Porig Égetve

Huszonnegyedik rész

Már egy ideje csak a gondolataimmal foglalkoztam repülés közben amikor megpillantottam a kislányt és Aegon-t, akik hevesen integettek felém. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy nem szállok le, de egyből a lány jutott eszembe ami miatt hatalmasat sóhajtva megkértem Szellőt, hogy vigyen le. Amint a hatalmas bestiám földet ért lemásztam Róla a Kicsi pedig azonnal felém rohant.

-Köszönöm szépen.- ölelte át szorosan a lábaim mire elmosolyodva végig simítottam a fején.

-Arra gondoltam, hogy ma vacsorázhatnál Velünk a nagy teremben.- mondta bizakodva Aegon amint Ő is odasétált hozzánk.

-Nem vagyok éhes. Majd legközelebb.- válaszoltam kedvesen, hogy a kislány egyáltalán ne érezze úgy, hogy gyűlölöm az Apját -És ha most nem haragszotok, visszamennék a szobámba.- mondtam mire Jaehaera elengedte a lábam majd hátrébb lépett Aegon mellé aki azonnal a karjaiba kapta a lányt. Fejet bólintva intettem az őrömnek majd csendben elindultam vissza a várba.

~~~

-Amelia!- üvöltötte a nevem Aemond mire azonnal felültem az ágyon.

-Ezt nem hiszem el..- szöktek könnyek a szemeimbe miközben a tenyerembe temettem az arcom -Meddig fog még ez folytatódni?- kérdeztem magamtól amint kikeltem az ágyból. Mivel teljesen kiszállt belőlem az álom, így úgy döntöttem, hogy sétálok egyet.

-Királynőm.- szólított meg egyből a hatalmas őr az ajtóban amint kiléptem a szobából.

-Ne hívj így.- mondtam kissé rekedtebben mint szoktam -Mindegy, hogy hogyan szólítasz meg csak a Királynőt felejtsd el.

-Értem.- hajolt meg majd szorgosan követni kezdett amit szemforgatással fogadtam. Mivel nem volt tervem, hogy merre megyek, így csak bolyongtam a folyosókon, viszont amint elhaladtam Aegon szobája előtt azonnal meghallottam Jaehaera hangját így egyből az ajtóhoz osontam és belestem az apró résen.

-Nagyon tetszett a mai nap.- mondta csilingelő hangon a kislány -Holnap is repülhetek?- kérdezte Aegon-tól miközben hangosan elkezdett köhögni.

-Nem tudom Drágám. Ha nem leszel beteg akkor megkérjük Amelia-t. - válaszolta halkan miközben végig simított a kislány haján.

-Szereted ugye? Amelia nagyon kedves és szép lány.

-Igen hiszen Ő az én igazi Királynőm.

-És Ő is szeret Téged?- kérdezett vissza Jaehaera mire Aegon lehajtotta a fejét.

-Még nem, de fog.- válaszolta bennem pedig azonnal felment a pumpa.. Az, hogy magának hazudik egy dolog, de az, hogy a fogadott lányának is az már sok.. tudom, hogy nem vérszerinti rokonok, de akkor se teheti ezt azzal az ártatlan kislánnyal aki szimplán csak egy szerető családra vágyik.. Mivel tényleg nem akartam bántani Jaehaera-t, így magamban fortyogva indultam meg vissza a saját hálómba ahova megérkezve azonnal levettem magamról a háló ruhámat és magamra kaptam egy nadrágot és egy inget majd az ajtóhoz léptem és résre nyitva kidugtam a fejem.

-Megtennél nekem annyit, hogy hoznál egy pohár tejet és idehívnád a Királyt? - néztem ártatlanul az őrömre aki bólintva azonnal elhagyta a helyét. Az arcomon hatalmas mosoly terült el miközben becsuktam az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam, kimásztam az ablakon hiszen este tíz után már csak az ajtóknál voltak őrök az ablakok alatt pedig nem így könnyedén elhagyhattam a szobám. Amint sikerült lemásznom a falon óvatosan végig topogtam az udvaron onnan pedig egyenesen a partra ahol Szellő békésen szundikált.

-Szellő.- szólítottam meg a sárkányom mire felemelte a fejét a homokból és felém fordult. Amint meghallotta a hangom azonnal felkelt a földről és megrázta magát én pedig hatalmas mosollyal az arcomon kezdtem el felmászni a hátára amikor hangos kiabálás ütötte meg a fülem.

-Fogjátok el a Királynőt!- hallottam meg egyből Criston hangját, de nem törődve vele azonnal a kezeim közé szorítottam a gyeplőt és kiadtam a parancsot Szellőnek, hogy vigyen Sárkánykőre.

