"Síri csend, ami vetekedik a halál szagával. Sötétség, ami bűnös árnyakat védenek karöltve. Hideg, ami a vért is megfagyassza. Itt vagyok én, akinek fogalma sem volt eddig erről a helyről, vagy világról, hogy létezik, addig a percig, míg...
-Felébr...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Elrablásom napja
─•─────────────────────────────────────────
Szokásosan felkeltem reggel. Elkészültem, és lementem. Apa, ahogy minden reggel szokta, már lent ült a konyhaasztalnál és újságot olvasott, miközben a jó erős fekete kávéját szürcsölte.
Érkezésemre, felkapja a fejét, és a világ legszélesebb mosolyát villantja rám.
-Jó reggelt édesem! Hogy aludtál? - jött édeskés hangja.
-Jó reggelt! Kicsit még fáradt vagyok, de jól aludtam. - sétáltam a konyhapulthoz, ahol már frissen gőzölgött az amerikai palacsinta.
Ez volt az egyik nagy kedvencem, amit apa, szüntelenül gyártott nekem.
-Ma lesz egy vizsgám. Szóóóval, ma később fogok tudni haza jönni.
-Hánykor? Érted megyek! - ajánlotta fel egyből.
-Apa! Már nem vagyok kicsi! 22 éves vagyok! Nem szorulok szülői felügyeletre! Haza tudok jönni egyedül is. - forgattam meg a szememet unottan.
-Tudom, tudom kicsim, de az emberek kiszámíthatatlanok és nem... - kezdett volna bele a szokásos monológjába, amit minden egyes alkalomkor megejtett, mikor egyedül akartam haza jönni vagy valahova elmenni. De én közbe szóltam. Bár mondjuk, ha jobban belegondolok, akkor is ezzel nyüstölt, mikor későre jártával akarok haza sétálni.
EGYEDÜL.
Mondjuk, az utóbbival még, élni is szoktam. Hisz ki akarná, hogy valami random fekete árny csak úgy elrabolja és egy sikátorba vagy valami földalatti kis bunkerbe bezárja őt?
Akár,élete végéig.
-Igen Apa! TUDOM! Nem akarod, hogy bármi bajom legyen! FELFOGTAM! - mondtam, majd gyorsan belapátoltam a maradék reggelimet, elmosogattam majd egy gyors puszit nyomtam apám arcára. Ezután vállamra kaptam a táskám, és már indultam is.
-Vigyázz magadra nagyon kicsim! És ha végeztél...
-Akkor mindenképp hívlak Apa! - mosolyogtam vissza rá az ajtóból. - Szia Apa! Majd érkezem!
-Rendben! Sok sikert a vizsgádhoz! Szia kicsim! - kiáltotta utánam, mire én kiléptem az ajtón.
─────
Az egyetemre beérve, rögtön, legjobb barátomba botlottam.
-Jó reggelt, Hobi! - öleltem meg üdvözlésként.
-Jó reggelt, Yana... - ölelt vissza bágyadtan.
-Már megint sokáig voltál fenn? - néztem rá mindentudón.
