Porig Égetve

Nyolcadik rész

Érzések sokasága rohamozta meg a testem miközben az erkélyen állva, próbáltam magam helyre tenni, ami sehogy se sikerült, viszont amint meghallottam az ajtó nyikorgását, azonnal vettem egy hatalmas levegőt majd a hang irányába fordultam. Mindenre felvoltam készülve, de Aemond letört arcára nem. Mindig unott volt vagy éppen mérges. Néha mosolygott vagy fintorgott, de sosem volt leolvasható rajta, hogy szomorú.

-Mit akarsz? - kérdeztem közönyösen, hogy véletlenül se érezze, hogy megsajnáltam.

-Elmehetsz.- mondta tömören miközben kilépett az erkélyre -Nem erőltetem tovább, hogy itt maradj. Nem kell félned, mert majd az Anyánkat elintézem én.

-Ez most...- ráztam meg a fejem értelmetlenül mire felmordult.

-Ezt akartad, most megkapod.

-És Te mit szeretnél?- kérdeztem Tőle teljesen őszintén mire hatalmasra nyílt a szeme -Mondd el, hogy Te mire vágysz.- indultam meg közben felé bár láttam rajta, hogy kezd zavart lenni -Unom, hogy érzékelhetően titkok vannak köztünk.. egyáltalán nem viselkedünk egymás társaiként.

-Most mire akarsz kilyukadni..- nézett le rám összeráncolt homlokkal amint már csak pár centi volt köztünk.

-Vegyél magadon erőt és mondd el, hogy mit szeretnél.- mondtam könnyedén mire Ő elkapta oldalra a fejét -Azt gondolod, hogy majd csendben végig nézem, ahogy parancsolgatsz Nekem miközben neked is vannak vétkeid.

-Elegem van, hogy mindig többen jönnek Ellenem..- mondta összepréselt ajkakkal miközben kikerülve engem, az erkély széléhez sétált -Amikor meglovagoltam Vhagar-t akkor is négyen voltak ellenem ami miatt egy életre megnyomorodtam. Most meg Te és Aegon.. újra és újra. Mit számít, hogy én mit akarok?- fordult felém hirtelen mire én felsóhajtottam.

-Arról nem tehetek, hogy Aegon és az unokaöcséink így viselkedtek Veled, de Te mégis Rajtam akarod leverni.

-Az zavar, hogy Te ezek ellenére is Őket pártolod.- emelte meg a hangját -Nehezedre esne ha egyszer engem választanál?

-Amikor otthon voltunk akkor is Téged választottalak! - keltem ki én is magamból -Egyből hajlandó lettem volna Veled visszajönni ide! Az asztalnál is Rád koncentráltam!

-Utána mégis Aegon karjai között találtalak meg.- vágta hozzám gúnyosan mire én megforgattam a szemeim és felnevettem.

-Igen. Mert akkor éppen a gyerekeid készültek világra jönni.

-Abba se vagyok biztos, hogy az enyémek..- suttogta maga elé, de pont annyira hangosan, hogy én is halljam.

-Tessék?- léptem mellé meglepődve mire Ő hátrálni kezdett.

-Jól hallottad.

-De hát ezt miért nem mondtad?- kérdeztem vissza mire elmosolyodott.

-Meg se hallgattál volna.

-Dehát.. Aegon azt mondta sose volt köztük semmi..- kezdtem el gondolkozni mire Aemond mérgesen bevágtatott az erkélyről -Most mi bajod lett?- szóltam utána mire megállt.

-Megint csak Aegon.- mondta Rám sem nézve -Ebből van már elegem. Azt gondolod, hogy Aegon csak Neked él. Ha tudnád..-halkult el a végére majd megrázta magát, de még mindig nem volt hajlandó felém fordulni -Amint Te eltűntél egyből egy másik nőhöz ment.

-Ezt miből gondolod?- kérdeztem vissza mérgesen miközben bementem én is a szobába.

-Onnan, hogy láttam.- pillantott Rám a mondat végére én pedig éreztem, hogy kezd a mellkasom szúrni.