𝔸 𝕥𝕚𝕥𝕜𝕠𝕕 𝕟𝕖𝕞 𝕝𝕖𝕤𝕫𝕖𝕜. 𝔹𝕃. 🔞 BEFEJEZETT✅

10.

Reggel még azzal a reménnyel indultam el apám házából, hogy ma végre itt hagyhatom ezt a helyet... Ezért a napokban a készülődés mellett, alaposan kitakarítottam, elrendeztem mindent, nem terveztem, hogy a meeting, és a találkozás után még vissza kell jönnöm ide. Persze emiatt is megint csak magam hibáztathatom, mert ha nem kapom fel a vizet... Oké más is kiakad, ha szerelme befogja a száját, és nem az ajkával, vagy épp valami mással, amit már annyira, bekapna érezne végre... Szóval az a valami, amivel elhallgatott engem, a keze. Nem gondolkodtam, sértve éreztem magam, mert pár másodperccel korábban úgy éreztem, hogy minden rendben van... Sietősen a lifthez tartok, nincs kedvem beszélni senkivel sem. A tárgyaló üvegablakán keresztül félszemmel láttam, hogy Sophie és Bobby beszélgetnek, majd amint engem meglátnak a nő, Aaron nagynénje lázasan felém integet. Bár bírom őt és Bobbyval sincs semmi bajom nem állok meg, hiszen nincs más vágyam most, mint az, hogy otthon legyek és rendezzek a fejemben mindent.

Azóta már hazaértem, és mint korábban most is kiborultam, hiszen egyre inkább úgy érzem, ennek vége, végleg elcsesztem. Tudom, hogy minden embernek meg van a saját története... Úgy néz ki, hogy az enyém a viszonzatlan szerelem utáni vágyakozás. Akármit teszek, és hiába is látom Aaronon, hogy vágyik rám... Ez mind nem köszönhető másnak csakis a vágynak, amit a testem után érez. Nem is hibáztathatom hiszen a mi kapcsolatunk csak a szexre alapoztuk. Az pedig, hogy én ez idő alatt szerelmes lettem bele, mint egy idióta... Na hát ez már csak az én bajom... - Akkor miért sírsz állandóan!? Csak tartsd meg szeretőnek és élvezd, amit adhat! Vagy... Újra hallom a belső hangot, amit eddig sikeresen elnyomtam. Könnyű neki hiszen nincs is szíve és ami bennem játszódik le azt ő nem érezheti... Mégis valahol igaza van, csak félek késő... és azzal, hogy ott hagytam nagyon elbasztam... És az, amit mondtam... Hogy jutott eszembe egyáltalán? Hiszen nembánom én, csak Aaron velem legyen. Fejem már fáj annyi gondolat jár benne, pro-kontra elvek sora, szinte a hányinger kerülget már tőle. – Elég volt Benjamin! -parancsolok magamra, majd feltápászkodom a kanapéról és inkább elmegyek fürdeni. Mérges vagyok, de csakis magamra, hiszen a hisztimet, ha Aaron a párom lenne akkor sem díjazná... De, ha az lenne én nem is viselkednék így vele... A zuhany alatt természetesen szidtam még magam, és egy idő után a megoldáson agyaltam. Persze, ha egyáltalán van még olyan.