Mike egy darabig csendben bámult maga elé. Feljebb tornászta magát az ágyon, amitől a takaró egy kicsit lejjebb csúszott.
- Az lehetetlen! - szólalt meg végül.
- Talán megint kinyílt egy kapu... - gondolkodott hangosan Will, miközben elvörösödött és igyekezett mindenhova nézni, csak Mike-ra nem. - Nem ez lenne az első eset.
- Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni!
- Ez csak egy feltételezés - vont vállat Will.
- És mire gondolsz? Hogy majd mi ketten belevetjük magunkat a rejtélybe és megoldjuk, mint Hawkinsban?
- Nem muszáj csak kettőnknek - jegyezte meg Will. - Vannak barátaim.
Mike a szemét forgatta.
- Igen, egyetemi csoporttársaid, akiknek lövése sincs a múltadról.
- Szeretném beavatni őket.
Will kimondta azt a gondolatot, ami már régóta ott motoszkált a fejében. Szörnyen érezte magát, hogy állandóan titkolózik a barátai előtt és hogy nem tud velük normálisan beszélni.
- Vecna meghalt - hangsúlyozta Mike. - Meghalt, érted? A kapuk végleg be lettek zárva, megszűnt az átjárás a mi világunk és a másik világ között!
- Akkor nézd meg azt a srácot a mosdóban és utána mondd a szemembe, hogy Vecna meghalt! - vágott vissza Will.
- Rendben - egyezett bele Mike.
Will megdöbbent. Nem gondolta, hogy Mike ilyen könnyen belemegy ebbe. Elfordult, amíg Mike magára vette a ruháit.
Csendben sétáltak egymás mellett a folyosón. Willnek számtalan gondolat cikázott át a fején és nemcsak Vecnával, meg a halott sráccal kapcsolatban. Szerette volna megfogni Mike kezét, másik kezével pedig beletúrni a hajába, szép csendben magához ölelni és...
- Biztos, hogy ez az? - szólalt meg Mike csendesen, kizökkentve Willt a mélázásból.
- Igen.
Mike meglökte a mosdó ajtaját, mire az halkan nyikorogva kinyílt. A két fiú belépett a helyiségbe.
- A középső vécéfülkében volt - sietett előre Will. Mike követte. Kinyitotta a fülke ajtaját és szembetalálta magát az üres és tiszta vécével.
- Mi? - nyögte döbbenten Will. - Hiszen itt volt!
Gyorsan végignézte a többi fülkét is, hátha eltévesztette, de mindegyik rendezett és tiszta volt. Holttestnek semmi nyoma.
- Ugye hiszel nekem? - nézett könyörgő tekintettel Mike-ra. Most egy pillanatra újra az a tizenkét éves rémült kisfiú volt, aki 1983. november 6-án eltűnt.
- Nem tudom. Ez eléggé furcsa.
- Láttam őt, Mike! Esküszöm, hogy itt volt!
Mike körbejárta az egész vizesblokkot, a zuhanyzókba is benézett, de mindenütt rend és tisztaság fogadta.
- Most már nincs itt.
Will biztosra vette, hogy Mike majd a fejéhez vágja, hogy biztos hallucinált, hogy a semmiért keltette fel az éjszaka közepén. Barátja megállt a vizesblokk közepén és fejcsóválva nézett körbe. Will felkészült az elkerülhetetlenre.
- Szerinted hová tűnhetett a holttest?
Will azt hitte, hogy rosszul hall. Olyan sokáig hallgatott, hogy Mike újra hozzászólt:
- Hahó, Will, vétel. Veszed az adást?
Will a fejét megrázva ocsúdott fel a döbbenetéből.
- Igen, bocsi, csak azt hittem, nem fogsz hinni nekem.
- Miért ne hinnék neked? A legjobb barátom vagy.
Will ettől őszintén meghatódott. Rég volt már, hogy Mike ennyire kedvesen szólt hozzá. Nem is emlékezett, mikor volt legutóbb ilyen.
- Vecna eddig sohasem tüntetett el holttestet - töprengett hangosan Mike, miközben a vécécsészét nézte. - Most meg hirtelen meggondolja magát? Nem, nem hiszem azt, hogy Vecna visszatért.
- De a groteszk póz, kivérzett szemek erre utalnak - mutatott rá Will.
- A holttest eltüntetése azonban nem. Talán csak valami vagy valaki el akarja hitetni velünk, hogy Vecna áll a háttérben.
Mike fintorogva elfordította a fejét.
- Menjünk innen, mert rohadt büdös van! Folytassuk a szobánkban.
Mielőtt azonban megmozdultak volna, Josh Barkley lépett be a mosdóba. Csodálkozva, szokásos vigyorral az arcán nézett a két másik srácra.
- Mit csináltok itt, ti ketten? És mit akartok folytatni a szobátokban?
Will és Mike összenéztek.
- Hidd el, Josh, addig jó, amíg nem tudod - felelte végül Will.
Josh továbbra is gyanakodva nézte a két fiút.
- Rendben, végül is nem az én dolgom. De azért védekezzetek közben, jó? Az egy... - Josh habozott, úgy tűnt, keresgeti a szavakat. - ...meleg párkapcsolatban is fontos.
Willből és Mike-ból egyszerre robbant ki a nevetés.
- Mi nem vagyunk egy pár...
- Félreértetted, Josh...
- Találtam egy holttestet az egyik vécé fülkéjében - árulta el Will.
Csend ereszkedett a mosdóra.
- Csak viccelsz, igaz? - kérdezte Josh.
Will a fejét rázta.
- És most is...? - intett a vécé felé Josh.
- Nem, a holttest eltűnt, mintha ott se lett volna.
- Hívjuk a rendőrséget! - javasolta Josh.
Mike a fejét rázta.
- És mit mondanál nekik? Elnézést, találtunk egy holttestet, de aztán nyoma veszett...
- Baszki! - foglalta össze a véleményét Josh.
- És ez még nem minden - tette hozzá Will. - Meséltem már, hogy régen Hawkinsban éltünk, igaz?
A barátja biccentett.
- Ott több ehhez hasonló haláleset is volt. Akkor ott azt hittük, hogy legyőztük Vecnát...
- Vecnát? - ismételte meg Josh, miközben kerekre nyílt a szeme a felismeréstől. - A népszerű társasjátékból? A Dungeons and Dragons-ból?
- Ennél bonyolultabb a dolog, de lényegében igen - válaszolt Mike.
- Segíthetek? - kérdezte Josh.
- Még nem is mondtunk neked semmit - forgatta a szemeit Will.
- Nem baj, segíteni szeretnék! És azt hiszem, Lucy is.
Will ránézett Mike-ra. Dióbarna tekintetében egyszerre volt könyörgés és szeretet. Nem kellettek hozzá szavak, hogy Mike megértse, mit szeretne.
Visszafordult Josh felé.
- Üdv a csapatban! Én Mike Wheeler vagyok, Will legjobb és legrégebbi barátja.
YOU ARE READING
A szívnek nem lehet parancsolni
Fanfiction1990 szeptembere. Sok minden megváltozott azóta, hogy Vecnát legyőzték. A megszokott csapat szétszakadt, új barátságok kötődtek. Will Byers és Mike Wheeler ugyanarra az egyetemre jelentkeznek, ám különböző szakra. Egy ideje már nem beszélnek egymáss...
