Captive Love |Taekook|

Huszadik fejezet

Taehyung szemszöge

Borzalmasan utáltam magam azért amit tettem. Én tényleg csak úgy gondoltam, hogy ha csúnya leszek, nem fognak többé bántani és Jungkooknak sem kell miattam aggódnia. De nem tettem jót ezzel. Jungkook annyira haragudott rám érte, hogy ordított velem, trágár szavakat használt amiket egyébként gyűlöl, és elszaladt lerészegedni ahelyett, hogy velem lenne a valóságban. A piát választotta helyettem.

Őszintén szólva, egy kicsit tartottam Jungkooktól. Most először tényleg azt hittem, hogy meg fog ütni, hogy bántani fog azért mert ennyire magamra haragítottam. És amiket mondott... Tudom hogy fontos vagyok neki, legalább annyira mint amennyire ő számomra, de én tényleg nem ellene cselekedtem ezzel, hanem pont hogy érte akartam.

Amikor éjszaka haza botladozott és beborult mellém Junwoo segítségével az ágyba, azonnal nekem esett és olyan éhesen csókolt, hogy éreztem belőle a szeretetét és azt is, hogy milyen hatást gyakoroltam rá azzal, hogy bántottam magam, még ha tényleg nem is az a szándék vezérelt.

Elválok az isteni finom nedves szájától, és fölé kerekedek hogy az arcát és a nyakát puszilgatva kezdjem izgalomba hozni. Végig nyalok a forró, férfiasan fűszeres illatú bőrén, és az alhasára ülve kezdem a pólója alatt a mellkasát simogatni, de amint a kezem már a hasát érinti, felnyög és lelök magáról, majd oldalra billen a feje és elalszik. Sokkosan nézek rá, egyáltalán nem értve hogy most mi történt. Biztosan csak túl kába, és azért lökött el. Szomorúan sóhajtva húztam le róla a nadrágját, és betakargatva egy puszit nyomtam az arcára, majd szorosan hozzá bújtam. Nagyon nagy a nyomás a mellkasomban, mert úgy érzem elveszíthetem. Én nem érdemlem meg őt...

Másnap reggel ágyba vittem neki a reggelit egy kis fájdalom csillapító kíséretében. Szeretetteljesen mosolyogtam rá miközben felült és össze szorítva a szemét igyekezett nem leborulni az ágyról, miközben a lebiggyesztett ajkai miatt úgy nézett ki mint egy cuki kisfiú.

- Jó reggelt szerelmem - mosolygok lágyan és egy puszit adok az arcára.

Jungkook mosolyogva dörzsöli meg a szemét, ám ahogy rám néz, lehervad és elkomorodik.

- Jó reggelt.

Egy szó nélkül bevette a gyógyszerét és enni kezdett, de utána már nem nézett rám. Mit is vártam miután tegnap olyan durván kiborult és rám förmedt? Ezerrel kalapáló szívem a gyomromig süllyedt a hirtelen szomorúságtól és félelemtől. Még pár percig ott ültem őt figyelve, majd csak a pólóm alját gyűrögetve, kocsonyásan remegő lábakkal álltam fel, és inkább felöltöztem hogy elmenjek egy kicsit sétálni, és talán Harinnal találkozni hogy tanácsot kérjek. Jól esne most egy... egy fagyi. Vicces hogy ez a hétköznapi dolog milyen sokat jelent az életemben. Emlékszem amikor először kóstoltam a hideg édességet, Jungkook vette nekem amikor még az utcán éltünk. Jungkook...
Megráztam a fejem és felvettem a szerelmem egyik pulcsiját amin még rajta van az illata, amit amikor megéreztem az orromba kúszni, mély levegőt vettem és igyekeztem vissza pislogni a könnyeim. Olyan érzés mintha szakított volna velem, pedig csak veszekedtünk. Korábban is előfordult már, de tegnap Kook... teljesen kifordult magából, és ez megrémített.

- Á-á! Ácsi fiatalúr, hova-hova? - állít meg Nari amikor a cipőmért nyúlok, de helyette csak lehajtom a fejem. Vajon külön vagy együtt fognak lecseszni?

- Gyere a nappaliba, beszélgessünk.

Fájdalmasan sóhajtottam.

- Nari... Kérlek, én most tényleg nem szeretné...

- Nem! Szépen kértelek, hogy gyere beszélni. Nem mehetsz sehová, amíg el nem mondod mi történt tegnap!

Nagyot nyeltem, de csak vissza dobtam a cipőm a földre és követtem őt a nappaliba. Junwoo is ott ült és minket várt. Látszott hogy nincs jó kedvük.