A hét végeztével elérkezett a jól megérdemelt hosszú hétvégés, sátras kirándulás, amit Nanikának köszönhettünk és persze mindannyian másként reagáltunk rá.
Nanika izgatottan várta, hogy mályvacukrokat égessen halomra a tábortűz felett, meg hogy pucéron vesse bele magát a tó vizébe.
Hetti irtózik a bogaraktól, de amitől még ennél is jobban: a sátorban alvás gondolatától. Így hát fogcsikorgatva bólintott rá a kis összejövetelünkre a természet lágy ölén.
Morti azt mondta, hogy ha lefizetjük egy láda sörrel, akkor oké.
Dorián egy vállrándítással elintézte az egészet, miközben a szeme sarkából engem lesett.
Én pedig egy darabig vívódtam, ugyanis a sötét fák emléke nem túl sok jót idézett fel bennem. Végül nyilván rábeszéltek.
Szombat hajnalban indultunk el két autóval. Nanika, Dorián és én Darth Maullal szántottuk a kilométereket, Hetti és Morti pedig a saját szürke Toyotájukkal.
Két és fél óra alatt értük el a fákban dúskáló Holdfény kempinget, ahol rajtunk kívül szerencsére csak egy szerelmespár feküdt egy-egy nyugágyon a méretes sátruk mellett, de legalább jó messze tőlünk.
A magas nyárfák lombjaiban madarak csicseregtek, és ágak nyikorogtak a reggeli hűvös szélben. Még egy mókust is láttam felszaladni egy fatörzsön.
Összehúztam magamon a kardigánomat, miután egy széllöket engem is elért és felborzolta a hajamat.
– Nika, te komolyan ilyen időben akarsz fürdeni?
Pipacska már a sporttáskáját rángatta ki a kocsim csomagtartójából.
– Naná! Én egy viking vagyok! Vasból van a tököm!
– Akkor miért tart fél napig, mire kiveszed a táskád? – vetette oda Dorián foghegyről.
– Te meg mi lenne, ha úriember lennél és segítenél? – morgott oda a bátyjának.
– Ó – horkantott a szépszemű karbatett kézzel – én úriember vagyok. Csak nem veled.
Ám amikor Vörösbegy már a Barbie játszóház méretű sátrát akarta kirángatni, Dorián odalépett és segített neki. Egy pillanatra felhúzódott a derekán az I'm an astronaut feliratú fekete pulóvere, és teljesen véletlenül, abszolút nem szándékosan odasiklott a tekintetem arra a V betűre, aminek az alja ott végződik, ahol a nadrágja púposodik elől.
Ágreccsenés hangjára bal oldalra kaptam a fejemet. Az a fél kupicányi rémület kimosta az agyamból azt, amire épp csak gondolni kezdtem.
Az egyik fatörzs mögött arany csillanást láttam meg. Összehúztam a szemem.
– Csak beakadt – sziszegte Nika.
Erre visszanéztem.
– Az agyad akadt be – borzolta fel Dorián Nika piros haját, aztán elmosolyodott.
Persze eközben fél szemmel a fákat pásztáztam és egyre szorosabban vontam magam köré a bolyhos, zöld kardigánomat, mintha az megvédhetne, ha rám támadna... akármi is.
Hetti és Morti ekkor sétált elő, miután az összedobott pénzből elintézték a fizetést. Annyira ellentétesen néztek ki. A cukortündér rózsaszín nadrágban és fehér, pufi kabátban lépkedett egyre közelebb, Mortimer pedig szürke farmerben és fekete kapucnis pulóverben döngetett, aminek a kenguruzsebébe süllyesztette mindkét terebélyes mancsát.
Mindig kézen fogva sétálnak, de ezúttal elmaradt.
Összevontam a szemöldököm, aztán a csomagtartóm felé fordultam, hogy kipakoljam a saját cuccaimat.
YOU ARE READING
Medicina
ParanormalZenóbia minden egyes nap téblábol a mókuskerékben. Elviseli az áruházban totyorgó néniket, a néha elég szagos, rosszindulatú munkatársait Bulldog Julival az élen, emellett robotol a gyárban és minden egyes baráti összejövetelen úgy tesz, mintha az e...