Az egyetemi életet össze sem lehetett hasonlítani a középiskolaival. Mivel kevés órája volt, Willnek nehéz volt megszoknia azt a hatalmas szabadidőt, ami a nyakába zúdult. Bánni egyáltalán nem bánta, mert így bőven maradt ideje, hogy megvegye Lucy születésnapi ajándékát.
Mivel péntek délutánra tervezték a bulit, így Will a péntek reggeli előadás utánra időzítette az ajándékvásárlást. Az egyetemi ajándékboltban szerencsére nem csak tankönyveket meg írószereket árultak, hanem mindenféle dolgot. A hangulatos helyiség az egyetem déli folyosójának közepén helyezkedett el. Üvegfalai mellett elhaladva Will már többször megcsodálta, de eddig nem talált okot, hogy bemenjen. Kissé idegesen nyomta le az üvegajtó kilincsét és belépett a boltba.
A zsúfolt teremben roskadásig álltak a különböző holmik, aminek köszönhetően a legkevesebb hely a vásárlóknak jutott. Will látott egymásra halmozott könyvkupacokat, különböző növényeket, társasjátékokat, egyetemi logóval ellátott eltérő színű és méretű pólókat és pulóvereket, díszes kötésű egyetemi évkönyveket. Ekkor hangos rikácsolást hallott jobb felől, s mikor arra fordította pillantását, látta, hogy egy papagáj mondja a magáét.
- Segíthetek valamit, kedvesem?
Will észre sem vette, hogy hogyan került a pulthoz, mely mögül egy ősz hajú asszony barátságos mosollyal nézte őt.
- Jó napot! Egy barátomnak születésnapja lesz és neki keresek valami ajándékot.
- Van valami elképzelésed, hogy mit szeretnél venni?
Will megvonta a vállát.
- Nem igazán. Mivel még nagyon nem ismerjük egymást, így nem tudom, mi lenne az ideális ajándék számára.
A boltos elgondolkodva nézett rá.
- Mit szólnál egy papagájhoz? Az egyetemi szabályzat szerint egy állat tartása engedélyezett hallgatónként.
Will elgondolkodva nézett az idős asszonyra. Nem tehetett róla, de az utóbbi évek eseményei sokszorosára növelték a bizalmatlanságát minden és mindenki iránt.
- Nem tudom, mennyire tetszene neki. Még nem ismerem őt annyira.
Az eladó könyörögve nézett rá.
- Kérlek! Adok neked egyet ingyen.
- Miért adna nekem ingyen egy papagájt? - Will fejében egyből megszólalt a vészcsengő, de tudta, hogy nem kell mindig komolyan vennie, mert az átélt traumák miatt sokkal érzékenyebb volt mindenre, mint mások.
A nő szomorúan sóhajtott.
- Az egyetemi vezetőség ötlete volt, hogy az új szemeszterben legyen valami újdonság is az egyetemi ajándékboltban. Ezért rendeltek néhány hullámos papagájt, amolyan kísérleti jelleggel. Azonban lassan egy hónap telt el és még senki nem vett meg egyet sem. A vezetőség pedig kijelentette, hogy ők nem finanszírozzák a papagájok etetését és tisztán tartását. Mindent nekem kell fizetnem! Van fogalmad arról, mennyibe kerülnek azok a kis magvak, amiket a papagájok esznek?
Will nem tudta, Lucy hogyan viszonyul az állatokhoz, ugyanakkor megsajnálta a boltost.
- Tényleg nem kell fizetnem érte?
- Tényleg.
A boltos megkönnyebbülten sóhajtott.
- Akkor a papagájon kívül szeretnék még kérni egy csokor klemátiszt is - bökött ujjával a virágcsokrok felé.
Ez amolyan vésztartalékos megoldás volt arra az esetre, ha a papagáj mégsem jönne be Lucy-nak.
***
Mike őszintén meglepődött, mikor új szerzeményeivel együtt belavírozta magát a szobájukba.
- Ez meg micsoda?
- Lucynak szülinapja lesz délután. Neki vettem ezeket - felelte Will, miközben a kalitkát óvatosan lehelyezte az ágyára, majd mellé tette a virágot.
- Ez biztos egy vagyon volt - szólt elgondolkodva Mike, miközben a papagájt bámulta.
