𝔸 𝕥𝕚𝕥𝕜𝕠𝕕 𝕟𝕖𝕞 𝕝𝕖𝕤𝕫𝕖𝕜. 𝔹𝕃. 🔞 BEFEJEZETT✅

5.

Idióta, sőt eszelős módjára szeltem át a klubot, hogy az autómhoz és Benjihez közelebb kerüljek végre. Telefonnal a kezemben szedtem lábaim, miközben végig hívogattam őt. Mondanom sem kell, babym fel sem vette a telefont nekem, amiért nem is hibáztatom persze. Tudom, hogy én voltam az, aki hülyén viselkedett vele. Megbántottam... pedig nem ez volt a célom! – Ó, te idióta barom! Azonnal felrántottam az ajtót, majd amint beültem egy üzenetet küldtem babymnek, ha még jó a megnevezés persze. És én még azt gondoltam éjjel ki engesztelem... Ezek után már lehet szóba sem áll velem...

Benji PM: 11:06

Vedd fel baby! Megakarom magyarázni!

-A-

Idegesen meredtem a készülékre az ELKÜLDVE majd a KÉZBESÍTVE értesítést vártam...
Azonban miért lenne ez ennyire egyszerű, ha rólam van szó!? Mert a készülék jelzett ugyan, de nem úgy ahogy én arra számítottam. Ugyanis az üzenet jelző hang mellettem szólalt meg az autóban. Pontosabban az anyós ülés melletti kis fiókban. -Mi a fasz!? Így hiába is hívom őt!

A készüléket, ami most a legközelebbi, és legkedvesebb dolog, ami babymre emlékeztet, azonnal a kezembe kaptam. Majd amint a kijelzőre néztem elakadt a szavam...

Aaron ❤️PM: 11:06

A szívet nézve, nevem mellett a sajátom is kihagyott egy ütemet. Majd újra az az érzés a gyomrom körül... Émelyegtem az ismeretlen feszültségtől, ami egyre erősebb, mindjárt hánynom kell. - Benji szerelmes belém!? Nem tudom, hogy most sírjak vagy nevessek? Persze örömömben sírnék, és nevetnék is egyszerre. -Mit tettem!? Végre leesett, hogy hiába is érez irántam többet, én elcsesztem most mindent! De jóvá kell tennem.

Így, nem hívtam újra, hiszen felesleges volna, inkább beindítottam az autót és elindultam hozzá. Az út már üres, alig van pár autó, így elég hamar elértem a házához. Majd szinte le sem állt a motor én kipattantam és szaladtam is hozzá. Jobban mondva szaladtam volna, mert hiába is hívtam a kaputelefonon ő nem válaszolt nekem ott sem vissza. -Hova ment, ha haza nem!? Na tessék, újra kétségbe estem... - Ennyire nem ismerem!? Hogy nem jöttem rá eddig? Miért volt nekem csak a szex vele elég!? Ezen változtatnom kell! És ha ő randizni akar, vagy hajlandó egy kapcsolatra velem... Állok elébe, nem állok ellen már én sem.

Órák óta várom az autóban, de ő nem jött haza még mindig. Ez is eléggé kiborit, mert látni akarom őt, megmagyarázni, érinteni, érezni...
De ezeknél az önös vágyaknál akad egy jóval idegesítőbb dolog is. Ami nem más, mint a telefon mellettem, ami már többször is megszólalt a szívbajt hozva rám. De nem is az éjszaka csendjében fel visító hangra vagyok mérges. Hanem a hívó félre! – Mi a faszt akar Bobby az én babymtől!? Elég nagy lelkierő kellet ahhoz, hogy ne vegyem fel és ordítsam le a fejét...
Eleinte tartottam is magam, mert van ennél jóval aggasztóbb dolog is... – Mire készül Bobby!? - kérdeztem csak úgy magamtól úgy hajnali három tájékán.
Eddig bírtam most már muszáj megtudnom miért hívogatja őt és hol van Benji egyáltalán...

-Hol van Benji!? - szóltam cseppet sem kedvesen a telefonba, és már az sem zavart, hogy elárultam magam.

-Szia haver! Az ismerősödről beszélsz? - kérdezte egy egyáltalán nem szimpatikus érccel a hangjában.

-Igen róla! Hol... van? -kérdeztem vissza parancsoló, fenyegető hangon, tudja csak, hogy ideges vagyok.

