A szívnek nem lehet parancsolni

1. fejezet - Egy régi ismerős

- Hé, Will! Képzeld, hallottam, hogy Charlotte Cross arról beszél, hogy szerelmes beléd.

Will Byers felhúzott szemöldökkel nézett Josh-ra, aki vigyorgott. Kék kockás, bő inget viselt, ám ez sem tudta elrejteni izmos alakját. A menzán ültek egymással szemben, s ebédeltek a következő előadás előtt.

- Tudod, hogy nekem nem jönnek be a lányok.

- Persze, csak gondoltam, hogy esetleg megpróbálhatnád...

Will felhorkantott. Még csak három hete kezdődött el az egyetem, de úgy érezte, hogy máris igaz barátra tett szert Josh Barkley személyében. Josh állandóan vigyorgott és szeretett bő ruhákat viselni. Az ing mellé egy buggyos szabadidőnadrágot választott. Josh olyan volt, aki mellett nem lehetett titkot tartani. A második hét közepére kiszedte Willből, hogy meleg. Ezenkívül szenvedélyes Dungeons and Dragons rajongó volt, így hamar megtalálták a közös hangot.

Hosszú idő után Will igazán boldognak érezte magát.

- Oké, milyen pasik jönnek be?

- Mi? - somolygott Will. Josh szája sarkában megint egy halvány mosoly bujkált, amit hosszú, éjfekete haja még jobban kiemelt. Will ezeket magában "nevető-redőknek" nevezte el, és mindig boldognak érezte magát, mikor meglátta. Miután legyőzték Vecnát, több dolognak tudott örülni, mint korábban bármikor.

- Lefogadom, van elképzelésed arról, hogy hogy néz ki az álompasid.

- Miért akarod tudni? - kérdezte gyanakodva Will, gondosan elkerülve, hogy válaszolnia kelljen.

- Talán segíthetnék neked megtalálni - vetette fel Josh.

Will már szólásra nyitotta a száját, ám ebben a pillanatban Josh nyakába ugrott a barátnője, Lucy Mironou, így a barna hajzuhatag elrejtette a fiú arcát Will elől.

- Lucy, már ezerszer mondtam, hogy ezt ne csináld!

A lány világoskék farmerben és fehér pólóban volt, s mosolyogva figyelte barátját, miután kibontakozott az ölelésből.

- De szeretem ezt csinálni.

Will felnevetett.

- Amúgy miről beszéltetek?

- Will ideális pasi-jelöltjeiről.

Lucy arcán szélesebb lett a mosoly.

- Örülök, hogy nem Josh jön be neked Will. Senkinek nem hagynám, hogy elvegye tőlem!

Will érezte, hogy kezd lehervadni a mosoly az arcáról, amit Lucy is észrevett.

- Jesszus, Josh tetszik neked?

- Mi? Nem! - tiltakozott Will és érezte, hogy forróság önti el az arcát.

- Nem mondja el, ki tetszik neki - tette hozzá Josh.

- Nem szeretnék erről beszélni - közölte Will. Az étvágya is elment, úgyhogy még legyűrt egy falatot, aztán eltolta maga elől a tálcát. Barátai is észrevették a hangulatváltozását.

- Sosem beszélsz róla - szólt halkan Josh. - Arról, hogy korábban mi volt veled. Hidd el, mindannyiunknak voltak rossz középiskolás élményei.

- Egyszer majd elmondom.

- Valahányszor a múltadról kérdezünk, mindig ezt válaszolod. És már megint menekülsz - állapította meg Josh, ahogy a szedelődzködő Willre nézett.

- Ez nem menekülés - hazudta Will, miközben vállára akasztotta a táskáját. Tálcáján még ott volt a félig megevett rizses hús.

- Will, a barátaid vagyunk. Miért titkolózol előttünk?

- Tényleg megyek. Tanulnom kell. Ígérem, egyszer majd mindent elmondok!

