A szívnek nem lehet parancsolni

15. fejezet - A titkos szer

- Ez egészen biztos? - kérdezte Josh, miközben a poharakban lévő kék folyadékot nézte.

- Mondjuk úgy nyolcvan százalékban - vont vállat Mike.

- És mit is csinál ez a szer pontosan? - Lucy szkeptikusan fixírozta a poharakat.

- Mondtam már - forgatta a szemeit Mike. - Annyira lelassítja az életfunkciókat - a szívverést és a keringést is -, hogy úgy fog tűnni, mintha meghaltunk volna.

- Tök jó, most ezzel marhára megnyugtattál - felelte Josh. - Egyáltalán: miből kutyultad össze ezt a löttyöt? És mi a garancia arra, hogy biztonságos?

- Leugrottam az egyetemi patikába és vásároltam ezt azt - gúnyolódott Mike. Majd komolyabb hangra váltva folytatta: - Miután visszatértünk a Hellyel Lefeléből, elhoztunk onnan valamit. Akitől kaptuk, megígértette velünk, hogy csakis vészhelyzet esetén használjuk fel. Mindenki kapott belőle.

- Miért csak vészhelyzet esetén lehet használni? - tudakolta Lucy.

- Mert a használat következtében - persze ez sosem nyert megerősítést, mert még sosem használták őket - felléphetnek bizonyos komplikációk.

- Nem tudnál lényegre törőbben fogalmazni? - kérdezte Josh.

- Elképzelhető, hogy fogékonyabbá váltok olyan különös jelenségekre, amikre egyes emberek a "természetfeletti" szót használják.

- Ez minden? - kérdezte Lucy.

- Nem egészen - vallotta be Mike, s nyelt egyet. Sejtette, hogy amit most készül mondani, az nem fog tetszeni a többieknek.

- A Hawkinsi laborban fejlesztették ki ezt a szert. Azon kívül, hogy felsorolják a szokásos kockázati tényezőket, amik előfordulhatnak a szer alkalmazása következtében, kitérnek arra is, hogy a szer okozhat úgynevezett genetikai mutációkat.

- Nem mondom, hogy repesek az örömtől - fintorgott Josh. - És ez pontosan mit jelent?

- Felléphet meddőség, anyagcsere-rendellenesség, továbbá a szer hatást gyakorol a szexuális irányultságra is - sorolta Mike.

Lucy és Josh elhűlve meredtek Mike-ra, aki látva a rémült arcukat, gyorsan folytatta.

- Nézzétek, tudom, hogy hangzik ez az egész, ezért is mondtam korábban, hogy megcsinálom egyedül. Felesleges, hogy mindhárman kitegyük magunkat a kockázatnak.

Lucy és Josh szkeptikusan meredtek maguk elé.

- Azt tudod, hogy hogyan juthatunk vissza? - kérdezte Josh.

- Mivel a szer egyfajta tetszhalott, kómaszerű állapotba helyezi a használóját, ezért egy embernek mindenképpen itt kell maradnia, aki felébreszti majd a többieket.

- Vállalom! - Lucy és Josh egyszerre szólaltak meg, majd mindketten lesütötték a szemüket.

- Akár ketten egyszerre is csinálhatjátok, én meg megyek egyedül - jelentette ki Mike. - Ketten leszünk odaát Will-lel, ti meg ketten lesztek itt. Így jó az arány.

- De honnan fogjuk tudni, hogy mikor kell téged felébreszteni? És hogyan fogod visszahozni Will-t?

- Őszintén szólva fogalmam sincs - vallotta be Mike. - Még azt sem tudom, hogy fogom megtalálni Will-t. A visszatéréssel majd ráérünk akkor foglalkozni, ha megtaláltam őt.

- Amikor megtaláltad - pontosított Lucy.

- De miért történik ilyen? Egyáltalán mi ez az egész? - Josh kétségbeesetten nézett Mike-ra, aki higgadtan válaszolt.

- Olyan sok furcsa dolgot láttam már életemben, hogy belefáradtam abba, hogy a "miérteken" gondolkodjak. Általában a logikát és a józan észt is a kukába lehet hajítani ezeknél a dolgoknál. Az aktív és gyors cselekvés jelentheti az egyedüli megoldást.

- Elmondod Willnek, ha megtaláltad őt?

- Micsodát? - kérdezte Mike, miközben a Lucy és Josh poharában lévő folyadékot átöntötte a sajátjába.

- Tudod, hogy szereted őt. - Lucy kissé oldalra billentette a fejét és kíváncsian nézte Mike-ot, várva a fiú válaszát.

Mike belenézett Lucy szemébe.

- Igen, elmondom neki. Remélem, lesz rá esélyem.

- Hé, vissza kell őt hoznod, ember! - Josh idegesen beletúrt a hajába. - Will okosabb, mint mi hárman együttvéve. Egyedül ő segíthet nekem túlélni az egyetemet.

- Visszahozom! - ígérte Mike. - Azért ti is tartsátok nyitva a szemeteket! A lány eltűnt holtteste engem jobban aggaszt, mint kirándulást tenni a szellemvilágba. Talán valaki éppen a mi figyelmünket szeretné elterelni ezzel az egész szellemvilágos dologgal, és amíg mi odaát vagyunk, addig ő itt akcióba lép.

- És ha segítenünk kell nektek a visszatérésben? - kérdezte Lucy. - Mellesleg mi Josh-sal még nem vagyunk profik ezekben a természetfeletti dolgokban, inkább megvárnánk, amíg mindketten visszatértek.

- Azért legyetek résen! - figyelmeztette Mike. - Ígérem, igyekszem olyan gyorsan megtalálni és visszahozni Willt, amilyen gyorsan csak tudom!

- Akkor egy kis túlvilági szex már nem is fog beleférni? - hunyorgott Josh.

- Josh! - kiáltott fel méltatlankodva Lucy.

- Majd meglátom, hogy belefér-e - rándult mosolyra Mike szája.

- Mármint az időtökbe vagy máshova? - vágott vissza vigyorogva Josh.

- Hihetetlen, srácok, hogy nektek állandóan ezen jár az eszetek! - ingatta a fejét Lucy, de somolygott mellé.

- Mi is csinálhatnánk - nézett barátnőjére Josh.

- Oké, de van egy feltételem - mondta Lucy.

- És mi volna az? - Josh elővette kiskutyaszemeit.

- Addig nem csináljuk, amíg Will és Mike vissza nem térnek és nem hallottuk az élménybeszámolójukat a legpikánsabb részekkel megfűszerezve.

- Részemről oké - vigyorgott Josh.

Mike elvörösödött.

- Egyelőre még felesleges ilyenekre gondolni. Most arra kell koncentrálnom, hogy megtaláljam Willt.

Felemelte a kék folyadékkal teli poharat.

- Egészségetekre! - biccentett a barátai felé, majd egy hajtásra megitta az összeset.

Pár pillanattal később összeesett.

Lucy és Josh odasiettek, hogy megvizsgálják.

- Nem érzem a pulzusát - állapította meg Lucy, miközben Mike csuklójára tette a mutatóujját.

- Mike tudja, hogy mit csinál - felelte bizonytalanul Josh. A következő pillanatban rémült tekintettel meredt a barátnőjére.

- Ugye te is arra gondolsz, amire én?

Josh kérdését meghallva Lucy elsápadt.

- Igen. Ezt nem a könyvtárban kellett volna csinálnunk.