Porig Égetve

Huszonkilencedik rész

Ahogy telt az idő úgy Aegon teste is egyre hidegebbé vált viszont nem tudtam levenni a kezem a véres arcáról. Pár évvel ezelőtt még teljesen máshogyan láttam a világot és sose gondoltam volna, hogy Aegon életét én fogom kioltani. Hogyan jutottunk idáig? Ez az egy kérdés amire sose fogom tudni a választ. Két életért cserébe egy. Tisztában voltam azzal, hogy Aemond értem és a gyermekeinkért képes lett volna megölni a testvérét, de ami ezzel jár azt nem tudta volna elviselni hiába mutatja magát egy erős és érzéketlen férfinak ráadásul ha Ő öli meg a királyt, azzal megbélyegezte volna a trónigényét.
Hibáztathatok bárkit.. De az, hogy idáig jutottunk az a Mi hibánk is. Aegon nem született gonosznak ahogyan én se gyilkosnak, de ez a végkimenet elkerülhetetlen volt.. Hármunk közül egynek megkellett halnia..

-Felség..- lépett be hirtelen az egyik őr, de én mozdulni se tudtam -A Király...- ordította el magát mire hozzám lépve a vállamra tette a kezét én pedig amilyen óvatosan csak lehetett, megfogtam Aegon fejét és az ölemből átemeltem a földre -Értesítsétek a Királynőt!- kérte a folyosón álló társait miközben felrántott a földről.

-Aegon!- rohant be Alicent, de teljesen lefagyott amint megpillantotta a vértócsában fekvő fiát -Mit tettél?- üvöltött Rám miközben térdre zuhanva elkezdte a fiát rángatni -Vigyétek a tömlöcbe!- ordított még mindig mire az őr rászorított a karomra majd a kijárat felé kezdett el rángatni.

-Alicent.- szólaltam meg pont az ajtóban mire a nő rám kapta a könnyáztatta tekintetét -Keresd meg a másik fiadat.

-Miről beszélsz?- kérdezett mérgesen -Aemond meghalt!

-Csak azt hiszed..- válaszoltam Aegon-t bámulva mire a férfi ismételten rángatni kezdett, de amint kiléptem a folyosóra Aemond-al találtam szemben magam.

-Amelia.. mit csináltál?- kérdezte idegesen mire Alicent felállt a földről.

-Amit már rég megkellett volna..- válaszoltam lesütött arccal.

-Aemond..- suttogta Alicent miközben lassan elindult felénk -Fiam..- sírt fel hangosan ahogyan megszüntette a köztük lévő távolságot és szorosan megölelte -Azt hittem elveszítettelek..

-Hova akarod vitetni Amelia-t?- kérdezte egyből ahogyan eltolta magától az anyját.

-Ne merészeld védeni.. Nem látod, hogy mit tett?- mutatott a fiára a nő -Ezt már nem kerülheti el.. Meg kell bűnhődnie..

-Ha nem Ő akkor én tettem volna meg.- vágta rá Aemond -Nem veszed észre, hogy miket csinált az utóbbi időkben? Ártatlan embereket ölt meg csak azért hogy a trónon maradjon és megkapja Amelia-t..

-De Ő a testvéred volt Aemond!- emelte meg a hangját Alicent mire a férfi felnevetett.

-Igen. Aki mindig csak elnyomott, megalázott és elvette azt ami az enyém.

-Nem gondolkohatod így..

-Amelia nem fog börtönbe kerülni.

-Amíg én vagyok a Királynő addig az van amit én mondok!- közölte mire az őr rángatni kezdett, de akkor Aemond egy könnyed mozdulattal arcon ütötte.

-Ne merészelj hozzá nyúlni még egyszer!- mondta dühösen a szőke férfi miközben a csuklómnál fogva maga mögé rántott -Hamarosan összeül a tanács és eldöntjük, hogy ki lesz az új uralkodó. Amelia pedig mellettem marad ha akarod ha nem.

-Akkor gyorsan cselekedj Fiam..- húzta gúnyos mosolyra az ajkát Alicent miközben intett a kezével -Vigyétek!- tette hozzá mire több férfi is elindult felém.

-Biztos nem!- vágta rá Aemond majd előrántotta a kardját amivel az őrökre támadt, de az erőfeszítése kevés volt hiszen amíg viaskodott addig éppen elég volt, hogy elfogjanak.

-Aemond! -sikítottam fel a nevét amint az egyik férfi erőteljesen a hátam mögé szorította a karom.

-Amelia!- nézett Rám azonnal miközben egyre többen jelentek meg az őr pedig rángatni kezdett -Megmondtam, hogy ne nyúljatok hozzá!- üvöltötte eltorzult arccal viszont egyre többen álltak közénk a férfi pedig hirtelen a vállára kapott.

