Életem a MAFFIA

31

<Mark>

Még egy éjszaka és holnap este megkezdjük az akciót. Addigra megérkezik a másik osztag. Egy horgászszékben ültem keresztbe fontam a kezem.

- Furcsa vagy Smith, olyan feszült - veregette meg a hátam Hantington. - Nyomott hangulatod.

- Így is mondhatjuk - sóhajtottam.

- A nők, ugye?

Felnéztem az égre, magam elé képzeltem a lány arcát, a testét.

- Sok különféle érzelem kering bennem. Izgulok, a maffiáért és dühös vagyok Rose - ra, de közben feszült vagyok amiatt hogy Rose azzal a szociopatával van. És valamiért amikor erre gondolok akkor ideges leszek és bárkit puszta kézzel tudnék megfolytani.

- Mark, tudod hogy mi a helyes...

- Tudom, tudom a maffia meg minden de amikor nem velem van akkor nincs levegőm - fogtam meg a fejem.

Erre nem mondott Hantington semmit, csak elővett egy üveg vodkát a táskájából, lassan kinyitotta és felém nyújtotta.

-Holnap úgyis meghalunk - mosolygott, a sátor felé néztem. - A többiek már így is csatakrészegek.

Belehúztam, a melegsége szétterjedt a testemben. Odaadtam neki, ő is húzott egy jókorát bele.

Utána, amikor már a jókedvünk meg volt alapozva odamentünk Gray feltette védekezően a kezét.

- Nem ittunk sört!

Nevettünk. Jules- ra és Apollo- ra néztem. Körben ültünk, beszélgettünk és nevettünk.

- Mint a régi időkben - szólalt meg Apollo. - Csak a tábortűz hiányzik.

- Meg a gitár - mondta Jules hűvösen.

Egy pillanatra megfagyott a levegő. Körbepillantottam, Gray mosolya lehervadt, Apollo idegesen babrált a felsője ujjával. Jules rám nézett, a tekintetével ölni lehetett.

Lekaptam róla a tekintetem. Megráztam a fejem.

- Meg a babakék ruhája - könnybe lábadt a szeme. Dühös volt.

- Jules, ne... - mondtam.

- Meg a lovaglás - mondta hangosabban.

Odaléptem, megpróbáltam megérinteni. De ő határozottan ellökött.

- Mark, ér neked ennyit?- kérdezte. - Megéri ezért megszegned a szavad?

- Jules! - szólt rá határozottan Gray.

- Ő nem fogja kitölteni a Julia utáni űrt - lépett közel hozzám és úgy sziszegte oda. - Hisz, tudod ő meghalt!

Nem mondtam semmit, csak bólintottam. Mérges lettem a szavai hatására.

- Igazad van, ő meghalt, úgyhogy túl is léphetnél! - álltam a pillantását.

- Hogy léphetnék túl rajta ha megölted?! - ordított.

Egy másodpercre lefagytam. Megfogtam a karját és odarántottam magamhoz. Nagyon kevés választott el attól hogy megfolytsam. A légzésem felgyorsult.

- Hogy mered?! - sziszegtem.

- Nem igaz? - nevetett egyet. - Megölted, hányszor ismételjem el.

- Jules! - üvöltött Gray. - Elég!

Apollo aki eddig csak a földet bámulta felnézett. Az arca komor volt, komolyan nézett rám. Gray próbált Jules- hoz beszélni de mintha egy másik világban lettünk volna. Nem hallottunk és nem láttunk egymáson kívül semmit.

- Igazad van - mondtam elhomályosodott tekintettel. - Én öltem meg. Ha visszamehetnék az időben akkor nem így döntöttem volna. Julia arra vállalkozott hogy feláldozza magát ha fel kell, ahogy te is.

- Szörnyű ember vagy - a szeme könnyei kiapadhatatlan forrása. - Sajnálom Rose- t.

Felment bennem a pumpa.

- Egy szörnyű ember vagyok, szörnyen viselkedem a testvéremmel, az anyámmal - könnyeztem be. - Borzalmas barát vagyok és miattam meghalt egy csodálatos, kedves lány - Apollo felém lépett egyet. - De nem ronthatom el Rose- sal is, mert túlságosan... szeretem.

__________________________

Ezután lesz egy kis visszaemlékezés, arra amikor még nem volt Mark maffia vezér és amikor még Julia élt.

-S