A lehetetlen //LeeMinho.ff//

03

Haza érve , gyors el kezdtünk készülődni mivel a vásárlással ,,kicsit" elment az idő.

Lassan 4 óra lesz és 5-re kell menni.
Elmentem le zuhanyozni, hogy azért csak tisztán menjek, majd fel vettem az új fekete ruhámat. Si-Yeon dobott fel egy kis sminket az arcomra, a hajamat ki vasaltam és fel vettem a fekete kicsi sarkú cipőmet.

Mikor a barátnőm is készen lett , fel kaptunk egy kis bördzseki szerűséget és már indultunk is el a nekem ismeretlen srác házibuliába. Mikor már a közelébe voltunk lehetet hallani a dübörgő zenét, és lehetett látni a rengeteg autót a ház előtt.

Én mondom, hogy ez a ház gyönyörű! Nem vagyok az a típus akinek minden sarkon levő ház megtetszik, de ez nagyon is tetszik! Még sosem tetszett ennyire egy ház.
Fehér falai csak úgy rikítottak, fekete kerítése és az ablak keretei plusz az ajtó nagyon feldobja az egész házat. Be menve a kerítésen belülre egy szép kis virágos kert mutatkozott, szebbnél szebb virágokkal. A fekete ajtón be érve nem is voltak olyan sokan mint ahogy a kint álló autók mutatták. Ahogy beljebb értünk egy srác ugrott elénk, valószínűleg ő a házi gazda nagyon ismerőnek tűnik. Fekete  rövid haja csak úgy bele lógott barna szemeibe. Csak egy fekete poló és szintén fekete farmer nadrág volt rajta.

- Szia..sztok!- ordította túl a zenét.- Si-Yeon ki ez a csodás hölgyemény melletted?- mért végig.

- Mert én nem vagyok csodás?- ütött vállába.

- Sang-Hun. -  mosolygott rám, mit sem törődve a barátnőmmel.

- Hannah.- bólintottam. Meg van ki ez a srác! Egy utálatos embernek a haverja. Remélem ő nincs itt.

- Én elemegyek meg keresni Chan-ékat. Ne menj sehova!- ordítta a zenét túl, majd el is ment a barátnőm.

- Gyere igyál valamit . Rég láttalak.- motyogta az utolsó mondatát de jól lehetett hallani, majd karolta át vállam , de hiába próbáltam el lökni magamról, sikertelen volt.

- Nem iszok. Nem kérek.- tiltakoztam. Ó, dehogy is nem , szoktam inni csak ez idegen hely így nem bízom itt meg még senkiben sem.

- Csak egy pohárral!- nyomott kezembe egy poharat.

- De tényleg nem....- tettem le a pultra. Elkezdtem körbe nézni remélve hogy nincs itt, dehogy is nem itt volt az a személy. Ahogy kiszúrtam egyből vissza néztem az elöttem erőlködő fiúra.

- Na, gyerünk !- tette volna bele megint kezembe de valaki a hátam mögül a pohár ért nyúlt majd le vágta azt a pultra. Akik a közelbe ültek mind ránk néztek. Még ő is.

- Ha nem kér ne erőltesd rá!- szólalt meg Minho mögülem.

- Nyugi már! Nem kell így fel kapni a vizet! Csak egy pohár whisky! Nem árt neki semmit!- húzott maga mellé Sang- Hun

- Ne rángasd már!- fogta meg Minho a csuklóm és maga mögé tolt.- Nem egy tárgy , hogy így bánj vele!- már mindenki minket figyelt a zene is lejjebb halkult.

- Mivan a barátnőd hogy így véded?- lépett eggyel közelebb Sang-Hun.- Tudtommal van barátja.- suttogta, de valószínűleg nem hallotta meg az elöttem álló.

- Igen, az a barátnőm!- ordította az elöttem álló, mire köpni nyelni nem tudtam. Hogy mi?? Én neki a barátnője? Na biztos nem , tudjátok hogy mikor!

- Akkor bizonyítsd be!- húzta oldalasra száját.

- És mit kell abba bizonyítani, hm??- lépett Minho is eggyel közelebb a másik felé.

- Kapd le.- mondta normális hangnem be, mire az előttem álló csak furán nézett a srácra.- Csókold meg, te nagyon hülye!- lökte meg a vállát. Ahogy ezt ki mondta a szemeim kétszeresére nőttek.