A szívnek nem lehet parancsolni

8. fejezet - Papagáj és szellemek

Azon ritka napok egyike volt, amikor hamarabb ébredt fel, mint Mike. Az ilyen alkalmakat Will nagyon igyekezett megbecsülni. Elég volt egy kicsit feljebb tornásznia magát az ágyon és jobban szemügyre vehette alvó barátját.

Mike résnyire nyitott szájjal, enyhén szuszogva aludt. Most a válláig takaró takarta a testét, mivel előző este szellőztettek és az idő kezdett hűvösre fordulni. Fekete haja borzas volt, látszott, hogy elfeküdte. Will arcán mosoly suhant át, ahogy eszébe jutott, Mike mennyire utál fésülködni.

A két ágy között a kis asztalon kapott helyet a papagáj és a kalitkája, melyet egy lila takaróval fedtek le éjszakára. Will nem tudta megállapítani, hogy Rio alszik vagy ébren van, bár gyanította, ha ébren lenne, akkor sokáig ők sem tudnának aludni. Amilyen kistestű volt a papagáj, olyan nagy volt a hangja.

Miután kiderült, hogy Lucy allergiás a madarakra, Will először arra gondolt, hogy visszaviszi az egyetemi ajándékboltba. Ránézett a kalitkában ülő hullámos papagájra, mely ott üldögélt a vékony kis farúdján, közben kíváncsian forgatta kékesfehér tollazatú fejét. Olyan szánnivalónak látszott, hogy Will meggondolta magát. Majd ő gondoskodni fog erről a madárról. A Rio nevet adta neki, úgy gondolta, az illik hozzá a legjobban.

Josh egy tucat mondvacsinált indokot felsorolt, hogy miért nem kéne megtartania Willnek a papagájt, ám Will csak nevetett ezen:

- Attól félsz, hogy Rio jobb barátom lesz, mint te?

Josh biztosította, hogy ilyesmiről szó sincs, csak ő szereti a dolgokat több szempontból is megvizsgálni. Például, hogy Will tisztában van-e azzal, hogy időnként ki kell pucolni Rio kalitkáját.

Will bólogatott, mert Josh nem is tudta, hogy már túl van az első kalitkapucoláson. Úgy tűnt, Riónak gyorsabb az anyagcseréje, mint amikor Han Solo fénysebességre ugrik az Ezeréves Sólyommal a Csillagok Háborújában. Legalábbis a kalitka rácsán minden nap újonnan megjelent fehér-fekete potyadékok erről tanúskodtak.

- Te engem bámulsz, miközben alszom?

Will annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy Mike felébredt. Elvörösödött és zavartan elfordította a fejét.

- Riót bámultam.

Mike szemöldökét felvonva, gyanakodva nézett Willre.

- Hiszen még rajta van a kalitkán a takaró!

Will kétségbeesetten próbált valamilyen kifogást keresni, de aztán rádöbbent, hogy képtelen hazudni Mike-nak.

- Oké, téged bámultalak.

Barátja őszintén megdöbbent.

- Engem? Miért?

Will még mindig nem nézett Mike-ra.

- Tudom, hülyeség volt, de többször nem fordul elő, megígérem.

Mike kissé oldalra döntve a fejét, kíváncsian nézett Willre. Úgy tűnt, megelégedett ennyi válasszal, mert nem kérdezett többet.

Willnek néha olyan érzése volt, hogy Mike pontosan tudja, hogyan érez iránta, mégis bizonytalanságban tartja őt. Meghagyja neki a halvány reményt, hogy egyszer akár még lehet köztük valami. Úgy érezte, muszáj valamit kérdeznie, mert különben megőrül az állandó tépelődéstől.

- Szeretsz engem, Mike?

Gyorsan mondta ki a kérdést, mint aki túl akar esni valami nagyon kellemetlen dolgon, közben pedig igyekezett, hogy ne vörösödjön el. Nem nézett Mike-ra, inkább a térdeit fixírozta. Legbelül reménykedett, hogy a válasz az lesz, hogy igen, valamint kétségbe volt esve, hogy Mike elutasító lesz vele.