-Miért tőlem kérdezed? - játszotta a hülyét nekem... Velem azonban nem jár sikerrel, mert jól ismerem!

-Mert már ötször hívtad!?

-Mi...? - meg vagy Bobby! Még a vonal végén is hallom, ahogy visszatartja a levegőt... biztos meglepődött.

-Nálam van a telefonja, de ő nincs sehol! Mond el hol van, a többit majd hétfőn megbeszéljük.

-Nem tudom, hogy hol van!! -persze én meg hülye vagyok! Gondoltam, de nem szálltam vitába vele...

-És ha baja esett!? - erre eddig miért nem gondoltam!? Mi van, ha valamelyik perverz állatnak megtetszett, hiszen egy kívánatos, szép fiú, és...

-Nem esett baja! - zökkentett ki agymenésemből egyszem barátom, határozott hangja. – Fontos dolga van és egy darabig nem megy haza.

-És te ezt honnan... - értetlenül álltam, bocsi ültem szavait hallva. Miért tudja ő és az én babym nekem miért nem szólt róla!?

-Akkor hívták amikor piáért mentünk... - olyannyira megnyugtattak szavai, hogy végig sem gondoltam, amit mondott.

-Hétfőn beszélünk! - ráztam le ennyivel, és már nyomtam is ki a telefont.

A hajnali, párás utca igencsak csendes, csak a halkan fütyülő szél hangját hallom, na meg a gondolataim idióta fejemben. Még szép, hogy magam szidom, hiszen, ha nem úgy viselkedem ahogy, már biztos egymás karjaiban izzadunk, és minimum két menetet is lezavartunk.

De nem! E helyett itt ülök Benji telefonjával a kezemben... És utána epekedem... -Mi a fasz! egyenesedtem ki hirtelen. - Bobby hazudott! A telefon a kocsimban volt, így nem is tudta babym hívni senki! És mi az, hogy nem jön haza egy darabig? Valami itt bűzlik!

De miért is érdekel ez engem!? Hiszen felnőtt férfi, semmi közöm hozzá mit csinál... Mi csak szeretők vagyunk... Gondolataim cikáznak, közben a gyomor tájéki kellemetlen érzés is egyre erősebb. Folyamatosan a lakása ablakát nézem, szuggerálóm, ami most sötétségbe borul, nem világít az a kislámpa sem, ami végig követte eddigi együttléteinket...

-Ebből elég! Állítom le az agyam és a testem gyorsan, mert már csak az emlékekre éledezni kezdett vágyam... Annyira intenzív az érzés, jobb, ha inkább hazamegyek.

Otthon majd kitalálok valamit.

Azt hittem, ha nem várok rá a háza előtt, és nem gondolok rá vágyakozva közben magamat szidva, jobban fogom érezni magam... De ez nem így lett mert az elmúlt egy hétben is csak rajta járt az agyam. Nappal munka közben azon, hogy hol lehet, miért nem jelentkezett. Éjjel pedig szenvedélyesen ölelkezünk és őt látom álmomban. Hiányolom, hiszen minden alkalommal kellemesen szeretkezünk, majd összebújva együtt alszunk.

- Talán nem is szex hiányzik annyira, mint intimitás, hanem ő maga, mint egy társ!? – Megint hülyeségeken jár az eszed Aaron, és ideje lenne túltenni magad Benjin és az egész dolgon! - C'cc mintha ez olyan egyszerű lenne! Felejteném, de nem megy, és ezt magam sem értem.

A napok telnek, és én továbbra sem tudok róla semmit sem. Ez pedig egyre inkább kiborít. El sem akarom képzelni, milyen az, ha nincs az életemben. Milyen az, ha nem csókolhatom, vagy ölelhetem meg. - Nem! Ez nem lehet opció! Lassan visszatalál hozzám és én el sem engedem magamtól többet. Ezzel nyugtatom, hisz már tudom a furcsa érzés, ami azóta is kínoz, nem a gyomrom, hanem a szívem. Sikerült a fiúnak magát mélyen a belsőmbe fészkelnie. Mindezt úgy, hogy én bolond ezt észre sem vettem! - Mi változott volna, ha hamarabb rájövök? Minden! Mert akkor nem bántom úgy meg. Azonnal felvállalom, és nem titkolom el ki is ő nekem.
Azonban kimondani még nem merem... De eljön az az idő amikor bevallom neki, hogy szeretem...