A szívnek nem lehet parancsolni

12. fejezet - A szörcsögő

Willnek nehezére esett feldolgozni mindazt, amit előző este Mike mondott neki. Álmában sem gondolta volna, hogy óvoda óta ismert barátja egy szép napon közli vele, hogy a könyvekbe szerelmes, sőt, bevallja, hogy szó szerint felizgult arra az ostoba szellemidézős könyvre. Borzasztóan dühös volt rá. Mikor Mike bevallotta neki, hogy olyan tetszik neki, aki nem lány és aki ott volt a könyvtárban, boldogabbnak érezte magát, mint valaha. Aztán jött a kijózanító igazság. Ám igyekezett lehiggadni és átgondolni a dolgokat. Azért az mégse normális, hogy egy könyvre... Valahogy segítenie kell Mike-nak.

- Hahó, Will! Egy perce szólongatlak.

Josh hangja visszarántotta Willt a merengésből a könyvtárba.

- Valaki nagyon elmélázott - jegyezte meg somolyogva Lucy. - Csak nem történt valami tegnap este?

- Nem! - vágta rá nyomban Will, élesebben, mint szerette volna. - Semmi olyasmi nem történt, amire gondoltok - folytatta higgadtabban.

- Oké, de valami biztosan történt. Tök feszültnek látszol - jegyezte meg Lucy. Azzal felpattant, Will mögé lépett és elkezdte masszírozni a fiú nyakát. Will érezte, hogy szép lassan sikerül ellazulnia.

- Jól vagyok.

- Én nem kapok masszázst? - nézett kiskutyaszemekkel Josh a barátnőjére.

- Ma van a "Hanyagoljuk a párunkat" nap - közölte faarccal Lucy. - Szóval biztosan nem.

Josh olyan szomorú-rimánkodó arcot vágott, hogy nemcsak Lucy, de Will is elnevette magát.

- Este bepótoljuk - ígérte a lány. - Így megfelel?

- Tökéletesen. - Josh elvigyorodott és Lucy mögött a hüvelykujját feltartva jelzett Willnek.

- Ne hidd, hogy nem látom - sóhajtott Lucy.

- Amúgy Edvin hol van? - érdeklődött Will. Nem mintha nagyon hiányzott volna neki a srác. A közelében mindig furcsa, kellemetlen érzése támadt. Mégis annyira megszokta már, hogy Lucy, Josh és Edvin részévé váltak mindennapjainak, hogy egyikük hiányát nem hagyhatta szó nélkül.

- Azt hiszem, beteg - felelte Josh. - Ha így van, akkor megértem, miért nem jött. Nyilván nem akar lefertőzni minket.

Will remélte, tényleg így van. Edvin mindig is gyanús volt neki. Mindig úgy érezte, valami nem stimmel a fiúval. Eszébe jutott, amit Tizenegy szelleme mondott nekik. Hogy van valamilyen gonosz lény, amelyik Vecnára terelné a gyanút.

- Maguk meg mit csinálnak itt? - hallottak egy hangot a hátuk mögül. Megfordultak és szembe találták magukat Brantley professzorral, aki vastagkeretes szemüvege mögül szigorúan nézett rájuk.

- Tanulunk, uram - felelte gyorsan Josh.

- A tanuláshoz nincs szükség beszédre - jegyezte meg az ősz hajú professzor. Közben megszívta a nyálát, amitől furcsa, szörcsögő hangot adott ki. - Ha beszélgetni akarnak, menjenek ki a szabad levegőre. Ez itt egy könyvtár.

- Csendben leszünk, professzor úr - ígérte Will.

- Ajánlom is - szörcsögte a férfi. Néhány nyálcsepp ráfröccsent Lucyra, Joshra és Willre, mire a lány felvonta a szemöldökét. Brantley nem mutatta, hogy észrevette volna a lány szkeptikus pillantását, öregesen-komótosan elcsoszogott.

- Undorító - jegyezte meg Lucy, mikor a professzor már hallótávolságon kívül volt. Elővett néhány zsebkendőt és elkezdte letörölni az arcára meg a kezére löttyent nyálat. A zsebkendőből adott a srácoknak is.

- Szerintem influenza idején mindenkit lefertőz - jegyezte meg Will, miközben megtörölte az arcát.

