszott az ajkamra, ahogy Aaronra, és arra gondoltam, hogy otthon vagyunk végre... Ellenőriztem hát gyorsan mindent, amit haza akartam vinni magammal, amikor feltűnt, hogy a telefonom hiányzik...
– Biztos Aaronnál maradt. – jegyeztem meg magamnak hangosan, ami az utóbbi időben nem is furcsa, hiszen rendszeresen diskurálok a belső hanggal, közben lazán még a vállam is megrántottam mellé, olyan leszarom stílusban.
Így nem is kutattam a készülék után. Akkor is motyogtam még valamit, amikor a szekrényhez léptem, hogy a kabátom kivegyem. Azonban fejben már teljesen máshol jártam, így nem tanúsítottam neki figyelmet. A kabátomat készültem felvenni, amikor két türelmetlen kart éreztem meg a csípőmre kulcsolódni, majd a karokkal egyidőben egy mellkast éreztem a hátamhoz csapódni.
