Porig Égetve

Huszonegyedik rész

Vizet felköhögve kezdtem el levegőért kapkodni miközben megéreztem két hideg kezet az arcomon.

-Aemond?- néztem fel a fölém tornyosuló férfira aki könnyes szemekkel rántott magához. Az illata azonnal az orromba szökött miközben az én kezeim is a dereka köré tekeredtek. A könnyeim azonnal kicsordultak amint a szeretett férfim karjai között lehettem újra ami miatt a lelkemről hatalmas kő esett le -Hol vagyunk?

-Sárkánykő egyik kis falujában.

-Mi történt?- motyogtam alig érthetően a nyakához közel mire a fiú méginkább magához ölelt.

-Annyira gyorsan történt..

-Ugye csak képzelődtem, hogy Luke és Arrax a vízbe zuhant?

-Nem.- tolt el magától mire én azonnal visszarántottam magamhoz -Amint odaértem kérdőre vontam a nővéred aki nem értett semmit. Az összes haragom kijött.. Olyanokat vágtam a fejéhez amiket nem szabadott volna.. A történések miatt Jace nekem rontott aminek a végére Daemon tett pontot. Amint kidobtak Vhagar-hoz mentem, hogy visszarepülhessek hozzád, de akkor láttam messziről, hogy közeledsz, de ekkor viszont Luke utánam jött. A levegőben Vhagar kezelhetetlenné vált amint meglátta, hogy Szellőt megtámadják. Egy pillanat alatt a halálba küldte Őt és a sárkányát..

-Aemond..- pillantottam fel rá -Nem Ők vették el Tőlunk Vaegon-t.. Amint elmentél Aegon megjelent és elmondta, hogy Anyánk volt az..

-Ezt már nem tudom visszacsinálni..- suttogta a fülembe mire még jobban magamhoz szorítottam -Daemon elfog jönni értem..

-Nem tenné.- markoltam bele a gallérjába miközben lehúztam magamhoz -Amint feljön a nap elmegyünk innen. Essos-on túlra.

-Belefáradtam a menekülésbe.- döntötte a homlokát az enyémnek -Nincs már ehhez az egészhez erőm..

-Ne mond ezt..- kezdtem el még jobban sírni -Elvesztettem a családom, a gyermekem, Luke-ot.. nem teheted Velem ezt..

-Ha akkor nem erőltetem a házasságunkat Anyánknál akkor most boldogan élnél.- mosolyodott el ahogyan ezt közölte -Mindig az a kép van előttem, ahogyan egy gyönyörű kertben játszol a gyermekeiddel, Valyr nyelven beszélsz hozzájuk és a sárkányok iránti szeretetre tanítod Őket. Szabad és boldog embereket nevelsz belőlük.

-Miért beszélsz így?- kérdeztem Tőle mire végig simított az arcomon.

-Mert én ezt nem fogom látni.

-Aemond ne mondj ilyeneket...

-Megfognak ölni azért amit tettem Amelia..

-Nem fogom hagyni..- ráztam meg hevesen a fejem miközben a kezeim közé vettem az övét -Nem csinálhatod ezt Velem..

-Hiányozni fog a szemed amivel a lelkemig tudtál látni. Hiányozni fog a hangod amit a leghangosabb tömegben is megismertem. Hiányozni fognak az ujjaid amivel megnyugtattál minden egyes pillanatban. Hiányozni fog az ölelésed amivel megvédtél a rossztól. Hiányozni fog a lényed mert nélküled nem lenne egész az életem.

-Ne beszélj ilyenekről..- ordítottam Rá zokogva -Meg se kell várni, hogy reggel legyen. Induljunk most..- álltam fel amilyen gyorsan csak tudtam, de Aemond a földön maradt -Kérlek.. ha szeretsz most Velem jössz.

-Ha szeretlek elengedlek.- mondta maga elé bámulva mire én lehajolva hozzá az állára markoltam a másik kezemmel pedig letéptem róla a szemfedőjét.

-Magadhoz láncoltál majd eldobsz? - üvöltöttem az arcába -Ha ennyire nem akarsz Velem lenni akkor miért nem hagytál szimplán megfulladni? Mit nem értesz azon, hogy nem akarok nélküled élni? - néztem a szemébe, de semmit nem reagált -Ha ennyire nem ér semmit neked az amit én érzek akkor legyen így.- löktem el az állánál fogva majd kiegyenesedtem -Sose gondoltam, hogy miattad fogom elvenni a saját életem.- mondtam fejet rázva majd hirtelen kirántottam az oldaláról a tört és a nyakamhoz szorítottam.