"Síri csend, ami vetekedik a halál szagával. Sötétség, ami bűnös árnyakat védenek karöltve. Hideg, ami a vért is megfagyassza. Itt vagyok én, akinek fogalma sem volt eddig erről a helyről, vagy világról, hogy létezik, addig a percig, míg...
-Felébr...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
──•────────────────────────────────────────
-Hobi?! - néztem fel a fiúra csodálkozva.
-Igen, itt vagyok. Mi történt veled? Miért van kisírva a szemed? - tárta ki karjait, amibe én most boldogan borultam bele.
-El sem tudod hinni, hogy mennyire örülök neked, hogy itt vagy! - mondtam újra elsírva magamat, majd egyszerre kezdtek el, a nem rég történt eseményei, a fejemben képekként lejátszódni. -Hobi... - szólítottam meg hallgatagon.
-Igen? - nézett rám kíváncsian.
-Hol van az az öltönyös fickó, meg a kocsi? - néztem körbe. Azonban meglepetésemre, egyiket sem láttam már. Mégis mi történhetett? Tényleg megtörténtek az előző események?
-Mi az, hogy én miről beszélek?! Hát Hobi, hisz... - néztem újra körbe, hátha elsiklottam csak az egész felett. De tényleg semmi nem volt ott. Lehet el kéne mennem egy orvoshoz vagy, többet kellett volna este aludnom. Ez már tényleg kész vicc. - Mindegy, hagyjuk. Haza tudnál kísérni, kérlek? - álltam fel és elkezdtem, leporolni magamat. Ami... egészen reménytelennek tűnt. De ez legyen jelenleg a legkisebb bajom. A kosz.
-Persze! - húzott magához boldogan, mire én rámosolyogtam.
-Örülök, hogy te itt vagy nekem.
-Még szép, hogy! Én mindig itt leszek neked. - kacsintott rám, mire egyszerre nevettünk fel és indultunk meg a házam a felé.
Kíváncsi vagyok arra, hogy apa még is mit csinálhat, amiért nem vette fel nekem a telefont. Elaludt volna? Vagy lehet valahova elment? Vagy talán, csak nagyon összesűrűsödhetett neki a munka?
Ahhh, nem tudom! De egy biztos. Ha haza érek, akkor mindent meg tudok.
─────
Mikor a házunkhoz értünk, döbbenetemre, egy csomó kocsi állt előtte. Na jó... Kezdek egyre jobban remény vesztett lenni!
Mi folyik itt?!
Legjobb barátomra néztem, aki, ugyanúgy a kocsikat kémlelte mellettem.
-Nálatok most buli van, Yana? Ha igen, akkor meg miért nem... - kezdett volna viccelődni Hobi, mikor a semmiből egy öltönyös fickó kicsapta az ajtónkat.
-Hobi, ez meg ki a... - suttogtam volna halkan, mire a fiú védekezőn elém lépett. -Hobi? - néztem rá kérdőn, de nem nézett rám. Feszülten nézte a vele szemben állót.
