Medicina

14. fejezet - Nehéz eset

Blanka elállt az ajtóból, én pedig felléptem a lakókocsi lépcsőjén. Amilyen rozogának és kicsinek tűnt kívülről, olyan otthonos volt belülről. Rántotta illata szállt az orromba. Fa burkolat fedte a miniatűr főzőfülkét. A kettőből az egyik rózsán egy használt serpenyő hevert. A picike mosogatóban pedig egy tányér és egy villa csillogott. Felettük szárított fűszernövények és üvegcsék lógtak.

Blanka leült a sötét, de virágos ülőalkalmatosságra, ami egy pöttöm, négyszögletű asztal köré épült.

Én is leültem. Szemben Blankával. Azonban a szemem még mindig a csinos kis helyiséget pásztázta.

A falak néhol holdas és kristályos képekkel voltak teleragasztva. A lakókocsi végében magasodó ágyát egy színes gyöngyfüggöny választotta el ettől a tértől. Mellette talizmánok lógtak. Láttam tenyér alakút, kék szemeket, viking rúnákat, egyiptomi szemet. Sőt, különféle keresztek is csüngtek alattuk.

Olyan érzésem volt, mintha valami modern konyhaboszorkány kunyhójába léptem volna be, aki minden kultúrába belenyúlt volna valamiért.

– Mi is pontosan az a cucc, amit bevettem?

Blanka felkönyökölt az asztalra. A bronzbarna melle majdnem kibuggyant a Fallout feliratú, kék trikójából.

Meglátta, hogy ott maradt a tekintetem, így visszahajolt, elhúzta a száját és összevonta elől a farmerdzsekijét.

– Jaj, esküszöm, nem azért... – tettem fel a kezem. – Csak hát akkora nagyok... és hát, mindig azt szerettem volna, hogy a két pattanás a mellkasomon ekkorára duzzadjon.

Blanka felvonta a szemöldökét, és úgy tett, mintha a szeméből akarná kipislogni a hallottakat, ami nyilván abszurd. Az íriszében a mogyoróbarnán kívül egy kis zöldet is láttam. Egy szép centrális heterochromia. És az is Feltűnt, hogy orrpiercingje van. Nem is értem, eddig miért nem vettem észre. És még csak nem is átlagos. Épp középen lógott, és csipkemintásnak látszott.

Vett egy nagy levegőt, aztán hangosan kifújta.

– Befejezted?

– Igen. Be – húztam össze magam, mint egy rossz diák az iskolapadban.

– Akkor megkérdezem megint, hogy mi az a cucc, amit bevettem, mert rohadtul rám hozta a frászt éjszaka egy banyaszellem és mindenféle kapuról hadovált.

Elmosolyodtam.

– Hehh. Én is banyaszellemnek hívom.

Blanka felvonta a bal szemöldökét.

– Jaj, bocsi – helyezkedtem az ülésben zavaromban. – Na akkor. Most belefogok. Felkészültél?

Ő összefonta maga előtt a karjait és úgy nézett rám, mintha azt hinné, úgy sem tudok olyasmit mondani, amitől leesik az álla.

– Szóval, én a Naphra gyógyszergyárban dolgozom, aminek a vezérigazgatója egy Medional nevű új gyógyszert hozott forgalomba, ami a fájdalomcsillapításra használt hatóanyag mellett tartalmaz egy másik anyagot is, ami miatt némely ember érzékeny lesz a túlvilágra. Van, aki így, van, aki úgy. – Blanka hatalmas, őzike szeme végig összehúzva meredt rám, amitől csak még feszélyezettebbnek éreztem magam, de nem hagytam abba a regélést. – Ez a férfi azért csinálta ezt, mert kell neki három erős médium, aki lebontja a túlvilág kapuját. Azt egyelőre nem tudom, miért akarja lerombolni, de ha felbukkan három ilyen típusú ember, akkor rá akarja venni őket, hogy önszántukból tegyék meg. És eddig voltam én, aztán miattam már te is ilyen lettél – sütöttem le a szemem. – De nemet kell mondanunk – néztem rá újból.