06-2019

661 22 0
                                    

- Mit csinálsz?

- Tanítok - vigyorgott a törpe.

- Kit? - kérdeztem.

- Téged és őt - mutatott ránk. - Őt hogy ne lopjon tőlünk milliókat, ne hazudjon és ne akadályozzon minket. Téged pedig arra hogy nem szabad olyanokhoz kötődnünk akik külsőleg ártatlan, bájos teremtések azok igazából kártékony pondrók.

Odalépett az egyik emberéhez, kivette a zsebéből a pisztolyát és jól megnézte. Majd lassan odabaktatott hozzám és a kezembe nyomta.

- Lődd le - mondta az apám.

- Mi?

- Csak lődd le - tette a vállamra a kezét.

- Nem tehetem... - néztem a lányra. - Én nem szeretem őt.

- Lődd le vagy nem örökölsz semmit - mondta keményen. - Mindent az öccsédre hagyok, te pedig egy fityinget sem kapsz, mehetsz az utcára!

- HIDD EL NEM SZERETEM! - ordítottam. - Nem kell semmilyen lecke... Julia, mondd meg hogy ma szakítani akartam veled!

Viszont Julia egy szót sem szólt, csak oldalra fordította a fejét.

- Nem teszed? - ráncolta össze a homlokát apám. - Akkor, ha nem ölöd meg akkor minden barátodat megölöm, Kai, Ollie és Jules. Mind meghalnak, pótolhatóak, igazából nem oszt nem szoroz.

A kezem görcsbe rándult, nem tudtam hogy mihez kezdjek. Nem ölhetem meg a barátomat, attól még hogy nem szeretem nem akarom megölni. Kedves lány.

- Tedd meg! Nem számítok, csak egy bábú vagyok a sakktáblán, és nem érek annyit hogy miattam három másik is leessem a tábláról - mosolyodott el.

Az arcán mosoly ült, a szeméből mégis könnyek folytak. Az arcát véresre verték, a kezein kék és lila foltok égtelenkedtek.

Behunytam a szemem, mély lélegzetet vettem, ráfordítottam a fegyvert. A szívem a fülemben dobogott, kiszáradt a szám. Lőttem.

Kinyitottam a szemem, a halott Julia- t láttam feküdni a földön. Anyám jutott az eszembe, a szívverésem nagyon gyors volt. Láttam ahogy anyám fekszik a földön egy lőtt sebbel, Julia pontosan olyan pózban volt mint amilyenben anya.

- A második nő aki meghal érted - mondta komoran az apám, majd megveregette a hátam. - Egy pillanatra azt hittem nem teszed meg.

Nem nagyon emlékszem, csak arra hogy egy üveg vodka- val, ami erősen égette a torkom. Valahogy lekeveredtem a házunktól messzire, egy magas sziklán aminek az aljában már csak a kék tenger volt.

Lefeküdtem a padra, csak feküdtem és az égre néztem, aztán hallottam hogy valaki mellettem elesik. Felültem, egy barnahajú lány.

- Jaj - kiáltott egy ismerős hang.

- Jól vagy? - kérdeztem. Aztán vettem észre hogy Rose az. - Most jössz a lenti buliból?

- Hát, ja - törölte meg a szemét. - Elbóbiskoltam és nem találtam Aaron- t, úgyhogy elindultam.

Majd leült mellém. Csak bámultunk előre.

- Hé - mondtam. - Erőltették rád a szüleik a saját akaratuk?

- Igen - kiáltott fel. És elkezdett hadonászni. - Annyira gáz! Azt hiszik övék a világ!

- És éltél már toxikus kapcsolatban?

- Aha - röhögött egyet. - És nem hiszed el kivel, Aaron- nal. Annyira ciki, hisz olyan jóban vagyunk.

- És volt hogy meg kellett ölnöd olyas valakit akivel toxikus kapcsolatban vagy azért mert az apád rád erőltette, mert azt hitte szereted - kérdeztem nagyot húzva a vodkaból.

- Komoly vagy tesó - nézett elismerően. Majd ivott. - Nem volt.

Röhögtünk és ittunk. Eltelt vagy három óra, elmondtam neki mindent, az egész éltemet. Az egész ügyet Julia- val és az apámmal. Ő pedig csak bólogatott, aztán amikor elmondtam hogy hogyan halt meg az anyám megölelt.

- Nehéz lehet - mondta majd a vállamat fogva elmosolyodott. - Hidd el, ebben a kibaszott világban van egy személy aki a te fénysugarad lesz a legnagyobb sötétségben is.

Ekkor átjárta a testem a bizsergés, magamhoz húztam a lányt és mélyen megcsókoltam. Olyan hevesen mint még soha senkit. Magamhoz húztam, összesimult a testünk, mintha ezer méh zsongott volna a testemben. Olyan finom volt, úgy éreztem hogy a világért sem engedném el.

A világ lelassult, minden megállt. Csak egy percre minden gondomat elfelejtettem, eufórikus állapotba kerültem. Nem akartam elengedni, de már egyikünk sem kapott levegőt. Ezért elengedtem, életemben először éreztem azt hogy addig csókolnám, amíg élek.

 Ezért elengedtem, életemben először éreztem azt hogy addig csókolnám, amíg élek

Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Életem a MAFFIAOù les histoires vivent. Découvrez maintenant