Medicina

6.fejezet - A gyomros

– És mivel mulatnád az időd? – kérdeztem Doriántól, miközben az alvós pólóm aljára tapasztottam az ujjaimat, aztán lentebb húztam az egészet. Bár valószínűleg, abból a szögből így is látszott a bugyim.

Dorián szeme oda siklott. Aztán szokásához híven lesütötte a szemét. De úgy tűnt, végül csak erőre kapott, mert ismét az arcomra pillantott. Megvonta a vállát.

– Lepj meg!

– Nézzünk egy filmet?

– Oké. De horrort válassz! – vigyorodott el.

– Neee! – vetettem hátra a fejem. Aztán teátrálisan a tenyerembe temettem az arcom. – Miééért?

– Így jár, aki a legszebb álmából kelti fel az embert!

– Na mesélj! Mit álmodtál? – húzogattam a szemöldököm.

– Azt nem kötöm az orrodra – biccentette oldalra a fejét. – Na gyerünk! Válassz egy horrort!

– Oké – csaptam a törzsem mellé a kezem, mint egy hisztis, durcás kisgyerek, aztán sarkon fordultam. De pusztán azért, mert tudtam, hogy Dorián ezen jót mókázik.

Betipegtem a szobámba, aztán felkaptam egy rövid pizsama alsót.

Ezután kicsattogtam a nappaliba és lehuppantam a széles kanapéra. Begyújtottam a kamu kandallóban tornyosuló vaskos gyertyákat. Bekapcsoltam a narancsos ledeket, amik a konyhapult éle mentén haladnak. Aztán benyomtam a kandalló feletti lapos tévét, ami mögött lila fény villant fel.

Szigorúan csak megnyugtatásképpen csináltam ezeket, hogy a sötétséget némileg megtörjem, nem pedig romantikus hangulatvilágításnak. Csak hogy tisztázzuk.

De valahogy mégis rossz érzés öntött el. A hátam mögé nem láttam. Nem láttam rá a kanapé mögötti területre: a szobanövényekre, a fogasra, a bejárati ajtóra, a széles polcra a családi képekkel és mütyűrökkel.

Úgy éreztem, valaki bámul.

Hátrakaptam a fejem. Végigsiklott a tekintetem minden egyes ponton, de egy lelket sem láttam. Összevontam a szemöldököm. Előre fordultam és a combomra meredtem.

Nagyon reméltem, hogy nem ebből áll majd ki a hátralevő életem.

– Hiába lógatod az orrod! – lökte oda nekem Dorián, miközben kisétált a vendégszobából. Felvette a sötét nadrágját is, a felsőtestére pedig a fehér pólója simult. – Akkor is horrort nézünk!

– És ha... és ha...

– Nem! Nincs kifogás!

Levetette magát a kanapéra. Tőlem jobbra. Természetesen körülbelül egy méterre.

Hangosan kifújtam a levegőt, aztán elindítottam a Netflixet. Nem tudtam, mit válasszak. Igazából mindegy is lett volna, mert nem szeretem a horrorfilmeket. Szóval úgy döntöttem, hogy a horror kategóriát csukott szemmel pörgetem végig, és ahol majd megáll az ujjam, az lesz a nyerő.

Szem becsuk.

Gomb lenyom.

Gomb lenyom.

Gomb lenyom.

Szem kinyit.

1408.

– Ez meg mi? – vontam fel a szemöldökömet, miközben a képernyőt bámultam. A képen azt hiszem, John Cusack állt valami hotel folyosón.

– Ez nagyon jó film! De rég láttam! – Oldalra biccentette a fejét, aztán felvonta mindkét szemöldökét. – És ami azt illeti, elég érdekes, hogy pont itt álltál meg. Ugyanis paranormális dolgok történnek benne.