Életem a MAFFIA

47

Szépen lassan érezhetni lehetett a helyzet súlyosságát. Ahogy teltek a napok, egyre többet támadtak ránk. Nem csak maffia tagok.

Gondterhelt arccal siettem lefelé a pince felé. A pince ahol az egyik támadót tartottuk fogva, rossz érzésem volt az egésztől. Hiszen nemrég pont fordítva kellett túlélnem.

- Most nem szabad hogy meglágyuljon a szíved.

Mondogatta nekem Mark, mondogatta amíg el nem húzott Dél- Amerikába a tesójáért és az ottani emberekért.

A kezemre húztam a kesztyűt, az én feladatom a kis kínzás utáni kérdezgetés volt.

- Hola - köszöntem be.

A fiú, mivel alig lehetett 18, le volt kötve egy székhez. Az arcáról folyt a vér.

- Öljetek meg - motyogta.

- Nem lehet, mert meg kell tudnunk hogy mivel állunk szemben - ültem le egy másik székre.

- Nem mondhatom el - szipogott egyet.

Felemeltem a fejét, sírt. Már 3 napja volt idelent. A kamerára néztem és jeleztem hogy kapcsolják ki. Megtették.

A fiú szeméből folyni kezdtek erősen a könnyek. Én egy késsel elvágtam a kötelet, néztem mit reagál. Nem próbált meg elfutni, csak oldalra dőlt. Elkaptam a fejét.

Belehajtottam az ölembe és simogatni kezdtem. Ő meg a két kezével megölelt.

- Hogy hívnak? - törtem meg a csendet.

- Miguel - mondta.

- Hány éves vagy?

- 17.

Gyerek. Ez a piti bűnöző még gyerek.

- Ha elmondasz mindent amit tudsz akkor engedem hogy hazamenj, és elintézzük hogy úgy tűnjön mintha szökés lett volna.

- Jó - mondta rekedtes hangján. Én elmosolyodtam.

- Főleg a német és angol maffia van kiakadva és magukkal rántották a többieket is. Ha meghaltok akkor 40 millió eurót kap a gyilkos, 20-20- at. Mindenki titeket keres az egész világon.

- Ennyit tudsz?

- Meg még valami, ha az egyikőtök megöli a másikat akkor vége a háborúnak és megbocsátanak nektek. Viszont azt Berlinben kell.

- Értem, köszönöm - mosolyodtam el. - Most meg az én részem ígéretből.

Felvettem a fegyvert, és rálőttem a fiú alkarjára.

- Mi a fasz??!?! - kérdezte.

- Ha elszöknél nem kapnál sérülést? - kérdeztem.

Fogtam és felvettem a késemet, beleszúrtam a combomba. Aminek hatására kicsit összeestem. Miguel elkapott és a székre ültetett.

Csillogott a szeme, odahajolt hozzám és megölelt.

- Szabadon távozhatsz - sziszegtem. - És a házad körül fog ólálkodni 2 civil ruhás biztiőr hogy biztos ne essen bajod!

- Köszönöm!

A száját az enyémre tapasztotta, majd hirtelen el is kapta. Én elmosolyodtam. Utána indult is. Én pedig kisántikáltam a pincéből, rögtön ellátást kaptam.

Néhányan meg is indultak a fiú után.

- Tilos! - majd kettőre mutattam. - Öltözzetek normális ruhába és menjetek a fiú házához hogy biztosítani hogy ne essen baja!