Porig Égetve

Huszonharmadik rész

A szívem szakadt meg ahogyan a nővérem a karjaim között fájdalmas üvöltéssel teljesen elporladt a tűzben viszont én egy hangot se adtam ki. Éreztem a testem minden egyes porcikáján az égető fájdalmat, de amint Sunfyre abba hagyta a tűz okádását úgy a lángok is eltűntek és csak én álltam ott teljesen csupaszon felfelé nyújtott kezekkel hiszen pillanatokkal ezelőtt még a testvéremet öleltem, de most már csak a hamuja hevert a lábaim előtt.

-Ez lehetetlen..- hüledezett Aegon miközben leszállt a sárkányáról Alicent pedig rám terítette a köpenyét -Azt hittem elveszítettelek..- indult meg felém könnyes szemekkel Aegon, de én azonnal hátrálni kezdtem.

-Ne nyúlj hozzám Te szörnyeteg..- sziszegtem dühösen miközben összébb húztam magamon a vékony anyagot -Remélem hosszú életed lesz..

-Amelia..

-De ez az élet amit megérdemelsz legyen tele bajjal és rosszal. Ne találd meg a boldogságot és szenvedj az utolsó levegővételig..- kezdtem el átkozódni majd letöröltem a kormos arcomról a könnyeimet -Remélem ugyan annyit fogsz szenvedni mint én..

-Takarodj a szobádba!- üvöltött rám sírva mire én eleget téve neki elhagytam a termet és a régi szobámba mentem. Amint odaértem az őr orrára csaptam az ajtót majd hangos zokogásban törtem ki.

~~~

-Visszajövök hozzád.- hallottam meg Aemond hangját mire a szemeim hatalmasra nyíltak.

-Aemond?- keltem fel azonnal az ágyból majd az ablakhoz rohantam, de nem találtam senkit se. A pillanatnyi remény azonnal szerte foszlott amint rájöttem, hogy ezt csak álmodtam -Miért kell ennyit szenvednie az embernek..- kezdtem el panaszkodni miközben az ablak párkányára csaptam miközben újra könnyek lepték el a szemeim -El se tudtam Tőled búcsúzni..- suttogtam magam elé miközben a falnak dőltem és lassan elkezdtem lecsúszni a földre -Ennyi legalább megmaradt Belőled.- mosolyodtam el halványan miközben az ujjamra pillantottam amin az apró kis ezüst gyűrű volt a zafír kővel -Azt mondtad, hogy a legcsodálatosabb születésnapunk lesz ebben az évben. Azt ígérted, hogy Vaegon mellé adsz Nekem még egy kislányt is..- mondtam szipogva miközben felhúztam a térdeim és átöleltem a lábaim -Az álmod, hogy gyermekeket fogok neveli.. sose fog megtörténni..

~~~

Másnap úgy döntöttem, hogy sétálni fogok a kertben. Amint felöltöztem ettem pár falatot majd az őrömmel a nyomomban elindultam a fákkal teli udvarra miközben a szívemet egyre jobban mardosta a gyász. Mindenkit elveszítettem aki kicsit is számított nekem..

-Néni.- hallottam meg egy gyerek hangot tőlem nem messze ami miatt azonnal odafordultam. Jaehaera volt az az egyik szolgálólánnyal. Halványan elmosolyodva sétáltam oda az alig pár éves kislányhoz majd leguggoltam hozzá.

-Amelia vagyok.- nyújtottam felé a kezem amit hatalmas mosollyal azonnal megrázott.

-Szép vagy.- mondta kuncogva ami belőlem is egy apró mosolyt csalt ki -Tegnap..- kezdett bele majd a fülemhez hajolva tölcsért formált a kis kezével, hogy csak én hallgassam -Láttam, hogy Atyám sárkánya tűzet fújt Rád.

-Igen?- húztam fel a szemöldököm a meglepődöttségtől, hogy ennyire nem figyelnek itt egy gyerekre..

-Te is sárkány vagy?- döntötte oldalra a fejét érdeklődően mire végig simítottam a piros arcán.

-Bárcsak az lennék. - válaszoltam sóhajtva mire izgatottan megfogta a kezem és húzni kezdett maga után -Most hova viszel?

-Megmutatom a tojásom.-mondta vidáman miközben az egyik szobába vitt -Nézd!- mutatott a kis ágyszerű asztalkára amin egy zöldszínű tojás díszelgett -Remélem valamikor kifog kelni és Nekem is lesz egy sárkányom.