-Eressz..- kezdtem el ütlegelni a hátát, de esélytelenül hiszen mintha meg se kottyant volna neki.

-Amelia!- üvöltötte teli torokból Aemond ahogyan egyre csak távolodtam Tőle.

-Mondtam, hogy eressz!- ütöttem erőteljesen  nyakon mire megrogyott és kiejtett a kezéből én pedig azonnal Aemond felé kezdtem elrohanni amikor Anyánk kirántotta az egyik őr tőrjét.

-Mindennek Te vagy az oka.- mondta mérgesen miközben elindult felém -Megmondtam, hogy az igazság fájni fog..

-Alicent!- szólt Rá Aemond, de a nő hajthatatlanul jött felém.

-Elég!- tűnt fel hirtelen Rhaenys -Ha bántod a lányt, megöllek Alicent!

-Nem szólhatsz bele a dolgomba!- válaszolt hisztérikusan mire a Nénikém elmosolyodott.

-De, beleszólhatok. Nem emlékszel arra a mondásra, hogy meghalt a király, éljen a király?

-Én vagyok a Királynő!.- morogta eltorzult arccal mire Rhaenys intett a saját embereinek akik elindultak Alicent felé.

-Csak pár percig hiszen a tanács összeült és Aemond felé hajlanak.

-Fiam..- kapta felé a tekintetét, de Aemond inkább Rám nézett.

-Készen állsz, hogy mellettem állj a trónon? -kérdezte hirtelen Tőlem mire a létező összes gondolatom egyszerre tört rám. Sose akartam uralkodni és ez még most is így van.

-Nem tudom Aemond..- suttogtam magam elé mire Alicent vergődni kezdett.

-Sose lehet Királynő belőle!- közölte hisztérikusan -Fiam.. Ha Őt választod engem felejts el!

-Már rég elfelejtettelek Anyám.- pillantott felé mire Alicent megdermedt a tekintete pedig üressé vált -Amelia-nak végig igaza volt.. A hatalom megszerzésére használtad a gyerekeid. A lányod megölte magát mert a boldogsága útjában álltál.. Aegon fejét tele beszélted aki megtévesztve engem arra késztetett, hogy megöljek egy ártatlan gyereket akinek a fogadott apja majdnem a másvilágra küldött..

-Fejezd be..- suttogta maga elé bámulva, de Aemond ekkor megfogta a kezem és felé fordított.

-Aegon-t használtad ki a legjobban. Elvettél Tőle mindent majd hagytad, hogy teljesen megörüljön.. Amelia-t pedig mindvégig gyűlölted.. Elválasztottad a gyermekeidet majd egymás ellen fordítottad Őket...

-Elég!- üvöltött fel hirtelen -Ha ugyan azon mentetek volna keresztül mint én megértenétek!

-Ezt nem fogjuk..- ráztam meg a fejem majd közelebb léptem hozzá -A lehetőség, hogy jobbá tedd a Mi életünket és a sajátod.. Mindvégig előtted volt. Amikor végre én és Aemond egymásba szerettük.. Akkor se hagytál nekünk nyugtot..

-Te rosszabb vagy mint én..- válaszolta gúnyosan -Megölted a testvéred..

-Tudom, hogy olyat tettem ami megbocsáthatatlan..- mondtam megkönnyezve miközben egy pillanatra Alicent háta mögé pillantottam, egyenesen Aegon-ra -De inkább én szenvedjem el ezt a terhet mint Aemond..

-Szánalmas vagy..- mosolyodott el mire én hátat fordítottam neki -Viszont itt az ideje, hogy megengedjem, hogy ismételten Aegon mellett légy..

-Tessék?- fordultam vissza felé hirtelen mire Ő kirántotta a karját az őr fogásából majd meglendítette a kezében lévő tőrt.

-Amelia!- hökkent fel Aemond miközben megfogta mind a két karomat, hogy ne essek össze viszont reagálni se tudtam hiszen a hasamba szúródó tőr okozta fájdalom elvonta a figyelmem.

-Vigyétek innen!- hallottam Rhaenys hangját miközben éreztem, hogy kezd minden távoli lenni.

-Amelia kérlek..- suttogta a fülembe Aemond ahogyan lassan lefektetett a hideg földre -Ne merészelj itt hagyni..

-Aemond..- nyögtem ki nagy nehezen a nevét miközben Ő fölém tornyosulva simogatni kezdte az arcom -Annyira sajnálom..

-Nem kell sajnálnod semmit..- mondta idegesen ahogyan a számhoz hajolt -Minden rendben lesz ahogyan megbeszéltük..

-Szeretlek..- suttogtam alig érthetően majd hagytam, hogy lassan lecsukódjanak a szemhéjaim.