Porig Égetve

Kilencedik rész

Gyerekfejjel azt gondoltam, hogy egyszer férjhez megyek szerelemből és gyermekeket fogok világra hozni, viszont ahogy nőttem ez úgy formálódott át bennem. Egy idő után rájöttem, hogy se királynénak se feleségnek nem lennék jó. Sose voltam az a tipikus csendben ülő nő, inkább ragadtam kardot és kerestem magamnak egy hatalmas sárkányt amire mindennél jobban vágytam. Az idő nem csak ezekre nyitotta fel a szemem, hanem arra is, hogy ezek miatt Anyám egyre inkább érez irántam utálatot mint szeretetet  és ennek a hatására egyértelműen Aegon felé fordultam aki megmutatta milyen is ha szeretnek. Szerettem ahogy kimondta a nevem. Szerettem ahogy birtokba vette az ajkaim. Szerettem ahogyan meztelenül egymásba gabalyodva hamis ígéreteket suttogtunk egymás fülébe. Szerettem minden egyes percét annak amit együtt töltöttünk. De hiába ez a hatalmas ragaszkodás.. Sose értem Neki annyit, hogy karon ragadjon és új életet kezdjen Velem.. hiszen.. Ő is Anyánk utálatában fürdött, annyi különbséggel, hogy Ő próbált ezen változtatni míg én lassan beletörődtem.. Talán Ő sose akart eléggé engem.. viszont Aemond.. Többször is kiállt értem Anyánkkal szemben, vagy éppen próbált a kedvemben járni. Igaz nem az érzelmek embere, de egyre többször tudom róla leolvasni, hogy mi járhat éppen a fejében. Az elmúlt hónapokban rájöttem, hogy Aemond mellett nem kell magamat védeni és nem is kell reggeltől estig erős nőnek lennem. Mellette egy percben nagyobb biztonságban érzem magam mint Aegon mellett több év alatt, egyszer sem. Magamnak se mertem bevallani, de igen, az én hibám is, hogy Aemond most olyan amilyen. Talán ha anno Aemond hamarabb nyit felém mint Aegon, akkor most nem így állnánk. Utáltam azt a tényt, hogy Aemond lesz a férjem, de így visszagondolva.. Nincs mit bánnom.. Aegon-nak és Nekem nincs közös jövőnk és ezt lassan ha nem is teljesen, de elfogadtam mivel Aemond kezdi magát belopni a szívembe amit még talán magamnak se merek bevallani..

-Takarodj ki a szobából..-üvöltötte valaki mellettem mire a szemeim lassan kinyíltak, de a hirtelen jött fénytől nem tudtam elsőre kivenni, hogy ki is lehet az -Különben tényleg megöllek Aegon!

-Aemond..- suttogtam a nevét a férjemnek, aki azonnal az arcomra tette a kezét -Mi történt?

-Nyugodj meg..- suttogta halványan elmosolyodva -A mesterek összevarrták a vágást a kezeden és hamarosan újra olyan lesz mint régen.

-Menjünk haza.- ültem fel az ágyon mire Aegon könnyes szemekkel kirohant a szobából -Nem akarok itt lenni..

-Még nem repülhetsz..

-De én most haza fogok menni.- dobtam le magamról a takarót mire Aemond megrázta a fejét és felállt az ágyról mert eddig szorosan mellettem foglalt helyet.

-Legyen.- morogta az orra alatt miközben óvatosan a térdhajlatom alá nyúlt a másik kezével pedig átkarolta a derekam.

-Aemond..- nyíltak hatalmasra a szemeim mire a fiú könnyedén kiemelt az ágyból.

-Ha menni akarsz akkor megyünk.- mondta ellenkezést nem tűrően miközben elindult az ajtó felé Velem a karjaiban. Mivel nem volt kedvem ellenkezni, ezért átkaroltam a nyakát és hagytam, hogy oda vigyen ahova akar. A hosszas sétát csendben tettük meg viszont hatalmas meglepetésként ért, hogy nem Szellőhöz hanem Vhagar-hoz visz.

-Most mit csinálsz??

-Mássz fel.- mondta kimérten miközben lerakott a földre én pedig egy hatalmas sóhaj kíséretében tettem amit kért. Amint felmásztam a hatalmas sárkány hátára Aemond is így tett viszont indulás helyett hátra nyúlt és elkapta a kezeim amiket maga köré húzott aminek köszönhetően a teljes testemmel a hátához simultam -Mielőtt ellenkeznél... szimplán nem akarom, hogy leess..

