Porig Égetve

Tizenkilencedik rész

-Aemond!- ültem fel zilálva az ágyból mire egy kezet éreztem meg a vállamon -Hol van Vaegon??

-Alszik Szerelmem..- válaszolta komásan Aemond miközben a mellettünk lévő kiságyra mutatott.

-Istenem..- temettem a tenyerembe zokogva az arcom mire Aemond szorosan magához húzott.

-Valami rosszat álmodtál?- kérdezte az ölelő férfi mire megráztam a fejem.

-Olyan valóságos volt.. Ahogyan Criston megölte Vaegon-t.

-Nyugodj meg.. a fiúnk jól van..- kezdte el simogatni a hátam -Nem fog baja esni..

-És ha.. én is olyan vagyok mint Helaena? - néztem könnyes szemekkel Aemond-ra aki azonnal a kezei közé vette a kipirosodott arcom -Emlékezz arra amikor megmondta, hogy elfogod veszíteni a szemed.. mi van ha most én is láttam a gyerekünk elvesztését?

-Ne gondolj erre kérlek..

-Annyira aggódok érte..

-Megfogom védeni Veled együtt..- suttogta a fülembe ami miatt kezdtem megnyugodni.

~~~

Másnap

Amint felébredtem azonnal a kiságyhoz mentem ahol Vaegon békésen szundított.

-Reggel felkelt.- szólalt meg Aemond az ajtóból -Mivel nem akartalak felébreszteni, így megetettem és abban a nyomban vissza is aludt.

-Köszönöm.- pillantottam felé hálásan majd az asztalhoz sétáltam ahol helyet foglaltam -Nem tudom mi lenne Velem nélküled.

-Semmi. Mert olyan opció nincs.- mondta teljesen nyugodtan miközben letette az asztalra a tálcát -Mi lenne ha ma kimennénk repülni?

-Örülnék neki.- válaszoltam mosolyogva viszont a tekintetem azonnal a kiságyra szegeződött -De lehet most jobb lenne ha felváltva mennénk.

-Amelia.- fogta meg hirtelen az asztalon pihenő kezemet -Ha félelemben éljük le az életünk akkor azt Ő is megfogja sínyleni.

-Úgy gondolod?- pillantottam Rá miközben összekulcsoltam az ujjainkat -Lehet igazad van.

-Megkérem a szolgáló lányokat, hogy gondoskodjanak Róla amíg Mi elmegyünk. A biztonság kedvéért pár őrt is az ajtóba állítok.

-Rendben.- mondtam boldogan hiszen iszonyatosan vágytam már a repülésre hiszen a terhességem utolsó pár hónapjában nem tudtam meglovagolni Szellőt a hatalmas hasam miatt.

-Megreggelizünk utána ezeket elintézem.

-Köszönöm.- álltam fel a székről majd áthajolva az asztalon, megcsókoltam.

~~~

Szellő hatalmas boldogsággal fogadta amikor köszöntöttem majd felmásztam a hátára. A több hónapos kihagyás miatt az egész testem remegett Szellő pedig magához híven hatalmas gyorsasággal elrugaszkodott a földtől. Amint a levegőben voltunk az egész agyam úszott az eufórikus érzésben hiszen amióta Szellővel összekapcsolódtunk onnantól ha lehetett volna, minden egyes pillanatomat Vele töltöttem volna. Szeretem a sárkányom és tudom jól, hogy Ő is így érez. Mikor még nem volt meg Szellő mindig is irigykedtem azokra a lovasokra akiknek volt. Az a kapocs ami egy lovas és egy sárkány között van az egyszerűen leírhatatlan. Szellő minden elvárásomat felül múlta és nagyon bízok benne, hogy ha egyszer amikor megöregszek akkor az egyik gyermekem fogja a gondját viselni.

-Vigyél haza!- kértem Valyr nyelven Fekete Szellőt aki egy morgás kíséretében célba vette az új otthonunkat. Mindig is szerettem vele a naplementében repülni, hiszen ekkor a fényes fekete pikkelyeit gyönyörűen megvilágította a lenyugvó nap sugarai. Amint Szellő közeledett a várhoz akkor Vhagar is követte a példánkat.