A szívnek nem lehet parancsolni

5. fejezet - Edzés és tanulás

Szombat reggel Mike korán ébredt. Azt hitte, Will aludni fog, így meglepődött, mikor meglátta, hogy az íróasztalnál ül, tollal a kezében.

- Te meg mit csinálsz ilyenkor?

Will összerezzent, de válaszolt.

- Levelet írok anyának.

Mike kérdő tekintetére bővebb magyarázatba fogott.

- Tudod milyen. Ha nem hall felőlem minden héten, azt hiszi majd, valami bajom esett.

- Nem is Joyce lenne, ha nem aggódna érted még mindig!

Mike elvigyorodott, majd nekiállt öltözködni. Úgy tűnt ismét edzeni megy.

- Milyen edzést csinálsz? - kérdezte hirtelen Will.

Mike megdöbbent.

- Csak futok - vonta meg végül a vállát, majd elvigyorodott: - Miért kérdezed? Csatlakoznál?

Will szíve kihagyott egy dobbanásnyi ütemet.

- A futás nem nekem való.

- Te tudod. De ha meggondolod magad és van kedved, csatlakozhatsz hozzám.

Mike távozott, Will pedig elgondolkozva rágcsálta a tollát. Még egyszer átolvasta a Joyce-nak írt levelet.

Szia, Anya!

Nagyon élveztem az egyetem harmadik hetét is. Képzeld, át kellett költöznöm a D kollégiumba. Különös humora van a sorsnak, ugyanis a tizenegyes szobába kerültem Mike-kal. Most már szóba áll velem, bár még nem olyan, mint régen. Lassan jönnek az első számonkérések, úgyhogy ideje nekiállnom tanulni.

Nagyon szeretlek és hiányzol.

Will

Még egyszer átolvasta a levelet. Úgy gondolta, mindent közölt, amit szeretett volna. Joyce így nem fogja halálra aggódni magát. Ha megírná neki, hogy hullát láttak a mosdóban, ami aztán eltűnt, még képes lenne eljönni ide az egyetemre.

Will tényleg tanulni tervezett. Úgy volt, hogy tíz órakor találkozik a könyvtárban a barátaival. Ehhez még korán volt, így nem látta okát, miért ne heverészhetne még kicsit az ágyban. Talán megvárja, amíg Mike visszatér a futásból. Ki lesz melegedve, így biztos az első dolga lesz, hogy leveti átizzadt ruháit, majd utána...

ÁLLÍTSD LE MAGAD! szólt egy hang az elméjében. Utálta magát érte, de Mike-kal kapcsolatban mindig beindult a fantáziája és olyankor buja gondolatok kavarogtak az elméjében. Valahogy nem érezte helyénvalónak, hogy még mindig tinédzserfejjel gondolkodik, mikor három év múlva betölti a huszonegyet és felnőtt lesz. Bár volt egy olyan érzése, hogy Mike pontosan tudja, hogy mit érez iránta.

Végül úgy döntött, korábban megy a könyvtárba, s majd ott megvárja a barátait. Szombat reggel még senki nem volt ott, de Will ezen nem csodálkozott. Elfoglalta a "törzshelyüket", ami egy kényelmes puffokkal telezsúfolt sarok volt a könyvtár végében, a könyvespolcok mögött. A puffok között egy széles faasztal kapott helyet, ahova felpakolhatták a füzeteiket és tankönyveiket a tanuláshoz. Will közelebb húzta az egyik puffot az asztalhoz, majd elkezdte kipakolni a táskája tartalmát. Füzetek, tankönyvek, tollak...

- Korán jöttél - hallotta meg az ismerős hangot.

- Akárcsak te.

Lucy lehuppant Willel szemben, s ő is elkezdte elővenni a tanulnivalókat.

- Josh mondta, hogy mi van - jegyezte meg pakolás közben.

- Hm? - kérdezte Will, s egy kicsit elvörösödött.

- A mosdóval... - folytatta Lucy.

- Ja, igen... - túrt bele a hajába Will. - Talán csak képzeltem.

- Korábban is voltak ilyen képzelgéseid?

- Voltak - felelte szűkszavúan Will. - De most szeretnék inkább a valós dolgokra koncentrálni - kocogtatta meg a füzetét.

Mire a többiek is befutottak, már elkezdték az Amerikai Jogtörténelmet. Évszámok, törvények címei, régi törvényszövegek váltották egymást, időnként frissülve egy-két száraz definícióval.

- Meg fogok bukni - sóhajtott fel háromnegyed óra után Edvin Ryder.

Josh felnevetett.

- Ilyen hozzáállással biztosan. Na jó, mondd meg nekem, hogy miben különbözött a föderalisták és az antiföderalisták véleménye az alkotmánnyal kapcsolatban?

- A föderalisták az alkotmány mellett foglaltak állást, nem? Az antiföderalisták pedig ellene.

- Ennél azért több fog kelleni - jegyezte meg Josh.

- Az antiföderalisták feleslegesnek tartották egy erős, központi kormányzat felállítását - kapcsolódott be a beszélgetésbe Will. - Azon a véleményen voltak, hogy az egyén jogainak védelme eredményesebb lenne az államok szintjén. Hamilton és Madison voltak a legnevesebb képviselőik. Végül a föderalisták érvei bizonyultak erősebbnek, így 1789. március 4-én életbe lépett az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya.

- Te jó ég! - sápadt el Edvin. - Ugye ezt nem kell így tudni?

- Csak a strébereknek - vigyorodott el Josh, mire Will válaszként kiöltötte a nyelvét.

Még további három órát ültek ott, miközben próbálták memorizálni a tananyagot, s néha feltettek egymásnak egy-két kérdést.

- Azt hiszem, itt az ideje befejezni, mielőtt krónikus agytúltengésem lesz - sóhajtott fel Lucy.

- Ahhoz agy is kéne - mosolygott Josh, de ő is becsukta a füzetét.

- Ezzel a tananyaggal elmét lehetne nyúzni - értett egyet Edvin is.

Mialatt a többiek tovább folytatták a diskurzust a tananyagról, Will fejében egyre csak Edvin mondatának egy része ismétlődött: ...elmét lehetne nyúzni...elmét lehetne nyúzni. Az elmenyúzó!

- Föld hívja Willt! - hallotta meg Lucy hangját.

- Hmm?

- Már egy perce szólongatunk. Neked mi a véleményed a tananyagról?

Will tanácstalan képet vágott.

- Biztos lesz még ennél nehezebb is.

- Az kizárt! - fújtatott Josh. - Ha ennél nehezebb lesz, akkor soha nem végzem el az egyetemet!

Will nem figyelt Josh-ra. Edvint nézte, aki most mosolyogva pakolta el cuccait a táskába. Vajon csak véletlenül használta az "elmenyúzó" kifejezést? Az is lehet, hogy az Elmenyúzó még mindig él és most Edvint használja fel ellene?

Úgy érezte, kezd egy kicsit paranoiás lenni. Túlreagálja a dolgokat. Rejtett jelentéseket vesz észre ott is, ahol nincs. De azért nem árt, ha megkérdezi Mike-ot, hogy ő mit gondol erről. Mike véleménye mindig fontos volt Will számára. Micsoda szerencse, hogy egy egyetemre jöttek, s most még egy szobába is kerültek.

Ez nem szerencse szólalt meg egy hang Will fejében. Ez a végzet!