A szívnek nem lehet parancsolni

10. fejezet - Éjféli szeánsz

A könyvtár alkalmas helynek látszott a szellemidézésre, csak arra kellett ügyelniük, hogy a könyvtáros ne vegye észre. Will elképzelte, mekkora patáliát csapna a nő, ha meglátná, hogy égő gyertyákat állítanak fel a könyvek közelében. Biztos volt benne, hogy az nem csak a könyvtárbeli összejöveteleknek, de mindannyiuk egyetemi pályafutásának is véget vetne.

Éppen ezért a szokottnál idegesebben járkált a szobájukban, miközben percenként az órájára pillantott.

- Nem kell jönnöd, ha nem akarsz. Nem fogok haragudni - szólalt meg Mike.

Will abbahagyta a járkálást. Ránézett barátjára, aki felöltözve ült az ágyon. A kezeit tördelte, amiből Will arra következtetett, hogy Mike ugyanolyan ideges, mint ő.

- Még szép, hogy megyek! A barátom vagy és őrült lennék, ha hagynám, hogy mindezt egyedül vidd véghez!

- De ha egyszer nem szeretnél jönni, akkor...

- Ez nem arról szól, hogy én mit szeretnék, hanem arról, hogy akik fontosak számunkra, azokat soha, egy pillanatra sem hagyjuk cserben!

Mike lassan elmosolyodott.

- Együtt dilizünk be, hm?

A kérdés Will arcára is mosolyt csalt, mert egy többéves halloweeni emléket idézett fel.

- Félek.

Mike mosolya eltűnt és feszült kifejezés jelent meg az arcán.

- Mitől?

- Hogy valami nagyon rosszul fog elsülni.

Mielőtt Will válaszolhatott volna, kopogtattak. Kinyitotta az ajtót, amin keresztül Josh viharzott be, nyomában Lucy-val. Edvin kissé komótosabban, de követte őket. Mindannyian pizsamájukra felhúzott hálóköntöst viseltek, öltözetük ellenére azonban nem látszottak fáradtnak. Az esti kaland lehetősége élénkítően hatott rájuk.

- Ugye tudjátok, ha most kimegyünk, akkor reggelig a könyvtárban kell maradnunk? - kérdezte Edvin. - Lehet nem ártana kitalálni, mit mondunk, ha észrevesznek minket.

- Majd azt, hogy pizsipartit tartunk - mosolygott Lucy. Ő egyáltalán nem tűnt idegesnek és Will nagyon irigyelte ezért.

Edvin szkeptikusan felvonta a szemöldökét.

- Éjfélkor?

- Akkor majd azt mondjuk, hogy Joshnak merevedé...merevgörcsrohama van - vont vállat Lucy, ám enyhe pír jelent meg az arcán, Joshnak pedig teljesen vörös lett a feje.

- Mindegy, ezt majd ráérünk akkor kitalálni, ha lebukunk - szólt gyorsan Will. - A gyertyákat elhoztad?

- Igen, minden itt van - felelte Lucy, s felmutatta a táskáját, amit Will eddig észre sem vett.

- Gyufa?

- Az is van.

- Akkor menjünk.

Most már Lucy is izgatottnak látszott. Óvatosan léptek ki a szobából, miközben gondosan körbekémleltek, nem ólálkodik-e valahol a közelben a gondnok. Olyan volt, mintha a kollégiumi folyosó is álomba szenderedett volna a bágyadt lámpafényben. Ahogy odaértek az első emeleti vizesblokkba, meg is lepődtek, hogy milyen könnyen ment minden. Kimásztak az ablakon és hamarosan mindannyian kijutottak a kollégiumból.

- Oké, irány a könyvtár! - szólalt meg suttogva Will. Gyorsan átvágtak a sötét parkon, miközben ide-oda nézelődtek, nem figyeli-e őket valaki. Az egyik bokor mellett le kellett lassítaniuk, mert nem szerették volna megzavarni az onnan érkező lihegések és halk nyögések gazdáit. Lucy öklét a szájába téve próbálta visszafojtani a nevetését, miközben Will rémülten és kétségbeesetten rázta a fejét.