-Jó..- dünnyögtem az orrom alatt miközben egyáltalán nem volt ellenemre a szituáció. Amint ezen túl voltunk Aemond kiadta a parancsot Vhagar-nak aki megrázta magát, majd lendületet vett és felszállt. A tekintetem azonnal hátra felé indult, de a szívem azonnal megnyugodott amint megláttam, hogy Szellő is követ minket, ezért elmosolyodva újra Aemond lapockájára hajtottam a fejem.

~~~

Az ágyon feküdve a plafont pásztáztam amikor kinyílt az ajtó.

-Hogy érzed magad?- kérdezte Aemond miközben belépett a kezében egy tálcával.

-Fáj még..- mondtam kissé kómásan miközben felültem -És Te?

-Én jól vagyok. - zárta rövidre majd mellém ülve az ágy közepére tette a tálcát -Gondoltam hozok fel Neked ennivalót.

-Köszönöm.- mosolyodtam el miközben megfogtam egy falatnyi sajtot és a számhoz emelve bekaptam.

-Miért csináltad?- kérdezte hirtelen mire azonnal Rá néztem -Most ott lesz életed végéig egy heg a kezeden.

-Nem szerettem volna, hogy bajod essen.- mondtam ki könnyedén miközben egy újabb falatot vettem a kezembe -Inkább legyen egy heg a kezemen, minthogy újra elszenvedj egy veszteséget miattunk.

-Nem miattad vesztettem el a szemem..

-De ami utána történt ahhoz Nekem is közöm van.- válaszoltam kissé elkeseredve mire Ő az állam alá nyúlva felemelte a fejem, hogy Rá nézzek. A tekintetem minden indok nélkül azonnal az ajkaira irányult ami miatt azonnal lesütöttem a tekintetem.

-Soha többet nem hagyom, hogy bárki is bántson..

-Megvédem magam Aemond..- motyogtam az orrom alatt mire elvette a kezét az államról.

-Megint azt akarod, hogy megbánjam amit tettem?- kérdezte kissé cinikusan mire elmosolyodtam.

-Nem.- ráztam meg a fejem mire felállt az ágyról.

-Beszéltem én is Helena-val.- mondta kimérten miközben az egyik ablakhoz sétált -Elmondta azt amit Neked is.

-Ezen már nem tudunk változtatni.- mondtam vállat rántva mire Ő megforgatta a szemét -De ami még jön azon igen.

-Ezt hogy érted? - húzta fel a szemöldökét mire én is felkeltem az ágyról és mellé sétáltam.

-Úgy, hogy nem akarok most egy darabig Királyvár közelébe menni. - mondtam ki könnyedén miközben behajolva a könyökeimre támaszkodtam a párkányon -Egyáltalán nem akarom látni se a szüleinket se Aegon-t.

-Mi ez a fene mód nagy elhatárolódás? - kérdezte kíváncsian mire én elmosolyodva lenéztem a kezemre.

-Amíg aludtam, volt időm bőven azon gondolkozni, hogy mit akarok és mit nem. Olyan dologba kapaszkodtam évekig ami időpocsékolás volt. Rájöttem, hogy csak rajtam áll, hogy boldog akarok-e lenni vagy sem.

-Amelia..- szólított meg komolyan, de láthatólag nehezére esett visszafogni a nevetését -Elárulnám, hogy van egy férjed.

-És?- húztam fel az egyik szemöldököm -A drága férjemet egy perc alatt halálra idegesíthetem ha akarom.

-Mondjuk ebben egyet értünk.- húzta ki magát miközben a háta mögé tette a kezeit -Viszont így, hogy válaszokat kaptál, visszatérhetünk a szabályainkhoz?

-Nem.- vágtam rá azonnal mire szikrákat szóró szemmel nézett Rám -Nem akarok szabályok szerint élni. Tanulj meg megbocsátani én pedig megtanulok elengedni.

-Most ugye a halálomat akarod?- kérdezte hanyagul mire elnevettem magam -Mert kezdesz idegesíteni.

-Ennél nagyobb dolgokat is teszel értem.. ez a kicsike elvárás már nem akadály.- húztam ki magam én is majd elé lépve felemeltem a kezem -Kezdjük ott, hogy előttem nem kell ezt az idegesítő szemfedőt hordani. - mondtam kedvesen miközben ráhelyeztem a kezem, de amint megmozdíthattam volna elkapta a csuklóm -Tudom, hogy idegesít ha rajtad van..

-Nem akarom, hogy úgy láss..- suttogta miközben eltolta magától a kezem.

-Aemond.. nincs mit szégyellned..- mondtam őszintén mire elengedte a kezem így könnyedén levehettem Róla a fedőt -Látod? Nem változott semmi.- mosolyodtam el miközben letettem az ablak párkányára -Sokkal jobb így nem?

-Nem igazán..- motyogta összepréselt ajkakkal mire én az állara fogtam és magam felé fordítottam.

-Aemond..- suttogtam a nevét miközben elengedtem az állát és lassan végig simítottam a hegen -Ne haragudj, hogy nem hittem Neked..

-Sose lesz olyan a kapcsolatunk mint előtte ugye?- tette a tenyerét az arcán pihenő kezemre.

-Annál sokkal jobb lesz.- mosolyodtam el majd hirtelen egy puszit adtam az arcára.

-Nagyon fura nő vagy..- jegyezte meg lesütött szemekkel -De állok elébe, hogy mi lesz.