- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 53.rész -

*Még mindig 6 hónappal ezelőtt*

Síri csend honolt. Ez az a csend volt, ami egy végzetes dologra készült, ami veszélyes árnyakat ölelt magába. Ami már csak kitörni készült és teljesen uralni akarta azt, ami régen az övé volt. Legalább is ő, ezt hitte... vagy talán mégsem?

-Mindenki készen áll? - néztem végig az embereimen.
-Igen is uram!
-Igen uram!
-Igen!
-Akkooor... BEVETÉSRE KÉSZ! - kiáltottam -Kezdődjék az igazi játék! - nevettem fel majd intettem, hogy indulás.

A léptek zaja fülsüketítőn hangzottak fel. A fegyverek hangja pedig, folytonos durranással csendült fel, ebbe a túlságosan is nyomasztó délutánban. A Nap sem sütött már, olyan fényesen. Mintha tudná, hogy ez a nap ma valami fontosat és igazán kegyetlent fog magába rejteni. Ami nem más volt, mint az én bosszúm. Hogy miért? Egyáltalán nemcsak a volt barátnőmről van szó. Az a nő, a kapcsolatunk végénél éreztem, hogy hazudik nekem. Csak én nem akartam hinni neki. Én bíztam benne, hogy soha nem merne engem elárulni vagy megcsalni. Azonban ő, megtette. Ezzel egy hatalmas sebet okozva szívemen, amit úgy gondoltam soha... de tényleg soha! Nem fog tudni senki sem begyógyítani. De ez addig tartott, míg meg nem történt a...

-Uram! Senki sincs itt! - jött ki teljesen ledöbbenve Jimin, ezzel kizökkentve gondolataimból.
-Mégis, hogy érted azt, hogy nincs itt senki?! - ordítottam rá torkom szakadtából. Ezek biztosan megzakkantak. Miért ne lenne itt valaki?! Mindenkinek itt kell lennie!

-Ti barmok vagytok vagy nem vetettek fel szemüveget?!
-Uram... - akadt el szava teljesen. -Én... én.. teljesen komolyan beszélek! A-a-a kisujjamra esküszöm! - emelte fel ujját, miközben másik kezét a szívére tette. Lassan végig mértem szememmel. Talán igaza lehet. Bár egy részem, akkor sem hisz neki. Tudom, hogy kell lennie itt valaminek...

-Maradj itt kint. Megnézem mi van bent. - mondtam neki végül, mire mereven bólintott. -Figyelj, addig a kint lévőkre. - szóltam még oda vállam felett majd, bementem a szervezetbe.

A szervezetben néma csend volt, amit a fekete szenny lepett el. Néhol a nap sugarai szűrődtek be a kis vékony fakeretezett ablakokon, ami elég szerényen világította meg a... semmit.

-Mennyire egy elbaszott hely. - mordultam fel magamban. -Pont annyira elbaszott, mint aki vezette is. - rúgtam bele egy kőbe, ami hangos csattanással ütődött falnak. -Szóval így játszunk Yoongi? - nevettem fel. -Te elbújsz én meg megkereslek? Látom az örökös gyerekes éned még mindig vetekedik, azzal az elkúrt lelkeddel. De ne aggódj! Nekem is meg vannak ám, a módszereim! - szemeimet ingáztattam megállás nélkül jobbról balra. Itt kell lennie. Valahol itt kellenie. TUDOM. ÉRZEM A ZSIGEREIMBEN.
Ismerem őt... Ismerem a butyuta hülyeségeit... Ismerem minden rögeszmélyét... Minden gondolatát. Minden hibáját. Az egész életét. MINDENT! Számomra egy nyitott könyv! Mindig is az volt... Ha nem így lett volna, akkor Yana-t nem tudtam volna elrabolni és magammal vinni. Ha nem így lett volna, akkor PD sem halt volna meg. Sőt! Ha nem így lett volna, akkor még mindig élnének a szülei és a huga is. De hát... mit ne mondjak? Az élet kegyetlen. Pont, amennyira az a mocsok is. Na meg PD holmi kis barátnője. PG. Az a nő volt mindenek felett a legundorítóbb ember a világon. De semmi baj... Ők márcsak felülről nézik végig, ahogy végzek, az ők "szeretett" lányukkal és annak... barmjával.

-Főnök! - jött Jin hangja a semmiből. -Valami itt kibaszottul bűzlik, és ez most kurvára nem én voltam! - akadt fenn majd a semmiből hatalmas füst felhő kezdett szétterjedni a levegőben.

-Ez... - szimpatottam a levegőbe majd azzal párhuzamosan szám elé tettem kezemet.
-Aerosszol.* - fejezte be Jin a mondanivalómat köhögve. -Most a
-Fogd be és húzzunk ki, de kurva gyorsan! - ragadtam meg épp, ahol értem és magam után kezdtem el húzni.

-Főnök - köhögi egyre durvábban és szopárabban. -A-aszth-aszthmám... - a hangja egy nyögésbe folytódik, de nem foglalkozom vele. Muszáj, minél hamarabb kiérnünk, mert ha nem tesszük... mindketten meghalunk.

A lábaim éreztem nehezülnek, mint a mellkasom is. Nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy ennyire mélyre bejöttem! És még azt merték mondani, hogy nincs bent semmi! A szemeimbe könny gyűlt. Nem a szomorúságtól, de nem is a haláltól. Tudom még nincs vége. Még, nem lehet vége.

A füst, azonban nem kegyelmezett. Egyre sűrűbb és fullasztóbb lett. Oly annyira, hogy a tűdőm már szenvedve üvöltött az oxigénért, de még mindig sehol nem volt a kiút. Tényleg nincs sehol? Lehet még is ez lenne a vége? Fogalmam sincs, de amíg lehetséges nem fogom feladni. Nem tehetem. Addig nem míg, Agust D, ezen a Földön él. Addig van az én életemnek is értelme. Ha ő nincs többé, már nekem sem lesz értelme élnem.

-Uram, engem... - nézett rám kétségbeesetten Jin, mire kezemet, azonnal a szájára tapasztottam.
-Senkit nem fogok hátrahagyni.

-Ohh, dehogyis nem. Pont ugyanúgy, mint régen. - jött semmiből egy hang majd egy hatalmas dörrenés. Puska hang volt. Egy nem akármilyené. Egy Beretta 8000 Cougar volt. 9mm Luger. Bárhonnan felismerem, ennek a hangját. Hisz a világon csak egy embernek volt ilyenje...

-Lilith? - kérdeztem vissza elcsukló hangon.

*Aerosszol=egy gáz, ami könnyen berobbantható. (Előfordulása pl.: wc sprayben vagy dezodor sprayben). 《Senki ne próbálja ki otthon!!》