𝕍𝕒́𝕝𝕥𝕠𝕥𝕥 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕤𝕫𝕠̈𝕘ű 𝕥𝕠̈𝕣𝕥𝕖́𝕟𝕖𝕥! 🔞🔞 Tartalommal .
Benji és Aaron Története.
****
Csak szeretők voltunk, de én többet akartam tőle. Szerelmes lettem, bár az eszem tudta, hogy ez lehetetlen, hiszen hozzá képest senki vagyok.
*...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Hány százalék hiányzik? – kérdeztem rá megerősítésképpen.
Tudnom kellett, hogy szerelmem cége és további élete rajtam múlik-e, mert, ha igen...
– Tizennégy...
Hallottam Samantha szavait, és minden egyes hangnál éreztem, ahogy a vérem száguld, majd azt is, ahogy a szívem a fülemben kalapál. Nem tudják még, hogy ki a csendestárs, és addig érzik magukat biztonságban...
Nyugodj meg, Benjamin! Ne csinálj hülyeséget újra! – figyelmeztet a másik énem, amely úgy látszik, hogy gondolatokkal előttem jár, és tudja, hogyan cselekszem majd. Felpattantam a párom mellől, – persze, ha hívhatom még így egyáltalán – majd a hatalmas ablakhoz léptem, mintha a panorámát csodálnám. Tettem néma csend követte, de nem foglalkoztam vele, ugyanis először magamban kellett rendet tennem! Azonnal megvilágosodtam, ahogy a lemenő napot néztem.
Én is így veszítem el a szerelmem? – kérdeztem magamtól, és még a gondolatra is összefacsarodott a szívem! Mégis, ha a vallomásom az ára annak, hogy Aaron megtarthassa a cégét, és ne kelljen anyámtól és Bobbytól rettegnie, érte megteszem! A tudat, a felismerés, hogy tényleg csak egy eszköz voltam Bobbynak, felzaklatja amúgy is nyugtalan szívem.
Igazam volt végig!Nem érek semmit sem...
– Emiatt ne aggódj, Benji, szívem! – nyugtat Samantha, ami nagyon jólesik, és el is érzékenyülök tőle.
Ő nyugtat engem, pedig, ha tudná...
– Épp emiatt aggódom! – suttogtam magam elé, és nem is gondoltam rá, hogy talán hallhatják a szavaim ők is.
A könnyeim is potyogtak már, közben hallottam, ahogy szerelmem idegesen szólít engem.
Eljött hát az idő, hogy elmondjam, amire kíváncsiak mind a ketten!
– Kukori... –
Aaron a karomnál fogva hirtelen megfordított maga felé. Nem is vettem észre, amikor odajött mögém, majd amint meglátta, hogy arcomat könnyeim szántják, azonnal felém nyúlt. Egyből tudtam, hogy vigasztalni akar, én pedig ahelyett, hogy kihasználtam volna az alkalmat, – ami lehet, hogy az utolsó volt – magam elé emeltem a karom, jelezve, hogy most ne érjen hozzám. Szerelmem megdöbbent, értetlenül nézett rám. Ha nem ebben a helyzetben lettünk volna, már csókjaimmal nyugtatnám... Tovább kattogtam, így azt sem hallottam, amit mondanak nekem. De amint eljött az idő... Beszélnem kell!
