Medicina

20. fejezet - Üvegszilánkok

Megállás nélkül kavarogtak a fejemben a gondolatok, míg visszasétáltam a kis ösvényen keresztül a hatalmas tisztásra.

Nanika még mindig magába roskadva ült a kempingszékben. De nem is ez volt a legmegdöbbentőbb. Blanka lakókocsija eltűnt.

És emiatt már az ő szavai is beálltak a gondolataim hosszú sorába: Megvan a harmadik is.

Odasétáltam Nika mellé, aztán leomlottam a mellette lévő székre. Blanka hűlt helyére meredtem. Légy döngicsélt a fejem mellett, szúnyogot csaptam le a karomról, de eközben végig magam elé meredtem. A madárcsicsergés ezúttal harsogásnak tűnt, a napfény zavarta a szememet.

Percekig ültünk Nikával egymás mellett, mire ő szólalt meg előbb.

– Én igazából nem akartam ezt tenni. – A hangja erőtlennek hangzott. Mint aki már végtelenül elfáradt.

– Ha annyi pénzem lenne, ahányszor ezt hallottam tőled, már gazdag lennék – vetettem oda, rá sem nézve. Egy fakopáncsot szuggeráltam a szememmel, hátha abbahagyja a fatörzs kocogtatását.

– De én komolyan nem akartam. Mármint persze, akartam, de... nem tettem volna ezt Hettivel.

A szemem sarkából láttam, hogy a fejét már teljesen felém fordította. De én továbbra sem akartam ránézni.

– Nem érdekel, hogy miért történt. Hetti elment. És erről nem én tehetek és nem is Dorián. Más miatt elvesztettem az egyik legjobb barátomat. Még ha Hetti azt is írta, hogy nem haragszik. Én igen – ekkor csattant Nikán a tekintetem. Összehúzta magát.

– Sajnálom.

– Dehogy sajnálod – horkantottam, miközben ismét elfordítottam a fejem.

– De én tényleg nem tudom, mi történt! Morti valamiért véletlenül a nőibe jött be, amikor én épp a zuhany alól jöttem ki. És aztán különös érzésem lett. Mintha, mintha... nem is tudom. Mintha megbabonáztak volna, és szerintem Morti is így érzett, mert ahogy rám nézett...

– Jó én ezt nem hallgatom tovább – pattantam fel. – Haza akarok menni! Szedd össze a cuccaidat, ha velem akarsz hazajönni. Bár tőlem mehetsz gyalog is. Vagy ahogy tanultad. Mit bánom én!

Elsétáltam előtte, mert szólni akartam a fiúknak is. De ekkor megtorpantam.

– És rendben van. Tegyük fel megbabonáztak – mutattam macskakörmöt –, de másnap reggel, amikor világgá kürtölted, hogy Hetti is tisztán hallja, akkor erősen kétlem, hogy bűbáj alatt álltál volna. Te is tudod, hogy az száz százalék Shiao Nanika volt.

Ekkor lesütötte a szemét. Én pedig a fejemet rázva tovább haladtam az erdő mélyére, ahol még mindig egymás mellett ült Morti és Dorián.

Már méterekről rám kapták a tekintetüket és látványosan elhallgattak, de ezt nem tettem szóvá, miután megálltam előttük.

– Haza szeretnék menni. Nem akarok holnapig várni. Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de nekem ebből a kirándulásból már rohadtul elegem van.

– Oké, menjünk – felelte gyorsan Dorián. – Összeszedem a cuccaimat – ugrott le a kidőlt fatörzsről.

Puszit akart nyomni a homlokomra, de aztán meggondolta magát és visszahúzta a száját.

Őt ismerve valószínűleg úgy hitte, hogy még nincs itt az ideje az ilyesminek, annak fényében, amit tett. Jól hitte. De tudtam, hogy magától is mindent megtesz azért, hogy újra megbízzak benne. És nem akartam büntetni. Főleg, hogy nagyon vágytam egy kis intimitásra ez után a borzalmas hétvége után. Ha önző vagyok, ha nem.