Porig Égetve

Tizennyolcadik rész

Pár héttel kesőbb

-Amelia kérlek..- borult elém térdre Aegon miközben a kezeimet szorongatva a homlokához emelte azokat -Ne haragudj Rám..

-Neked most mi a bajod?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel hiszen meglepett a hirtelen jött bocsánatkérése.

-Valahogy hozzuk ezt helyre.. Hetek majdhogynem hónapok teltek el amióta hozzám jöttél. Nem bírom már, hogy undorodsz az érintésemtől, nem akarsz Velem lenni és sose tudunk úgy beszélni mint anno.. még azt is elfogadtam és nem kértelek arra, hogy vetesd el Aemond gyermekét.. mit tegyek még, hogy végre olyan legyen minden mint régen??

-Semmit Aegon..- húztam ki a kezeim az övéi közül -Sose lesz olyan mint anno. Gyerekszerelem volt a miénk..

-Dehogy volt az!- állt fel a földről majd a vállaimra tette a tenyereit -Ha az lett volna akkor most nem szeretnélek..

-Csak ismételni tudom magam Aegon.. Ha tényleg szerettél volna, nem vetted volna el Helena-t. De rendben, Anyánk Rá kényszerített. Utána akkor miért nem jöttél utánam és vittél el magaddal? Volt rá két éved. Tudtad jól, hogy Aemond és én összefogjuk kötni az életünket.

-Mert nem volt elég merszem ehhez..

-De most ugye lenne?? Ha az érzéseid igaziak lettek volna Velem szemben, akkor békén hagytál volna Aemond-al. Te se engem se az Öcsédet nem szereted.

-Ne mondd ezt..- sziszegte mérgesen miközben a karomra markolva magához rántott -Elfogom érni azt, hogy újra szeress.

-Engedd el ezt Aegon..

-Nem!- vágta Rá egyből majd sírni kezdett -Ennyire nehezedre esik minden sérelmedet elengedni és megadni nekem azt amire vágyom? Tudom jól hogy szeretsz..

-Ne kapaszkodj egy régi emlékbe. Tettél pár dolgot ami segített az érzéseimet Feléd teljesen kiirtani.

-Megmondanád, hogy Aemond mit tud megadni amit én nem?- kérdezte mérgesen miközben a szorítása csak erősödött.

-Aemond kiállt értem.. megvédett és megadja azt a biztonságot amire szükségem volt.- köptem felé mérgesen a tényeket -Változott értem és én is érte.

-Remélem megdöglik a lépcsőköveknél.- mondta dühösen majd elengedte a karom -De ha nem sikerül akkor majd teszek érte.

-Ne merészeld bántani..- ordítottam Rá mire a testvérem csak elmosolyodott.

-Megmondtam, hogy minden a régi lesz.

-El vagy tévedve Aegon..-ráztam meg a fejem -Ha tényleg szeretnél legalább a sárkányomhoz odaengednél..

-Legyen.- sóhajtott fel miközben csípőre tette a kezét a másikkal pedig az orrnyergét kezdte el masszírozni -De nem mehetsz el!

-Tényleg?- húztam fel a szemöldököm mire azonnal eszembe jutott valami.

-Igen. De komolyan mondom, hogy nem mehetsz sehova.. ma bekell jelentenünk a kis tanácsnak, hogy gyermekünk lesz.

-Mintha rájuk tartozna..- forgattam meg a szemeim majd Aegon mellé leptem -Köszönöm.- mosolyodtam el miközben az arcához hajolva egy puszit adtam Neki -Sokat jelent nekem ez most..

-Örülök neki.- húzta felfelé Ő is az ajkait miközben a derekamra tette a kezét -Hidd el.. szépen lassan visszanyerem a bizalmad.

-Legyen így.- sütöttem le zavaromban az arcom -Akkor biztos megnézhetem Szellőt?

-Igen, de ne maradj sokáig.- kötötte a lelkemre mire aprót bólintva kiléptem több hét után először a folyosóra. A lelkem azonnal felvidult miközben szorosan megfogtam a szoknyám alját és elindultam a sárkányomhoz.