- Tulajdonképpen ingyen kaptam - vallotta be Will. Majd mielőtt megakadályozhatta volna, kibökte: - Nincs kedved eljönni Lucy szülinapjára?
- Nem kaptam meghívót.
- Barátoknak ingyenes.
- Nem vettem ajándékot - tárta szét a kezeit Mike. - Illetlenség lenne odaállítanom, főleg úgy, hogy nem is vagyok tagja a ti kis kompániátoknak.
- Része lehetsz, ha szeretnél - mondta Will, miközben érezte, hogy hevesebben kezd verni a szíve. - Mostanában szomorúnak és magányosnak látszol. Szeretném, ha jobban éreznéd magad. Ha boldogabb lennél.
Mike felé nyújtotta a kezét, de az utolsó pillanatban rájött, hogy mire készül és inkább visszahúzta. Barátja annyira belemélyedt a gondolataiba, hogy észre sem vette Will mozdulatát. Olyan volt, mintha nem is hallotta volna azt, amit Will mondott neki.
- Köszi, de inkább kihagyom ezt a szülinapos dolgot - felelte végül, majd hanyatt fekve eldőlt az ágyon.
***
Bár Will igyekezett délutánra összeszedni magát, nem tudott önfeledten mosolyogva boldog születésnapot kívánni Lucy-nek. Ennek ellenére Lucy őszintén örült, mikor Will megérkezett.
- Úristen, Will, köszönöm! - hálálkodott, miközben átvette a fiútól az óriási ajándékos zacskót. Egy "Birthday Girl" feliratú zöld pulóvert viselt, valamint kék trapéznadrágot.
- Úristen! - ismételte meg, mikor kiemelte belőle a papagájt. Szemét elöntötte a könny, így Will azt hitte, hogy a meghatottságtól sír.
- Szerettem volna valami különlegeset venni neked, mert...
Tovább azonban nem tudta folytatni, mert Lucy elfordult és hatalmasat tüsszentett. Majd még egyet.
- Bocsánat...csak... HAPCI! ...allergiás vagyok... HAPCI! ...a madarakra...
- Jó ég, Lucy, ne haragudj! - szólt Will, majd megfogta és távolabb vitte a kalitkát. Mire visszért, Lucy már befejezte a tüsszögést, az orra azonban még mindig folyt és a szemei is vörösek voltak.
- Hogy én mekkora seggfej vagyok! - fakadt ki Will.
- Dehogyis - rázta a fejét Lucy. - Nem tudhattad. Amúgy nagyon köszönöm a klemátiszt. Ez az egyik kedvenc virágom!
- Örülök, hogy legalább az egyik ajándékom bejött - nevette el magát Will.
Lucy kapott még egy kulcstartót Joshtól, valamint egy "Egyetemista leszek, amíg a halál vagy a diploma el nem választ engem!" feliratú szürke pólót Edvintől.
- Köszönöm, nagyon kedvesek vagytok mindannyian! - hálálkodott Lucy.
Will kissé ízléstelennek találta Edvin ajándékát, így a fiúra pillantott. Alig tudta megállni, hogy fel ne kiáltson döbbenetében! Ismét érezte a tarkóján ugyanazt a bizsergő érzést, mint amit régen Hawkinsban.
Jobb kezével végigsimított a tarkóján, érezte, hogy libabőrös lett és kirázta a hideg.
- Jól vagy, Will? - kérdezte Edvin, mire Lucy és Josh is rápillantottak. Will úgy csinált, mintha a nyakát masszírozná.
- Persze, csak azt hiszem, elfeküdtem kicsit a nyakam.
- Ez mindenkivel előfordulhat - felelte Edvin még mindig mosolyogva.
Will nem mosolygott vissza. Most már határozottan érezte, hogy Edvinnel nem stimmel valami. Tenyere izzadni kezdett, s olyan görcsös, szorító érzés telepedett meg a gyomrában, amit már nagyon régóta nem érzett.
Újra félni kezdett.
ESTÁS LEYENDO
A szívnek nem lehet parancsolni
Fanfic1990 szeptembere. Sok minden megváltozott azóta, hogy Vecnát legyőzték. A megszokott csapat szétszakadt, új barátságok kötődtek. Will Byers és Mike Wheeler ugyanarra az egyetemre jelentkeznek, ám különböző szakra. Egy ideje már nem beszélnek egymáss...
