"Síri csend, ami vetekedik a halál szagával. Sötétség, ami bűnös árnyakat védenek karöltve. Hideg, ami a vért is megfagyassza. Itt vagyok én, akinek fogalma sem volt eddig erről a helyről, vagy világról, hogy létezik, addig a percig, míg...
-Felébr...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
──────•────────────────────────────────────
-Micsoda?! - néztünk egymásra lefehéredve. Azt hittem nem lehet rosszabb, de úgy látszik mindig csalódnom kell az én kis naiv gondolatimban. Az agyam nevet az általam kreált világomon, ami minden bizonnyal, hamis.
-Jól hallottátok! Hoseok, kérlek! - mutatott a nagy fatáblához. Nagyot nyeltem. Nem voltam rossz dobó, de nem is akartam, hogy legjobb barátomat megbántsam vagy valami még rosszabb történjen... megöljem.
-Nyugodj meg Yana. - tagolta egy kis mosollyal arcán, de látszott, hogy fél. -Minden rendben lesz, csak tégy, ahogy RT mondja. - Nehezen vettem a levegőt, de azért bólintottam. Ez hatalmas teher számomra. Sosem gyakoroltam még, élő céltáblán. Ez előtt, sohasem. Az orromon erősen beszívtam az oxigént majd a számon kifújtam. 4 db kés... megforgattam az ujjaimmal az elsőt és egy laza mozdulattal eldobtam. Hobi két térde közé érkezett.
-Naa, megy az jobban is! - bíztatott tovább RT. Egy újabb mély lélegzet vettem majd dobtam. Ez most a jobb válla mellé érkezett. -Megy az közelebb is! - unottan néztem RT-re. Persze messziről könnyű dirigálni! Na, meg nem az ő legjobb barátja áll ott! Hangosan fújtattam egyet. Ezek a másodpercek idegtépően hosszúnak nyúlnak el. Ujjammal végig simítok a fémen, ami nem is volt már annyira hideg. A kezem melegétől felhevültek. Mondjuk jelen pillanat nem csak azoktól melegednének fel, hanem... Megráztam a fejemet. Még eszembe se jusson ilyen! Kifújtam a levegőt majd a célpontomra szegeztem tekintetem. Muszáj, nyugodt maradnom, vagy egy rossz mozdulat és Hobinak... sokkal nagyobb baja is eshet, mint kellene.
Harmadik dobás. Hobi becsukta a szemét egy pillanatra, mert épp, hogy egy kicsivel a feje fölé ment.
-Sajnálom Hobi! - néztem rá teljesen bűnbánó arcon. A penge egy kicsivel közelebb ért célt, mint ahogy én azt eredetileg elterveztem volna. Csak remélni tudtam, hogy legjobb barátom nem fog rám kiakadni...
-Semmi baj! Folytasd! - mosolygott rám kedvesen. Szóval inkább megpróbálja nyugodtan kezelni dolgokat. Bólintottam. Ez mindkettőnk jó, azonban féltem, hogy ennek igazán lesznek még következményei. És őszintén? Meg is érdemeltem volna azt a sok rosszat, amit rám rakott volna.
-Mi lenne, ha a hajából oldalt levágnál egy kicsit? - adott egy szerinte igencsak jónak tűnő ötletet RT. Ijedten néztem Hobira, aki csak határozottan bólintott, de a szeme másról árulkodott. Félt. Ki ne viselkedne máshogy? Agust D biztosan nem. Ő nem, olyan fazonnak tűnik. Egy hang volt csupán, de mégis rémisztő. Még is mit tudnék én arról az emberről? Hisz leütött majd elrabolt, az én szeretett otthonomtól elvitt majd bezáratott. Egy dolog, azonban biztos vele kapcsolatban. Hogy engem egyáltalán nem bír elviselni, ami talán így is van jól. Én sem bírom őt. Megráztam a fejemet. Most nem ezen kellene, hogy járjon az eszem.