~~~

A szemeim már már leragadtak miközben lassan elkezdett feljönni a nap viszont azonnal kipattantak amikor megpillantottam Sárkánykőt. A szívem azonnal megnyugodott amikor Szellő földet ért én pedig végre nem függtem senkitől. A gyásztól fel se fogtam, hogy Alicent és Aegon hazugságtengerében éltem napokig viszont az a pillanat azonnal visszarántott a valóságba amikor hallottam Aegon-t Jaehaera-nak hazudni. Sajnáltam, hogy egyedül hagytam Őt köztük, de tartozom magamnak annyival, hogy végre új lapot kezdjek teljesen egyedül.

-Pedig Veled kellene Aemond...-suttogtam magam elé miközben elindultam a vár felé. Az érzés, hogy itt még pár napja Rheanyra gyermekeitől és a sárkányaiktól volt hangos az ég, most pedig csend honol mindenhol, még jobban elkeserített. Ártatlan gyerekek haltak meg és sárkányok pusztultak el csak azért mert Aegon megszállottan szeret..

-És most mit kezdjek magammal..- sóhajtottam fel hangosan amint beértem a hatalmas terembe. Valamiért amikor eldöntöttem az éjszaka, hogy megszökök egyből ez a hely jutott eszembe, de egyáltalán nem tudom miért.. viszont azt tudtam, hogy fáradt vagyok, ezért jobbnak láttam, hogy keresek magamnak egy hálószobát, így egyenesen a régi kis szobám felé vettem az irányt, de amint elhagytam a termet egy fekete árnyat láttam elsuhanni. 

-Állj!- ordítottam Rá, de az idegen csak menekült. Mivel ténylegesen érdekelt a kiléte így gondolkozás nélkül a fekete csukjás után futottam aki szemmel láthatóan sántított -Állj már meg..- mondtam levegőt kapkodva miközben összeszedve magam elkezdtem gyorsabban futni ezáltal sikerült végre az idegen nyakába ugrani aki egy morgás kíséretében földre zuhant én pedig egyenesen Rá. A hang ami kijött belőle azonnal felismertem így akár egy vadállat úgy téptem le a csukját róla miközben a vállánál fogva megfordítottam. A látott személytől a szemeim hatalmasra nyíltak az ajkaim pedig elváltak egymástól.

-Aemond..- suttogtam remegve miközben a kezem az arcára simult amin több seb is ékelődött -Ez igaz?- sírtam el magam majd azzal a lendülettel a nyakába borultam és hangosan felzokogtam -Azt hittem meghaltál..- mormogtam a nyakába miközben több hét után végre a kezeit megérezhettem magam körül.

-Megakartam gyógyulni teljesen mire érted mentem volna..- válaszolta kissé berekedve mire azonnal eltoltam magamtól majd lemásztam róla.

-Jól vagy?- kérdeztem idegesen miközben a kezénél fogva segítettem Neki felállni.

-Igen..- sóhajtott fel -Több helyen megégtem..- kezdett bele miközben lejjebb húzta a gallérját így felfedve az égésfoltot a nyakán -Van pár sebem..- mutatott az arcára és a kézfejére -És a jobb lábam még regenerálódik.. az se biztos, hogy valaha tudni fogok bicegés nélkül járni.

-El se hiszem, hogy ezek után még élsz..- ráztam meg a fejem miközben közelebb léptem hozzá -Azt hittem örökre elveszítettelek..- mondtam megkönnyezve miközben a tenyeremet a vállára tettem a másikkal pedig a hegen simítottam végig hiszen nem volt rajta a szemfedője -Annyira hiányoztál..- csuklott el a hangom a végére mire Aemond a kezei közé vette az arcom.

-Sose akarlak elengedni.- suttogta az ajkaimra én pedig gondolkozás nélkül megszüntettem a köztünk lévő távolságot és a karjaiba omlottam amiről sose hittem volna, hogy újra megfog történni.