Volt már olyan hogy basztatok egy random sráccal a munkahelyeteken akiről hogy az új főnökötök, aki elrabolt egy párszor megdugott és feleségül vett??
Ja, eddig még velem sem.
#1 maffia
#12 szerelem
#1 szex
# love
Eltelt 9 nap, minden nap ellátogattam a kórházba ahol Mark feküdt. És minden nap ugyanazt tudták mondani:
- Várnunk kell amíg felébred.
Várni...
Ma reggel is hiába keltem fel új reménnyel hogy talán. Nem történt változás, az állapota stabil, nem fog meghalni de lehet hogy sose kel fel.
A váróban üldögéltem a fejemből kibambulva.
Valaki leült mellém.
- Hogy van? - kérdezte Jules.
- Hogy lenne? Alszik - könnyeztem be.
Eszembe jutott mi mindent éltem át vele, hiányzott minden ami vele járt. A csókja, az érintése.
- De tudom hogy most él igazán - mosolyodtam el könnyes szemekkel. - Most nem nyomja a vállát hogy mi lesz holnap, vagy azután, vagy azután.
- Minden terhet átvettél tőle - erre ránéztem. - Három maffia irányítása? Lehetetlen.
- Muszáj - sóhajtottam. - Muszáj a kezemben tartanom a dolgokat. Hátha nem csinálnak a maffiám botrányt és nem kezdenek háborúba.
- Miért kezdenének?
- Egy blöff volt, nem irányíthatnám az orosz maffiát - nevettem. - A másik meg, hogy az amerikait sem. Mivel nem vagyok senkije igazából Mark- nak. Alig várom hogy a testvére aki valószínűleg gyűlöl visszatérjen és megöljön...
- És akkor most mi lesz?
- Két nap múlva haza kell mennem, Olaszországba - álltam fel.
Az ajtó felé sétáltam, felvettem a kabátom és a kezemre húztam a bőrkesztyűm. Megfogtam a kilincset, hátranéztem Jules- ra.
- Két nap múlva haza - mosolyodtam el.
- És Mark- kal mi lesz?
- Őt is átszállítjuk - mondtam és egy laza csuklómozdulattal bezártam az ajtót.
A hotelben csak a katonák laktak, és Jules. Ő lett a lelki támaszom, azon a szinten ahol én laktam csak az ő szobája volt még.
A cuccaimat már összepakolták, Mark és én különböző repülőkkel mentünk. Egy orvosival és egy magánnal.
A katonákat pedig az vitte ami hozta.
A reptéren erősen fújt a szél, komor arccal néztem vissza a fagyos országra. Rengeteg rossz emlék csatolt ehhez a földhöz.
A gépen Jules, Apollo és én ültünk. Pezsgőt iszogattunk és könnyed beszélgetést folytattunk.
Jules előrement a repülő orrába addig ketten maradtunk Apollo- val.
- Kísértetiesen hasonlítasz az egyik volt osztálytársamra, lehet hogy ugyanazon a szakon tanultunk az egyetemen?
- Lehet - vontam meg a vállam.
Aztán jól megnéztem a fiút, erős arcvonások és okos tekintet. Fekete egyenes, jólfésült haj.
- Kai - mondtam és tökre felderültem. - Igen, emlékszem. Mik vannak...
- Hát igen.
- Furcsa hogy jogot tanultál - nevettem.
- Te mondod?
Jules visszajött és boldogan tapasztalta hogy mennyire elvagyunk. Már vagy fél órája senki nem szólt semmit.
- Mark tényleg szeret - mondta Apollo.
Erre felkaptam a fejem.
- Soha senkiért nem tett volna ilyet - mondta Jules. - Még Julie- ért sem.
Nem sokkal ezután megpillantottam az olasz földeket. És ezután leszállt a gép.
Otthon vagyok...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
