A lehetetlen //LeeMinho.ff//

17

Hannah szemszögéből

Az esküvő óta legalább vagy el telt 1 hónap. Így igaz, a nyolcadik hónapomban vagyok. Jövő hónap és jön a gyermekem.

Ebbe az elmúlt hónapban ki költöztünk Minho-val egy kis kertes házba ami közel de mégis kicsit messzebb van a boltokhoz és a belvároshoz.

Ez az egész hónap csak a pakolásról szólt. A többiek is ki költöztek a bázisból. Mindenki tudja hogy ki-ki merre és hol lakik. Si-Yeon-ékhoz viszonylag közel költöztünk, de a többiek sincsennek nagyon messze.

Hyunjin-t az elmúlt hónapban, vagy inkább már az esküvő óta nem láttam. Aggódom érte , de még sem. Hiányzik, de haragszom is rá. Egy szóval, nem tudok a létezéséről és nem is nagyon érdekel, mivel össze törte a lelkem a legjobb napom estéjén.

Most jelenleg Minho-t várrom haza, mivel az imént ment át Jeongin-hoz segíteni valamit meg szerelni mivel a többiek nem értek rá , Jeongin pedig nem tudta meg szerelni. Vagyis még nagyobb kárt tett a mosógépébe amit még csak 2-3 napja vett.

Autó ajtó csapódást hallok, a kanapéról lustán a bejárati ajtó fele  pillantok, és hallom ahogy csörög a kulcs csomó, majd nyílik az ajtó.

Egy fáradt Minho lép be az ajtón.

- Na mi volt?- kérdem ahogy rám pillant

- Nagyon el rontotta azt a gépet. Végül csak szerelőt kellett hívnunk, de akkor már azt mondta az a zseni hogy már csak be kellene dugni a konnektorba aztán működik. Vagyis sikerrel jártam a szerelésben. - dobja le magát mellém, majd végig nézek rajta.- De jó hogy már nem kell semmit sem csinálni. Be költöztünk teljesen, nem kell fel újjítani semmit , csak már a gyerek szobába kell cuccokat venni. Mikor már tudjuk hogy fiú-e vagy lány lesz.- vigyorog rám majd az ölébe húz.

- Van bármi ötleted amit csinálhatnánk?- kérdem

- Persze hogy van!- hátra furdulok és a még jobban vigyorgó fejével találom szembe magam.

- És micsoda?- kérdem kíváncsian

- Először is fáradt vagyok, le szertnék fürdeni, majd csinálhatnánk eggyütt vacsorát.- dobja fel az ötletet.

- Jól hangzik. Akkor én addig elő készítem az alap anyagokat.- szállok ki az öléből.

- Én úgy gondoltam hogy fürődhetnénk eggyütt.- húz vissza az ölébe, és az egyszerű lenge egybe ruhám az aljától elkezdi felfele tolni úgy simogatja combom.

- Tudod jól hogy nem lehet, míg terhes vagyok. Az  utolsó előtti hónapom ez.- dölök hátra mellkasának.

- Tudom, de nem lenne semmi se. Csak fürdenénk.- suttogja fülembe.

- Majd máskor, nincs kedvem csak úgy fürdeni.- kelek ki az öléből.

~~~

Minho fürdik, én pedig elő készülök a vacsora készítéhez. Minden féle tálat elő veszek, mivel nem tudom hogy milyen kaját is akar a szerelmem épp csinálni.

Az egyik alsó fiókhoz hajolok le, majd egyensedek vissza mikor két kéz fonódik a derekamra, majd hozzám símul egy egész test. A fejét a vállamra teszi és hallom ahogy lassan szuszog.

- Mi jót akarsz sütni, főzni?- kérdem

- Azt majd én meg csinálom, addig te pihenj.- suttogja fülembe.

- Nem, segítek.- fordulok meg vele szembe.

- Akkor maradhatsz, de én csinálom a vacsit.- markolja meg két oldalról a derekam majd meg emel és a pultra ültet fel.