Otthagyta Lucy-t és Josh-t az asztalnál. Rátört a lelkiismeret-furdalás, amiért nem tud velük teljesen őszinte lenni és bosszantotta, hogy senkivel nem tud beszélni a múltbeli dolgokról. Illetve akikkel tudna, azok nem beszélnek vele. Will sejtette, hogy még mindig őt okolják azért, ami történt.

Párszor ugyan beszélt Dustinnal és Lucasszal, de már semmi nem volt ugyanolyan, mint régen. Minden megváltozott. Mike-ot pedig telefonon sem tudta elérni. Olyan, mintha megszűnt volna létezni. Will csak onnan tudta, hogy él, hogy Dustin és Lucas a telefonbeszélgetéseikben készségesen válaszoltak a Mike-kal kapcsolatos kérdéseire.

Úgy döntött, hogy a szünetből hátralévő időt a könyvtárban fogja tölteni. Ez volt Will kedvenc helye az egyetemen, ahol mindenki nyugodtan tudott tanulni, pihenni és minden olyan tevékenységet végezni, ami nem járt szükségtelen zajjal.

Ráérősen felbaktatott a lépcsőn a harmadik emeletig és benyitott a könyvtárba. Könyvek és régi papírok megnyugtató illata fogadta. Egy leheletvékony mosoly jelent meg a fiú szája sarkában. Ez az ő birodalma.

Azt szerette az egyetemi könyvtárban, hogy nem csak tankönyvek sorakoztak a polcokon. Volt néhány klasszikus, amiket szeretett olvasni. Ilyen volt Tolkientől a Gyűrűk Ura, de talált itt olyan - a '70-es évekből származó - kultikus képregényeket is, mint az Amerika Kapitány vagy a Batman.

Ezúttal egy X-Men képregényt választott. Még 1988-ban jelent meg, a száma 235 volt. Halványan felsejlett benne egy emlék 1983-ból egy 134-es X-Men képregényről és egy bicikliversenyről Dustinnal. Ettől elkomorodott, mert amik közvetlenül utána történtek, élete legrosszabb emlékei közé tartoznak.

Azt hitte, ha majd elkezd tanulni az egyetemen, akkor nem lesz ideje a múlton rágódni. De még a legjelentéktelenebb dolgok is emlékeket hoztak elő belőle. Örült, hogy kollégista, mert az egyetem oda-vissza nyolc órányi kocsikázásra volt Hawkinstól. Egészen rendbe tették a várost, ahhoz képest, hogy mi történt ott. Nem tudta, mi vette rá anyját, hogy visszaköltözzön oda. Most már nem lógott annyit a nyakán, mint korábban, de Will rádöbbent, hogy hiányzik neki Joyce. Ha valaki, akkor ő mindig törődött vele.

Na tessék, már megint azt csinálom tűnődött magában, majd figyelmét igyekezett a képregényre összpontosítani. Ezúttal három teljes oldalt sikerült végigolvasnia úgy, hogy nem kalandoztak el a gondolatai.

Utána felpillantott és meglátta őt. Magasabb lett, mióta nem találkoztak. Gond nélkül vett le egy könyvet a felső polcról, amiért Willnek nyújtózkodnia kellett volna. Fekete pólót és farmert viselt. A póló aránytalanul nagy volt és még inkább kiemelte sovány, nyurga alakját. Sötét fürtjei hanyag eleganciával omlottak a vállára.

Nem akarta, hogy Mike észrevegye, ezért megfordult és tekintetével a kijáratot kereste.

- Will!

***

Sziasztok! Az első fejezet ennyi lett volna, örülök, hogy elkezdtétek a könyvet. Remélem, tetszett ez a bevezetés, ha igen, akkor jelezd csillaggal és kommenttel, minden véleményt szívesen fogadok. Igyekszem majd rendszeresen (péntekenként) frissíteni a történetet, ezért, ha nem szeretnél lemaradni a további fejezetekről, tedd a történetet a könyvtáradba és kövess be engem.