- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 31. rész -

Az ellátóhelyiségbe érve már V nem volt az ágyon, hanem pakolt, azonban érkezésünkre felkapta fejét.

- Úristen! Mi az ég történt?! - sikkantott fel majd mellém lépve segítette fel Lilith az ágyra.

- 3db lövési sérülése van. Elég nagy a vérvesztesége. - kezdtem el darálni V-nek, aki bólintott majd már ugrott is egy zacskó vérhez, amit majd beömlesztünk Lilith-nek.

2 órán keresztül igyekeztünk mindent is megtenni Lilith-ért. V-vel már teljesen ki voltunk merülve, azonban sikeresen sikerült megmentenünk Lilith-t.

- Szép munka! - tartottam fel a kezemet V-nek, aki egy fáradt mosoly kíséretében csapott bele.

- Jó is, ha az embernek van egy ilyen jó partnere, mint te. - mondta zavartan majd elfordítva fejét fülig pirult.

- Hálás vagyok én is, hogy te itt vagy. - simítottam végig karján majd a lányra néztem. Mélyen aludt jelenleg. Remélem hamar fel fog épülni. Mi mindenképpen próbálunk, ezen lenni. - Hagyjuk hadd pihenjen. Holnap korán jövök majd hozzá.

V bólintott.

Elkezdtünk összepakolni és lefertőtleníteni az eszközöket. Hirtelen kopogtak az ajtón.

- Majd én kinyitom. - mondta V, mire bólintottam. JK lépett be rajta.

- Hogy van? - lépett beljebb aggódon majd az alvó Lilith-re siklott tekintete.

- Már sokkal jobban. - mosolyodtam el - 2 órába tellett, de sikeres volt. - fújtam ki a levegőt kissé kimerülten.

- Ennek nagy örülök! - láttam aggodalma, azon nyomban elpárolgott. - És te hogy vagy? - mért végig tetőtől talpig. 

-Jól. - válaszoltam egyszerűen majd elfordítottam fejemet.

- Biztos? Mikor a pódiumon voltunk, akkor... - kezdett volna akadékoskodni, mire közbevágtam.

- Jól vagyok JK! - emeltem feljebb a hangomat, mire V feltartotta az ujját majd Lilith-re mutatott. - Ohh, tényleg... bocsánat. - hajtottam le fejemet bűnbánón.

- Oké, oké bocsi felfogtam. - túrt fekete hajába majd kezét Lilith kezére tette. Fogalmam sincs miért, de hirtelen bevillant, ahogy D megragadta a csuklómat. Beharaptam ajkamat.

- 11 van nekünk menni kéne már. - nézett rám V.

- 11?! BASSZUS! - kezdtem el össze-vissza kapkodni. Ki fog nyírni... ebben 100%-ig biztos vagyok!

- Mi a baj? - kérdezte egyszerre JK és V engem nézve.

- Semmi... semmi fontos, de most rohannom kell! Jó éjt nektek! Holnap találkozunk. - kaptam fel dzsekimet majd futni kezdtem. Basszus tuti le fog szólni! Mondjuk várjunk csak... miért is sietek én annyira? Meg mi ez a furcsa bizsergés a hasamban? Várjunk, várjunk miért kezdtem el izgulni?! Hisz csak beszélgetni fogunk! Megálltam. Hátamat a falnak döntöttem. Oké gondoljuk át az egészet még egyszer. Én is akartam vele beszélni és így most ő ezt megelőlegezte, de... biztosan jó ötlet?

A gondolatmenetemet egy ajtó nyitódás zavarta meg.

- Be is jössz még ma vagy kint akarsz még álldogálni? - nézett ki az ajtón...D. Igen ám, de nem akárhogyan. Sötét fekete haja csurom vizesen hullott most szemébe. Fehér pólója teljesen felsőtestére tapadt a haja miatt, ezzel kiadva teljes izomzatát és az a short... - Hahó! - lengette meg előttem kezét majd beleunva a várakozásba kezemért nyúlva bevitt a szobába. - Késtél. - vágta hozzám, miközben egy törölközőért ment.

- Sokáig eltartott Lilith kezelése... - mondtam hallgatagon és még mindig sokkban a látvány miatt, ami elém tárulkozik.

- Azért van rajtad V kabátja igaz? - nézett rám igencsak szúrós szemmel. Végig néztem magamon. Igaza volt... tényleg nem a sajátom, hanem V-é volt rajtam. Gyorsan levettem magamról. Basszus biztos összecseréltem mikor felvettem a székről. Ahjj, istenem... - Hó-hó, nem kértem vetkőző show-t! - tette fel kezét védekezőn.

- Soha nem is kapnál tőlem. - vágtam rá. Egy pillanat alatt termett előttem. Tusfürdőjének kellemes illata, azonnal megcsapta orromat. 

- Hidd el bármit képes vagyok elérni, amit akarok. - nézett mélyen a szemembe. Elmosolyodtam. Egyik kezemet arcára simítottam majd cirógatni kezdtem. Éreztem, hogy érintésem alatt megfeszülnek izmai. Újra megragadta a csuklómat majd elvette az arcáról. - Ezt hagyd abba. - nézett rám hidegen, mire másik kezemmel ugyanígy tettem.

- Mondj egy okot, hogy miért és abba hagyom. - mondtam.

Látszott rajta, hogy őrlődik. Kezemet tartó kezével hirtelen maga felé rántott. Szinte majdnem ráestem. Másik kezét a derekamra simította majd veszélyesen közel hajolt hozzám. Éreztem, ahogy mentolos lehelete felszántja arcom. Vizes haja most előre hullott, amikről csak úgy csepegett a víz ruhámra. Tekintete egy fél pilantra estek melleimre majd újra vissza rám.  Ajkainkat már csak pár milliméter választotta el egymástól. 

- Mit... - kérdeztem volna, de szavamba vágott.

- Szóval miért? - kérdezett vissza, mire lassan egy aprót bólintottam. Nagyon nehezemre esett gondolkodni. Annyira közel volt... - Őszintén? - bizonytalanul bólintottam újra - Elég egyszerű okom van erre, az pedig...