A lehetetlen //LeeMinho.ff//

12

Az egyik folyosón sétálunk Dae-hoz. Jobb oldalamon Hyunjin a bal oldalamon pedig Minho jön. Si-Yeon még mindig a karomnál fogva húz maga után. Egy nagy vas féle ajtónál meg állunk és el engedik a kezem a kezét pedig a kilincsre rakja. Hátra pillant rám.

- Mehetünk?- kérdezi

- Talán.- vonom meg a vállam, majd le nyomja a kilincset és be lépünk a helyiségbe.

- Figyelj a lábad elé!- figyelmeztet a barátnőm de akkor már fel buktam a kis lépcsőn amit alig lehet észre venni de valaki a karomnál fogva vissza rántott, és a mellkasának csapódom. Hátra néztem Minho-nak mentem neki, amilyen gyorsan neki ütköztem olyan gyorsan léptem el tőle. Épp szólásra nyitotta a száját de Hyunjin meg előzte.

- Jól vagy?- aggódott

- Aha, csak nem figyeltem. Valaki későn szólt.- néztem Si-Yeon-ra

- Én szóltam időbe!- tette fel védekezőn a kezét

- Jó, mindegy. Na de akkor hol van Dae?- néztem körbe. Most így jobban megnézve ez a kis helyiség kicsi. Van egy asztal az ajtó mellett a szoba közepén egy kis lámpa ami alig világítja be az egész szobát. Van egy szék középen és a falak mentén is sorakozik jó néhány .

- Amott a másik helységbe.- mutat egy fehér ajtóra amit eddig észre sem vettem hogy ott van.

Az ajtó elé mentünk majd ki nyitotta a barátnőm azt. Ez egy fehér szoba volt ilyen kis orvosihoz hasonlít. Az egyik sarokba az ágyon ott feküdt Dae mellette pedig Chan állt karba tett kézzel és figyeli ahogy az orvos meg vizsgálja az ágyon fekvőt. Az egyik keze ki van kötve az ágyhoz a másik kezéből pedig infúzió lóg ki.  Oda mentünk Chan mellé, én az egyik a barátnőm pedig a másik oldalán állt a többiek pedig mögöttünk össze vissza.

- A sebei nem sújosak de bármikor rosszul lehet attól függetlenül. A feje kezd gyógyulni.- sorolja az orvos

- Miért mi van a fejével?- értetlenkedek

-  A társad hát hogy is mondjam...- nézett számónkérően Jeongin-ra Chan - Annyira fejbe vágta hogy fel repedt egy kissé a feje és enyhe agyrázkódása lett.- nézett vissza rám

-  Nem én tehetek róla!- szólal meg Jeongin védekezően

- Ja meg persze te is segítettél  neki ebben.- magyarázta tovább Chan, de ezzel nem nagyon foglalkoztam

- Jó mindegy, de nem úgy volt hogy ébren van?- nézek Chan-ra és Si-Yeon-ra.

- Nem.- rázta fejét Chan.

- Akkor minek mondtad hogy hívjam ide?- értetlenkedett a barátnőm

- Az imént ébredezett de mégsem ébredt fel. Ez az agyrázkódása miatt van. Egy kis bíztatás vagy ha beszélnek hozzá akkor talán hamarabb ébred fel.- mondja az orvos.

- Akkor mi most megyünk.- indult el az ajtó fele Chan. - Te itt maradsz és bíztatod hogy fel ébredjen!- mutatott rám szigorúan.- Ti meg gyertek már!- idegeskedett.

- Jól van, nyugi megyünk.- csitította Seungmin majd ki mentek mindannyian

- Ha bármi baj van akkor nyugodtan szóljon és ezt a gombot- mutatott az ágy felett lévő pirosas gombra- nyomja meg , de ha fel ébred nem kell szólnia. Csak ha tényleg baj van.- magyarázta az orvos

- Rendben , úgy teszem.- bicentettem a fejemmel

- Akkor magukra hagyom.- majd ki ment az ajtón amit gondosan be csukott maga után azt.

-  De jó nekem.- ültem le az ágy melletti székre. 

Már vagy majdnem egy órája itt ülök és még mindig nem ébredt fel Dae. Már mindent csináltam amit ebbe a kis szobába lehetséges. Járkáltam összevissza megnéztem mi van a polcokon és a szekrényekben, de semmi érdekeset nem találtam. Most megint a széken ülök de már mindjárt el alszok.