Porig Égetve

Huszonhetedik rész

A két férfi gondolkozás nélkül lökött be a szobába aminek hála arccal a földre estem, de az esés okozta fájdalom meg se közelítette amit akkor abban a pillanatban a hasamban éreztem. Sikítva kuporodtam össze a hideg kövön miközben olyan érzés uralkodott a testemen mintha égetnének.

-Nem bírom..- ordítottam sírva amikor hirtelen abba maradt a fájás viszont utána egyből megpillantottam hogy a kék ruhám csupa vér. Levegőért kapkodva megpróbáltam felállni, de csak annyira volt erőm, hogy felerőlködjem magam négykézlábra és elkússzak az ablakig. A hideg reggeli szél azonnal belekapott a hajamba amint elértem az ablak párkányát majd a szemeimet lehunytam. Azonnal az a kép villant be amikor Aemond-al együtt álltunk az erkélyen a születésnapunkon és a világ legboldogabb emberei voltunk -Nem csinálom tovább..-suttogtam magam elé majd felültem a párkányra és megkapaszkodtam a keretben. Az összes életerőm elszállt hiszen nem maradt semmim Aemond-ból. Az utolsó remény, hogy egy apró élet Velem marad, az is eltűnt és a tudat is, hogy talán élve találom Sárkánykőnél. Minden porcikám a mélységbe kívánkozott, de amint kihajoltam az ablakon két kéz visszarántott aminek hála újra a földön kötöttem ki.

-Amelia..- mondta ki a nevemet sírva Alicent miközben magához ölelt -Nem vagy normális..

-Hagyj meghalni..-suttogtam a fülébe mire elhúzódott Tőlem az arcomat pedig a kezei közé vette.

-Aegon mindent elmondott.. annyira sajnálom..

-Nem a Te gondod..- mondtam még mindig monoton hangon mire újra megölelt.

-Nem hagyhatom, hogy a harmadik gyerekem is meghaljon..

-Ne most akarj Anya lenni.- löktem el magamtól -Ha akkor hagyod, hogy Aegon elvegyen akkor nem ez lenne..

-Aegon már akkor ilyen volt csak nem láttad.. a megszállottad Amelia..

-Teljesen mindegy.. megkapott volna, Aemond pedig élne..ahogyan a nővéreim is...- közöltem unottan -Tudom, hogy rájöttél erre az évek során.. De nem is értem, hogy hogyan gondoltad azt, hogy hagyod, hogy egymásba szeressünk Aemond-al majd elszakítasz minket egymástól. Ha ismernél tudtad volna, hogy amiket megéltem Aemond-al azok után már nem tudtam volna Aegon-al közös életet kezdeni. Ha azon a napon nem közlöd a frigyeinket és megengeded, hogy Aegon és én együtt legyünk akkor Haleana nem ölte volna meg magát és nem szült volna beteg gyerekeket akik közül az egyiknek egyedül kell felnőnie. Aemond messze egyedül leélte volna az életét Aegon pedig nem lett volna egy eszeveszett vérrontó.. Sehogy se lennénk boldogok, de még mind élnénk!

-Ezen már hiába rágódunk..

-Hiába..- ráztam meg a fejem -De ezek után kaptál egy második esélyt. Én és Aemond egymás lelki társai lettünk, de ezt tönkre tetted.. A fiad azért halt meg mert megöltétek a gyermekét akiért téves bosszút állt..

-Amelia..

-Nem Alicent.. Az összes szenvedésünk hozzád köthető.. Ha akkor szeretetre tanítod Aegon-t akkor nem lenne most ilyen.. hiszen nem maga tette azzá saját magát aki most hanem Te.. Nekem se Te tanítottad meg hogy mi az az önzetlen szeretet hanem Aemond.. És Te vagy az aki megtanított szenvedni is..

-Kérlek Amelia.. fejezd be.. - mondta sírva mire én elkezdtem odébb kúszni, pontosabban az ajtóhoz amit ütni kezdtem.

-Igen Úrnőm?- nyitott be óvatosan az őröm.

-Szólj a szolgálóknak, hogy készítsenek nekem fürdővizet. - mondtam kimérten a férfi pedig azonnal cselekedett.

-Lányom.. én csak segíteni akarok..- mondta megtörten a nő mire megráztam a fejem.