- Most már értem, miért szörcsögő a gúnyneve - morogta Josh, akinek valahogy még a cipőjére is jutott nyál, mert azt tisztogatta éppen.

- Igazán elmondhatnád, hogy mi volt tegnap - kanyarodott vissza az őt érdeklő témához Josh.

- Nézzétek - sóhajtott Will. - Mike tegnap világossá tette, hogy... másmilyen vágyai vannak.

- Mike? - kérdezte kíváncsi hangsúllyal Josh. - Mármint Mike Wheeler? Ő az a srác, aki tetszik neked?

Will rádöbbent, hogy elszólta magát.

- Most már engem is érdekel - jegyezte meg Lucy.

- Maradjunk annyiban, hogy elég furán alakultak tegnap a dolgok, de nem szeretnék beszélni róla.

- Will, a barátaid vagyunk - kotyogott közbe Josh.

- Igen, és ezért nagyon hálás is vagyok, azonban amiről kérdeztek nem csak velem kapcsolatos, másokról pedig nem szokásom beszélni.

Lucy és Josh azonban addig győzködték Willt, míg végül töviről-hegyire elmesélte nekik, hogy mi történt. A beszámoló után egy ideig mindketten hallgattak.

- Mike-nak korábban is voltak ilyen irányú... érdeklődései? - fejezte be végül a kérdést Lucy.

- Nem, dehogy! Mindig is azt hittem róla, hogy heteró. Tizenegy volt a szerelme - magyarázta Will. - És éppen ez az, ami engem aggaszt. Lehet, hogy mindvégig ilyen volt? A legjobb barátom és még csak nem is sejtettem.

- És most mihez akarsz kezdeni? - kérdezte Josh.

- Nem tudom - vont vállat Will. - Talán egy ideig annyiban hagyom a dolgot. Esetleg keresek magamnak valaki mást, aki kedves meg aranyos.

- Hová tűnt mindenki? - nézett körbe csodálkozva Lucy.

Annyira belefeledkeztek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették, hogy egyedül már csak ők üldögélnek az asztalnál. A könyvtárra jellemző, hogy néhány diák mindig lézeng a polcok között vagy az asztaloknál, esetleg a puffokon olvasnak, tanulnak. Most azonban rajtuk kívül nem volt ott senki. Will érezte, hogy libabőrös lesz.

- Talán bezárt a könyvtár - találgatott Josh.

Will az órájára nézett.

- Nem, még van egy csomó idő zárásig.

- Akkor meg mi ez az egész? - kérdezte idegesen Lucy.

- Derítsük ki.

Will felpattant és gyorsan berámolta a cuccait a táskájába. Lucy és Josh követték a példáját. Ahogy egyre közelebb értek a könyvespolcok közé, úgy csökkent a hőmérséklet is.

- Miért van itt ilyen rohadt hideg? - dörzsölte össze a kezeit Josh. - Meg lehet fagyni. - Lehelete gőzpáraként tört elő a szájából.

- Nem tudom - ingatta a fejét Lucy. - Szerintem inkább keressük meg a kijáratot és tűnjünk el innen!

- Pszt! Hallgassátok csak! - szólt Will, s fejével a könyvespolcok közötti folyosó felé intett.

Először csak a csöpögő hangot hallották, mintha valaki nem zárt volna el egy csapot. Majd a könyvtár lámpáinak gyenge fényében mozgást vettek észre a folyosó végéből.

Ahogy ráesett a lámpafény, felismerték az alakot.

- Elnézést, Brantley professzor! Ön esetleg nem tudja, hogy mi történt? Mert egyszer csak mindenki eltűnt - mondta hangosan Lucy.

Az öreg professzor nem adta jelét annak, hogy hallotta Lucy kérdését. Megállt a könyvespolc előtt, úgy tűnt talált valamilyen könyvet. Ám utána hirtelen megfordult. Szemei vérben forogtak, a szájából pedig fröcsögött a nyál. Ez adta hát a csöpögő hangot. Willnek, Lucy-nek és Josh-nak még a látványt sem sikerült teljesen befogadni, mikor Brantley professzor korát meghazudtolva szélsebesen elindult a három egyetemista felé.