- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 56.rész -

*Még mindig Lilith visszatekintése*

A lábaim, amilyen gyorsan csak tudtak maguktól mozogtak... Minden erőmet bevetettem... MINDEN, idegszálamat megmozdítottam, amit csak tudtam! Elégnek kell lennie... Elégnek kell lennem! Ugye...?

A térdeimre rogytam. Lihegtem. A tüdőm sípolt. A szívem a torkomban dobogott. Ugye... ugye sikerült? Fejemet lassan felemeltem. Anyám gúnyos vigyorával találtam szembe magamat, aki lehajolt hozzám. Érintése alatt testem megremegett. Féltem... akkor... akkor mégsem sikerült?

Szemeimből könny csordult ki. Megint... megint nem tudtam elég lenni és eleget tenni neki? Egy ennyire egyszerű dologban sem? Én tényleg egy életképtelen szar vagyok...

-Késtél 0,001 másodpercet. - emelte fel mutató ujját az arcomhoz, amit egyre csak közelebb és közelebb irányított felém. Most... most meg fog bűntetni? De... de mit fog most tenni velem? Nagyot nyeltem. Az ujja vészesen közel volt már a szememhez. Ugye... nem? Ujja hirtelen megállt. -Ugye tudod, hogy ezeket a szemeket is csak nekem köszönheted? - súgta vészjóslón. Bólintottam. -UGYE TUDOD?! - emelte fel hangját.

-IGEN! - sivított fel hangom majd összébb húztam magamat.
-Tudod azt is, hogy a szádat és a füleidet is nekem köszönheted? Csak ugyanúgy, mint a lábaidat és az ujjaidat? - simított végig ujjaival combomon.

-Igen... - válaszoltam erőtlenül. Egy borzasztóan nyomasztó érzés kezdett urrá lenni rajtam. A testemet éreztem, ahogy teljesen elönti a félelem és az aggodalom.

-Akkor azt is tudod, hogy miután az ÉN művem, bármikor visszavehetem? - hajolt az épp fülemhez, mire egy hideg fuvallat rázta meg testemet. A kezem remegett. A levegőm elakadt. Nem mertem megmozdulni. Nem mertem mondani semmit sem. -UGYE TUDOD?! - emelte fel újra hangját majd a nyakamat megragadta és szorítani kezdte.

-I-I-I... - nyögtem szorítása alatt. Az agyam ködösülni kezdett. Azonban valami legbelül, az súgta még nem adhatom fel.

-NEM HALLOM!! - üvöltötte az arcomba majd az ajtó félfának nyomta gerincemet, ami fájdalmasan roppant meg hátam alatt. A kemény fa kíméletlenül fészkelte be magát csontjaimba. -LILIANA! NYISD KI AZT A KIBASZOTT SZÁDAT! - húzott magához majd nyomott újra a szegélynek. Felnyögtem a belém hasadó fájdalomtól.

-I... Ig... - dadogtam, de semmi értelmeset nem bírtam kimondani a számmal. Az agyamban az a kevés szó, ami volt csak kuszán kavarodott. Nem bírtak egymásba kapcsolódni. Itt egyedül a gerincem tudott egybe olvadni a barna fával és a nyakamon lévő anyám vékony ujjaival.

-Nem vagy más csak mint egy haszontalan kis kurva! - szorította meg még erősebben a nyakamat, mire már fuldokolni kezdtem. A szemeim most már őrült tempóba akartak lecsukódni. Talán tényleg soha nem fogok elég lenni... Talán tényleg ezt érdemlem igazából... Ezt a szart. Ezt a kegyetlen és teljesen nagy feketeséggel lévő poklot. Ez az én szerencsém. Ez az én életem... Ez vagyok én igazán...

Azonban hirtelen a semmiből egy hangos csattanás és dörömbölések zaja csörrent fel. Szememmel próbáltam kivenni az ismeretlenül elmosódó alkokat, de nem ment. Éreztem, ahogy testemet valami hatalmas erő húzza le a földre. Minden keveredik és egy óriási színes pacává olvad össze. A hangok, az emberek, a... fegyverek.

Anyámat hirtelen elrántják tőlem majd egy kéz ér hozzám. Lassan ráemelem tekintetemet. Valamit mond nekem, de fogalmam sincs mit, így csak megrázom a fejemet, mire egy kis mosoly jelenik meg arcán.
-Most már minden rendben lesz. - súgja az épp fülembe majd magához ölel. -Mostantól senki sem fog bántani téged. - simogatta meg hátamat.

Ijedten kaptam fel rá fejemet.
-H-ho-h... - próbáltam számmal formálni a szavakat, azonban azok egyáltalán nem akartak kijönni rajta. Vigyora még szélesebbre húzódott.
-Mert mostantól, egy új szervezet tagja lettél. - mondta majd kezem után nyúlva húzott maga után.

Hitetlenkedve néztem a fiú hátát, aki boldogan vitt magával. De miért is örül nekem? Ki ő valójában? Hova visz? Milyen másik szervezet?

Mondjuk őszintén szólva, jelen pillanat nem is érdekeltek ezek, mert csak annyi járt a gondolataimban, hogy... MEGCSINÁLTAM.