A lehetetlen //LeeMinho.ff//

25

Három napja hogy itt vagyok a barátnőméknél és egy napja hogy Nick is itt van.

Már mindenki el aludt csak én és a legjobb barátnőm ülünk kint a nappaliba és beszélgetünk miközben háttér zajnak megy a TV. A kezünkben egy-egy pohár vörös bor van amit kortyolgatunk, már vagy majdnem egy üveggel meg ittunk.

Igen, igen. Tudom terhes vagyok és nem szabadna innom alkoholt, de ez már muszáj volt.

- Nem hiszem el, hogy Minho még mindig nem keresett téged!- akad ki már sokadjára a barátnőm ezen a témán.

- Mondtam már hogy keresett, de még mindig nem tudom vele beszélni.- mondom már el többedjére

- De akkor is! - issza ki a pohara tartalmát.

- Nem lehetne egy kicsit halkabban beszélni? Valaki aludna is! Hajnali kettő van.- jön ki Chan álmosan a szobájukból majd ki megy a konyhába iszik egy pohár vizet majd vissza indul - Köszönöm.- mondja majd el tűnik.

- Minho-ra vissza térve, lehet hogy beszélni fogok vele holnap. Nick már folyamatosan kérdi hogy mivan. Nem tudok már neki tovább hazudni. És már csak egy hónap és szülök. Az első közös gyermekünk.- motyogom

- Akkor írj neki most, hogy holnap beszélni akarsz vele.- mondja Si-Yeon

- Most már nem írok neki! Úgyse válaszolna.- motyogom, majd a barátnőm felém nyúl és vissza húzza a kezét. Ekkor eszmélek fel hogy a telefonomat nyomkodja. - Hé, add vissza a telefonom!- nyúlok utána- Nehogy írj neki! Majd én írok neki reggel!- veszem ki a kezéből a telefonom,mire egy győzelem ittas mosollyal néz rám.

- Már mindegy írtam neki. Válaszolt is de azt már nem tudtam el olvasni.- vonja meg a vállát- De olvasd már fel! Kérlek!- könyörgött

- Te írtad neki ugye, hogy: "Szia, holnap tudnánk e találkozni valamikor, meg beszélni a dolgokat.,, . Azt válaszolta hogy: ,, Én sem értem, ezeket nem lehet megérteni.". Mivan?- olvasom fel az üzenetett

- Mi?- ugyan az a reakciója a barátnőmnek mint nekem.

- Várj, írt, ja nem. Vissza vonta az üzenetett. De mégis ír. ,, Holnap délelőtt tizenegykor , ahol szoktunk kávézni?,, - olvasom fel, majd írok neki - Írtam neki hogy jó.

- Akkor irány aludni , különben holt fáradt leszel holnap!- segít fel a kanapéról

~~~

Ahogy Si-Yeon le parkolt az autójával egyből ugrottam is ki majd el hajtott. Én pedig be mentem a megbeszélt kávézóba. Pontosan tizenegy óra.

Ahogy be léptem a helységbe körbe néztem majd meg láttam, hogy Minho engem néz, meg sem szakítva velem a szemkontaktust.

Oda mentem majd le ültem vele szembe. A szemét le sem vette rólam, ami már kezdett egy kicsit idegesíteni.

- Van valami rajtam?- kérdem

- Gyönyörű vagy!- mosolyog, amitől hevesebben kezd el verni a szívem.

- Óh, köszi.- lepődök meg

- Hiányoztál, Kicsim! - néz a szemembe - Sajnálom, hogy úgy rád kiabáltam. Nem szándékosan tettem, csak már fel voltam zaklatva. Nem komolyan gondoltam amit mondtam. Nagyon sokat jelent számomra hogy a feleségem vagy, és hogy én a férjed vagyok. Sokat számít nekem Nick és a gyermekünk amit most az aranyos szíved alatt hordasz...de... Nekem legfőbb képen te jelented a világom. Te jelentesz nekem mindent. Szeretlek, Kicsim. Remélem meg tudsz bocsátani.- mondja mind végig a szemembe nézve, ami közben be könnyesedett.

Nem tudtam semmit sem mondani. A torkom marni kezdett, a szemem pedig csípni.

- Meg tudok bocsájtani. És. Én is szeretlek. És . Hiányoztál.- motyogom