"Síri csend, ami vetekedik a halál szagával. Sötétség, ami bűnös árnyakat védenek karöltve. Hideg, ami a vért is megfagyassza. Itt vagyok én, akinek fogalma sem volt eddig erről a helyről, vagy világról, hogy létezik, addig a percig, míg...
-Felébr...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Jelen
────•──────────────────────────────────────
Így kerültem most ide, ahol jelenleg vagyok. Ebbe a sötét, árnyékokkal teli helyre, amiről eddig, fogalmam sem volt.
Apám, ismerheti ezeket az embereket? Ő is idetartozhatott?
Nem hinném.
Apa tényleg egy nagyon jó ember volt. Mindig csodáltam kedvességét és ahogyan törődött velem. Én voltam, ám a szeme fénye! Úgy vigyázott rám, mint egy porcelán babára, amihez, ha valaki hozzáérne biztosan eltörik.
-Ez lenne az orvos ellátó központunk. - mondta az engem kisérő fiú. -Jajj, én buta, még be sem mutatkoztam... A nevem Tae, de mindenki V-nek hív. - mondta bátortalanul.
-Én Yana vagyok. Örvendek. - nyújtottam ki a kezemet felé, amit boldogan elfogadott. -Te is ezen a helyen dolgozol?
Lassan bólintott.
-Igen. Én láttam el a sebeidet is. - mutatott a karomra, az oldalamra majd a lábaimra ujjaival.
Azonnal lefehéredtem. Mármint... senki ne értsen félre! Hálás voltam neki, egyben... nem is. Hisz... MÉG IS CSAK EGY FIÚ VOLT!
-Ohh... ömm. Nagyon szépen köszönöm neked! Izé... öhh... - dadogtam össze-vissza, mert fogalmam sem volt valójában, mit kéne mondanom neki.
Mintha meghallotta volna a gondolataimat, azonnal pirosra változott az arcszíne.
-NYUGI! NEM LÁTTAM SEMMIT! ESKÜSZÖM! Izé... N-nem láttalak úgy! - emelte fel védekezőn kezeit.
Ezen nem tudtam nem felkuncogni. Legbelül egy kis részem megnyugodott azért, hogy nem kukkolt meg egy ismeretlen fiú csak úgy.
-Hálás vagyok érte. Mivel tartozom neked? - mosolyogtam rá, mire szemei csillogón vetültek felém. Majd utána, teljesen fülig pirult.
-Se-semmivel, hisz ez csak e-egy kis se-semmiség. - vakarta meg zavartan a tarkóját.
Ezt kihasználva lassan elkezdtem szétnézni ebben az ismeretlen szobában. Mindenhol csak kötszerek, kötözők, ollók, sterilizálók, tapaszok, szikék voltak találhatók. Legalább jól fel van szerelve, ha már egy orvosi ellátó helyiség. Azonban egy gondolat, szüntelenül zakatolt a fejemben.
-V - szólítottam meg a fiút.
-Igen? - nézett rám még mindig pirosló arccal.
-Mi pontosan hol vagyunk most? - kérdeztem, mire elfordította a fejét rólam. Most meg mi lehet? Miért nem válaszol?
