Porig Égetve

Huszadik rész

-Aemond..- fogtam meg a karjánál, de azonnal kitépte a szorításomból -Nem biztos, hogy Ők voltak.

-Még mindig véded Őket?- üvöltötte az arcomba mire még jobban elkezdtem sírni -Most pontot fogok tenni ennek a végére!

-Ne csináld..

-Megölték a fiam!- kelt ki magából még jobban -Senki nem nyúlhat a családomhoz..

-Aemond..- léptem felé ismételten, de nem hagyta, hogy megérintsem -Kérlek..- kezdtem el könyörögni, de figyelmen kívül hagyva, kivágtatott a teremből.

-Most mit csináljak?- kezdtem el pánikolni miközben fel le járkáltam -Hülyeséget fogsz csinálni..

-Miért csinálna hülyeséget?- szólalt meg egy hang az ajtó felöl mire azonnal odanéztem.

-Aegon?- kerekedett el a szemem a közel egy éve nem látott testvérem miatt -Mit keresel itt?

-Nyugodj meg..- indult meg felém -Csak látni akartalak.

-Minek? - akadtam ki teljesen mire megfogta a karom és elmosolyodott.

-Szeretném ha ott lennél a koronázásomnál mint a feleségem.

-Te nem vagy normális..- nevettem fel fejet rázva -Soha nem fogok melletted állni mint egy támogató feleség.. Arról se tudtunk, hogy Atyánk meghalt. Ma kaptunk levelet. Undorító vagy, hogy kivártad azt a pillanatot, hogy Aemond elhagyja az otthonunkat!

-Amelia..

-Semmi Amelia.- löktem le hirtelen a kezét a karomról -Gyászolom a gyermekem! Az Apámat, mit képzelsz Te magadról?- keltem ki magamból miközben meglendítettem a tenyerem amit Aegon elkapott a levegőben majd azzal a lendülettel magához rántott.

-Sajnálom..- suttogta -Nem én akartam bántani a gyermeked.

-Te miről beszélsz?- kerekedtek el a szemeim miközben éreztem, hogy a testem remegni kezd.

-Atyánk halála után nem sokra rá Jaehaerys is elhunyt. Anyánk nem akarta, hogy a fattyú legyen az utódom.

-Alicent..-suttogtam üveges tekintettel Aegon-t bámulva -Tudtam..

-Amelia..- szólalt meg ismételten mire kirántottam idegből a kezem a szorításából majd egy jól irányzott mozdulattal orron ütöttem ami miatt hátrálni kezdett -Ne Rám haragudj..

-Gyűlöllek!- üvöltöttem torkom szakadtából miközben ütni kezdtem ahol csak tudtam -Ha eddig nem volt háború ezek után biztos lesz! Nem gondolkoztok Ti idióták! Aemond megfogja ölni valamelyik gyereket!

-Elég!- emelte meg a hangját miközben egy kisebb dulakodás után lefogta mind a két kezem -Miattad van az egész! Ha nem szeretsz bele abba az idiótába és hű maradsz az ígéretedhez amit nekem fogadtál akkor most nem szenvedne senki!

-Te most engem hibáztatsz?- mosolyodtam el gúnyosan -Sose értem Neked semmit.- köptem arcon majd kirántottam mind a két kezem -Alicent sokat tett azért, hogy az összes gyereke szenvedjen. Most itt az ideje, hogy megkapja ezért amit érdemel.

-Most mire készülsz?

-Majd megtudod.- nevettem fel miközben kikerülve Őt, egyenesen Szellőhöz futottam. Éreztem, hogy az agyamat elönti a düh és hogy nem látok tisztán, de abban a pillanatban nem érdekelt. Elvett Tőlem mindent. Nem hagyott lehetőséget a boldogságra. Nem engedte a gyerekemet élni. Egy ártatlan lelket küldött másvilágra ismételten, amivel megpecsételte a sorsát.

~~~

Amint Királyvárba értem hangos sikolyok törtek fel a falak közül hiszen Szellő felbukkanása csak félelmet gerjesztett, de ezzel nem törődve egyenesen a sárkányveremhez repültem, ahogy már egy kisebb tömeg várt.