- A legjobb barátom vagy, Will - felelte óvatosan Mike. - Persze, hogy szeretlek.

"Barátként szeret" gondolta Will. Szép lassan kifújta a levegőt és kiengedte ökölbe szorított ujjait.

- Néha látom őt álmomban.

Olyan szomorú volt a hangja, hogy Will felpillantott. Döbbenten látta, hogy Mike-nak könnyes a szeme. Barátja szaggatottan sóhajtott egyet, majd nyugalmat erőltetve a hangjára folytatta.

- Mindenki azt mondja, hogy idővel majd könnyebb lesz, mert az idő minden sebet begyógyít. De nekem minden egyes nap ugyanúgy fáj, mint aznap, amikor láttam őt meghalni.

Will hallgatott. Ha volt olyan téma, amiről egyáltalán nem akart beszélni Mike-kal, akkor az Tizenegy volt.

- Beszélni fogok vele!

Will kis híján hanyatt esett Mike hirtelen hangnemváltásától, majd úgy nézett rá, mint aki teljesen becsavarodott.

- Mike - szólalt meg halkan. - Tizenegy már...

- Meghalt - vágta rá Mike. - Tudom. És azt is, hogy mit akarsz mondani - emelte fel a kezét tiltakozóan, mikor látta, hogy Will közbe akar szólni. - Akkor is szeretnék vele beszélni! A szellemével.

- A szellemével?

- Az ég szerelmére, Will, ne nézz ilyen értetlenül! Szükségem van erre! Tizenegyen kívül mások nem értenek meg. Ő látott bennem olyasmit is, amit más nem.

Willnek már a nyelve hegyén volt a csípős válasz, hogy ő is érti Mike-ot, ám ahogy ránézett barátjára, egyből megenyhült. Mike fáradtnak és nyúzottnak látszott, kezeivel csíkos pizsamapólójának ujját gyűrögette. Szemei alatt sötét karikák húzódtak, mintha nem aludt volna rendesen.

- Hogyan akarsz beszélni Tizenegy szellemével?

Mike fellelkesült.

- Múltkor nem véletlenül láttál engem a könyvtárban.

Behajolt az ágya alá, majd a meglazult padlódeszka alól kiemelt egy könyvet és Will kezébe adta.

Will elolvasta a címet: Szellemidézés kézikönyve.

- Azt ne mondd, hogy ilyeneket lehet kölcsönözni az egyetemi könyvtárból.

- Hát...tulajdonképpen nem kölcsönöztem ki.

Will felnyögött. Ha Mike arra vetemedik, hogy könyvet lopjon, akkor tényleg kétségbeesett lehet.

- Nem vagyok rá büszke - folytatta Mike. - Nyugodtan elítélhetsz érte, ahogy én is elítélem magamat, viszont ezzel a könyvvel esélyem nyílik arra, hogy beszéljek Tizeneggyel és végre lezárjam magamban a múltat.

- De...? - kérdezte Will, miközben rosszat sejtett.

- A könyv szerint a szellemidézéshez legalább öt emberre van szükség. Arra gondoltam, hogy ha megkérnéd a barátaidat, akkor meg is lenne a létszám.

Will elgondolkodott. Biztos volt benne, hogy Mike már alaposan végiggondolta mindezt. Ha nemet mond, akkor Mike ugyanúgy véghez viszi a tervét, csak másik öt emberrel. Öt idegennel, akiknek fogalmuk sem lesz arról, hogy mire vállalkoznak.

- Tételezzük fel, hogy elvállalom. Rábeszélem a barátaimat és aztán belevágunk. Mit kapok cserébe?

- Cserébe? - kérdezett vissza Mike. Arca őszinte zavart tükrözött. - Mert mit szeretnél?

Will arca lángvörösre gyúlt és elfordult.

- Hagyjuk, nem érdekes. Megbeszélem a dolgot a többiekkel, de ígérd meg, hogy nagyon alaposan utánanézel ennek a szellemidézős dolognak, mert nem szeretném, ha a barátaimnak valami baja esne.

- Persze, úgy lesz - bólogatott Mike.

Will egy kicsit még nézte őt, majd elfordult, hogy megszabadítsa Riót a kalitkára terített takarótól.