A szívnek nem lehet parancsolni

11. fejezet - Csalfa remény

Will egyedül üldögélt Mike-kal közös szobájukban az ágyon és az éjjeliszekrényen lévő Yoda mester apró játékfiguráját nézte. "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!" jutott eszébe a jedi mester híres mondata, mikor Luke Skywalkert próbálta meg rávenni arra, hogy kiemelje a hajót a mocsárból.

Vajon neki is ezt kéne tennie? Bevallania Mike-nak, hogy mit érez és megkérni, hogy nem járna-e vele? Amióta Tizenegy szelleme azt mondta Mike-nak, hogy lépjen tovább, Will gyakorlatilag másra sem tudott gondolni, mint a srácra, akit szeret. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, ma elmondja Mike-nak, hogy mit érez.

- Szia Will, mi a helyzet? - lépett be Mike a szobába. Látszott, hogy zuhanyozni volt, ugyanis csak egy törölköző volt a teste köré csavarva. Ez a Mike már korántsem az a letargikus, befelé forduló Mike volt, akit az utóbbi időben hasztalan próbált felvidítani.

- Öhm... - mondta Will, akit nagyon megdöbbentett a barátja viselkedésében beállt pozitív változás.

- Hé, az nem az én figurám? - Mike észrevette Yoda mestert az éjjeliszekrényen, s odasétált, hogy jobban szemügyre vegye. Mivel Will még mindig az ágyon ült, így Mike törölköző takarta csípője éppen szemmagasságba került vele. Elvörösödött és elfordította a fejét, igyekezett még véletlenül sem arra a pontra nézni, ahol a törölköző egy kicsit jobban kitüremkedett. Elég lenne egyetlen rántás és akkor...

Will érezte, hogy megmerevedik, ezért inkább behunyta a szemét, de a fantáziáját ez nem gátolta meg abban, hogy különböző képeket villantson fel neki.

- Jól vagy? Elég merevnek látszol...

Mike visszatette Yoda figuráját a szekrényre.

- Az vagyok - felelte Will. Tudta, hogy Mike nem arra gondol, amire ő, ezért gyorsan folytatta:

- Úgy érzem, megőrülök! Először az a halott srác a mosdóban, aki utána szőrén-szálán eltűnik, majd most legutóbb ez a beszélgetés Tizeneggyel...

Örült, hogy elterelte a gondolatait, mert máris kezdett lankadni. Ám ez csak egy rövid ideig tartott, mert a következő pillanatban Mike lehuppant mellé az ágyra. Citromos tusfürdő illatot árasztott. Will mélyen belélegezte, hátha az segít megnyugtatni a... az idegeit. Úgy érezte, ha nem kérdez valami értelmeset Mike-tól, akkor hamarosan hatalmas hülyeséget csinál.

- Mit gondolsz arról, amit Tizenegy szelleme mondott?

Will érezte, hogy egyre hevesebben dobog a szíve. Azon csodálkozott, hogy Mike nem hallja.

- Egyetértek vele - felelte Mike, mire Willt elöntötte a boldogság, de csak barátja következő mondatáig. - Szerintem sem Vecna áll a háttérben, valaki csak azt akarja, hogy azt higgyük, ő tért vissza.

- Izé, Mike, én a másik dologra gondoltam - felelte zavartan Will. - Arra, hogy Tizenegy azt mondta neked, hogy továbbléphetsz.

- Ja, igen, abban is igaza van.

- Tényleg? - kapta fel a fejét Will.

- Persze - felelte lelkesen Mike. - Túl fiatal vagyok, hogy egész hátralévő életemben búslakodjak. Elárulom neked, hogy más tetszik.

- Ó, igen? - kérdezte bizonytalanul Will. Igyekezett, hogy hangjából ne hallatszódjon ki túlságosan a csalódottság, de Mike kijelentése minden porcikájára negatív hatással volt. Hogy lehetett annyira bolond, hogy azt higgye, Mike mindezek után őt fogja majd választani?!

- Igen. Csak félek elmondani neked, mert ki fogsz nevetni engem.

- Miért nevetnélek ki?

Mike arcán enyhe pír jelent meg, s dacosan felszegte a fejét.

- Azért, mert nem lány.

Will-lel madarat lehetett volna fogatni. Mike mégsem teljesen hetero! Talán inkább biszex. De ezzel majd ráér később foglalkozni. Érezte, hogy a melegítőnadrágja kezd megemelkedni egy bizonyos helyen, ezért óvatosan odacsúsztatta a kezét, hogy ne legyen feltűnő.

Nyugalom! Most vannak fontosabb kérdések is. Például, hogy hová lett a halott srác holtteste a mosdóból? Ha nem Vecna a tettes, akkor kicsoda? Vajon Mike nagyon dühös lenne, ha egy hirtelen mozdulattal lerántaná róla a törölközőt?

- A könyvtárban is ott volt - folytatta Mike, miközben hangja ellágyult, szemei pedig fátyolossá váltak.

Will eddig bírta cérnával.

- Oké, nem bírom tovább. Josh az vagy én?

- Mi? - kérdezte döbbenten Mike.

- Azt mondtad, hogy olyan tetszik neked, aki nem lány és ott volt veled a könyvtárban.

- Ez így van - felelte Mike. - Mikor megláttam, egyből beleszerettem és tudtam, hogy kell nekem!

- Mégis kiről beszélsz? - hüledezett Will, miközben érezte, hogy ez az egész beszélgetés kezd abszurddá válni.

- Nem kiről, hanem miről - javította ki Mike. - Tudod, az utóbbi időben nagyon sokat olvastam a Szellemidézések kézikönyvét.

- Igen, tudom - felelte ingerülten Will. Fogalma sem volt, hogy Mike mire akar kilyukadni.

- És annyit olvastam, hogy azt hiszem beleszerettem.

Will döbbenten hallgatott. Próbálta magában feldolgozni az információt és azt a tényt, hogy Mike-nak teljesen elment az esze.

- Csakhogy tisztázzuk: azt akarod mondani, hogy egy könyvbe vagy szerelmes?

- Igen - lehelte áhítatosan Mike. - Mikor megláttam, egyből felállt rá és azóta...

- Oké, örülnék, ha megkímélnél a részletektől - emelte fel a kezét Will, miközben agya szélsebesen pörgött. Akkor az a fehér paca, amit a könyvborítón látott és amit ő dombornyomásos szellemnek vélt, valójában... Te jóságos ég!

- Undorítónak tartasz? - kérdezte szomorúan Mike.

- Nem - felelte gyorsan Will, mert nem akart veszekedni. - Csak szerinted ez nem furcsa?

- Miért lenne furcsa? - kérdezett vissza Mike. - Te a fiúkat szereted, én a könyveket. Nincs ebben semmi furcsa.

- Azt is tudtad, hogy téged szeretlek? - kérdezte halkan Will.

- Tudtam - felelte ugyanolyan halkan Mike. - Sokszor mondtam is magamban: "Ha Will könyv lenne, már régen beleszerettem volna..."

Willnek hirtelen sírhatnékja támadt. Ha jobban belegondolt, Mike is meleg volt, bár ez a perverzió nem érdemli meg ezt az enyhe kifejezést. Mike buzi volt. Könyvbuzi.