- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 49.rész -

Futottam már fogalmam sincs, hogy hova és mennyi ideje, de karok ragadtak meg hátulról és állítottak meg.

- NEM! NEM! ENGEDJ EL! - kezdtem el ordibálni, mire kezét a számra tapasztotta.

- Yana, Tae vagyok! Nyugodj meg, kérlek. - mondta, mire azonnal megfordultam és a fiú nyakába borultam.

- TAE! TAE! ÚRISTEN! TÉNYLEG TE VAGY AZ?! - kezdtem el tapogatni össze-vissza, mire nevetve megrázta fejét.

- Igen én vagyok, Yana. - húzott magához, hogy újra megöleljen. Könnyeim csak úgy folytak le arcomról megállás nélkül  - Nem haltam meg. - suttogta a fülembe lágy hangon. Alig tudtam elhinni, hogy ez a valóság. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy az.

- Tae! - sírtam fel, mint egy kisbaba. - Ahnnyira öhrülökh, hogyh láhthlak! - kapaszkodtam a fiú kabátjába. Attól féltem, ha elengedem eltünik.

- Yana ez nem álom. - simította ki arcomból a hajamat.

- A többiek? A többiekkel mi van? - kérdeztem, miközbe orromat a pulcsim ujjába töröltem. V arca elkomorodott. Szemei szomorúan néztek vissza rám. - V, MI VAN A TÖBBIEKKEL??! - kezdtem el kabátjánál fogva rángatni. Kezeit óvatosan a kezemre tette és simogatni kezdte.

- Sajnálom Yana, de... - kezdett bele, mire sírva fejemet a mellkasába vájtam. Ököllel ütni kezdtem.

- Miért...? - kérdeztem - Miért, miért, miért, MIÉRT?! - kántáltam megállás nélkül. Tae eltolt magától óvatosan majd ujjával állam alá simított és felemelte fejemet.

- Hobi-ék igazán gondoskodtak arról, hogy minél kevesebb ember élje túl a szervezetben. - mondta, mire lábaim megrogytak. Tae kezei, azonnal derekam köré fonódtak.
- Utálom! Utálom, ezt az egészet! - kiáltottam. V csak simogatott és próbált megnyugtatni, de egyszerűen nem tudtam. Hogy tudtam volna?! Hogyan? Az én hibám... minden... az egész én hibám! Én okoztam ezt... én öltem meg azt a sok embert. Köztük a barátaimat is...

- Szóval, akkor te is túl élted? - hallottam meg egy flegma lekezelő hangot a semmiből. Tae, azonnal elengedett, mire esetlenül estem a földre. D és V keze egyszerre mozdult értem. Először farkasszemet néztek egymással majd Tae visszahúzta a kezét. Agust D karját körém fonta majd felhúzott és ernyedt testemet erősen magához szorította, miközben szemét végig V-n tartotta.

- D... nyugodj meg. Nincs semmi baj. - simítottam mellkasára, de én sem hittem a szavamnak nem, hogy még Ő.

- Menjünk! - mondta ellenkezést nem tűrő hangon majd ölébe kapott és úgy vitt vissza a ház felé. - Te is gyere! - hátra sem nézve mondta, mire gyors lépteket hallottam meg, vagyis Tae is velünk jön. Ennek örülök... azonban szemeimet ólom súlyok húzták le, amiknek egyáltalán nem tudtam ellent tartani. Elfáradtam...

Mikor felkeltem egy ágyban feküdtem. A mi ágyunkban. Lassan feltámászkodtam majd megdörzsöltem szemeimet. Mennyi ideig aludhattam? Történt valami azóta? Bár már így is rengeteg minden történt mostanában...

Jól kinyújtóztattam végtagjaimat majd fülemet megcsapta D és még pár ember beszélgetése. V és JK-én kívül más nem volt ismerős. Esetlenül kimásztam az ágyból majd D pulcsiját magamra kapva indultam el a konyha felé. Muszáj volt valamit a gyomromba juttatni, mert a végén ki fogok pusztulni és hát, annak D nem igazán örülne valljuk be.

Kivettem egy kis narancslevet majd felvágottat és zöldséget. Neki álltam szendvicseket csinálni, miközben kitöltöttem egy pohárba magamnak narancslevet. Imádtam a narancslét! Az volt az egyik kedvenc italom, ami mióta drága Agust D tudomására jutott, megállás nélkül, azt vesz nekem. Szerintem titkon ő is megszerette, de ezt soha nem vallaná be.

- Te mit keresel itt? Inkább menj vissza pihenni! - hallottam meg ideges hangját, mire csak megforgattam a szememet.
- D, jól vagyok! - válaszoltam unottan, miközben kezem megsem állt. A fiú egyik keze csípőmre, a másik a kezemre simult. Egy gyengéd mozdulattal, de mégis határozottan fordított meg. Szemeit durván az enyémbe fúrta majd amelyik keze a kezemet fogta az arcomra simult. Hüvelykujjával lassan végig simított rajta majd egy puha könnyű csókot lehelt ajkaimra. A testem, azonnal felhevült. Nem tehettem róla. D igazán nagy hatással tudott rám lenni.

- Mit csinálsz? - kérdeztem csodálkozva. Erre egy szexi mosoly jelent meg arcán.
- Talán nem csókolhatom meg a barátnőmet?
- Miért a barátnőd vagyok? - kérdeztem vissza kuncogva.
- Mi más?
- Lehetek más is. - haraptam ajkamba, hogy ezzel egy mosolyt vissza fogjak.
- Még is, hogy érted? - húzta fel szemöldökét, mire csak legyintettem.
- Nem érdekes. - mosolyodtam el majd visszafordultam a szendvicsekhez.
- Hé! Ha elkezdtél valamit, azt fejezd is be! - fordított vissza magafelé, azonban én még előtte gyorsan felkaptam egy kocka kis szendvicset és a szájába tettem. D először csodálkozva nézett rám majd jól esőn bólogatott. - Ez finom.
- Tudom. - mosolyodtam el kajánul majd egy kis szósz került szájára, mire ujjammal odanyúltam és letöröltem. A fiú, azonnal megragadta a kezemet és egy mozdulattal húzott magára. Ajkait keményen az enyémnek tapasztotta. Oké... fogalmam sincs mi történt D-vel, de ezt az oldalát különösen... szeretem. Lehetne többször ilyen. Bár mind tudjuk, hogy ez,  lehetetlen.

- Inkább így szedd le máskor. - mondta majd elengedett és visszasétált az irodája felé. - Remélem egy kicsit feldobtam a hangulatodat.

- Egy icipicit, igen. - válaszoltam majd az ujjamba haraptam. Erre D csak beletúrt sötet hajába majd maga után bezárva az ajtót újra magukra csukta. Oké... nem tudom mondtam- e már, de néha borzasztóan szexi tud lenni. Jó, nemcsak néha! De most komolyan! Ki tudna ellenállni egy Agust D-nek?

Sziiasztook!❤️ Hogy vagytok?
Eddig, hogy tetszik nektek
a történet?❤️