- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 54.rész -

-Lilith? - kérdeztem vissza elcsukló hangon.
-Jó újra látni, napsugár. - mosolygott rám vissza.
-Hogy élhetsz még? Nekem azt mondta Yoongi, hogy... - hajtottam le fejemet majd, azonnal beütött a felismerés -Már megint hazudott nekem...
-Nocsak, ismerős lehet ez valahonnan, nem igaz? - hangzott fel ördögi nevetése.
-SEMMI KÖZÖD HOZZÁ! KURVÁRA SEMMI! - hangom szinte ketté szelte jelenleg most a sűrű ködöt. Éle volt és rengeteg fájdalmat cipelt magán. Az én egyedüli fájdalmamat. Az én meggyötört szívemet és lelkemet. Az összes terhemet. Az összes eddigi erőmet.

A mellkasomat fogva rogytam térdre. Az agyam is ködösülni kezdett. Azonban próbáltam a szemben lévő maszkos Lilith-el tartani a szemkontaktust.

-A barátod már nem is érdekel? Ebből is látszik, hogy semennyit sem változtál. - harsant fel hangja.
-Téged sem hagytalak meghalni!
-Nem? PEDIG IGEN IS MEGHALTAM VOLNA, HA CSAK... - halkult el hangja egy pillanatra, mire kihasználva a helyzetet, felévetődtem. Lábát összekulcsolva egyik kezemmel szorosan átöleltem majd a zsebemből a bicskámat kivéve, combjába szúrtam. Lilith hangja fül süketítőn terjedt szét ebben a szennyezett, fekete, árny világban. Azonban nem álltam meg. Ki és beszúrtam lábába a kis kést. Meg kell halnia. Túl sokat tud. Ha nem hal meg. Veszélybe kerülök. Majd szemeim egy pillantra hátra siklottak. Jin...

-Jin! - ordítottam. -JIN! - kiáltottam újra nevét, de nem mozdult. Többé, már nem... -Hogy tehetted?! - üvöltöttem Lilith-re, aki lábát fogva próbált kiszabadulni.
-Engedj el, te szarházi!
-SOHA!

Újabb lövés dördült. A golyó, a fejem mellett pár milliméterre suhant el.

-Pedig el fogod. - hang irányábá próbáltam kivenni ki lehet. De nem kellett sokáig gondolkodnom rajta.
-RM

-Látom még az a kis valami, amit az agyadnak hívnak, annak egy része még jól működik. - kocogtatta meg halántékát pisztolyának csövevél. -Az előzőt elvétettem, de a következőt nem fogom. - szegezte rám fegyverét. -Adok egy utolsó esélyt neked. Engedd el a lányt vagy különben meghalsz. - nézett velem farkasszemet. Szemei igencsak igéreteseknek tűntek. A pupillái hatalmasra tágultak. A testében az a több kilónyi izom most egyszerre megfeszülve és kidagadva virított testében. Ez, vicces...

Szám lassan egy mosolyra húzódott. Szóval ez a helyzet? Nevettem fel. Majd fejemet megütöttem kétszer. Ez beteg. De pont ezt szeretem. Szeretem, ha igen is van valaminek értelme. Szeretem, ha valami igazán történik. Ami csak is a harc volt.

Kezeimmel egy hirtelen mozdulattal csavartam ki Lilith térdeit a helyéről. A csontok ropogása csak úgy, vízhangzott ebben az ürességben. E közben RM lőtt. Lőtt. Lőtt. Lőtt. ÉS LŐTT. Azonban célt nem talált. A cél pedig, én voltam.

Nemes egyszerűsséggel kerültem ki a golyókat. Már csak, 3. 2. 1. Itt a vége. RM még mindig mereven tartotta felém a fegyverét, aminek tárja már jól tudtam, hogy üres. Azonban nem engedett feszes állásából. Én pedig könnyedén libbentem elé majd homlokomat fegyvere meleg csövének nyomtam.

-The End. - súgtam a fiúnak, akinek arcán egy izom ijedten rándult meg. Nem szólt semmit. Ujjai még mindig ravaszt fogták. -Mi lesz RM? Mit fogsz tenni? - kérdeztem egyre csak ingerelve őt. A pisztolyt eldobta majd nekem esett, azonban én egy mozdulattal rántottam ki perselyemből a fegyveremet és lőttem gyomron. RM hasát fogva rogyodt térdre. Én is fél térdre ereszkedtem. Tarkóját meg fogva emeltem fel magamra, hogy a szemembe nézhessen. Látni akartam azt a kínt és fájdalmat, amit én okozok neki. Hisz meg annyiszor verte ki ő belőlem a szart, mikor terepgyakorlatunk volt, de most fordult a kocka. Most én fogom belőle. De oly annyira, hogy soha a büdös életben nem fog tudni újra lábra állni. Nem, amíg én...

-ELÉG! - sikította Lilith. Fejemet felé kaptam. Egy pillanat volt ugyebár, de elég volt ahhoz, hogy RM felül kerekedjen rajtam. A hátamra terített és csak öklével ütötte arcomat. Éreztem, ahogy a vér szivárog az orromból. Éreztem, ahogy az orrom eltörik, ahogy az állkapcsom nagy erővel találkozik kemény öklével. Azonban ennek nincs vége, mert nincs olyan, hogy elég. Csak is annyi létezik, hogy vég, amit én fogok elhozni. Csak is én vagyok erre képes. -RM! VIGYÁZZ! - kiáltotta Lilith, de hiába. Hiába a nagy erő és izom. Kinézetre lehet egy igen erős valaki, ha belül meg egy üres senki.

A rajtam fekvő test egy pillanat alatt vált darabokra. A vér minden felé eljutott. Rajtam vér fürdő, míg a tűzem még csak most kezdődött igazán lángra kapni. Egy emberrel kevesebb. Jöhetnek a többiek. Főleg te, Min Yoongi. Te vagy az az ember, akit mindennél jobban a kezeim közt akarom tudni és elvenni tőled, azt az egy dolgot, ami az ember életében csak egyszer adatik meg. Az életed akarom.