A lehetetlen //LeeMinho.ff//

07

Az éjjel közepén fel riadtam. Fel ültem. Körbe néztem, nem láttam senkit se. Csend van. Sötétvan. Hyunjin és Si-Yeon nincs mellettem.

- Hyunjin?- szólalok meg rekedtes hangon, de semmi válasz.- Si-Yeon?- semmi válasz. Kezdek pánikolni, de nem vagyok az a típus.
Le nézek karomra. Egy infízió lóg. De eddig nem volt rajtam.

Hirtelen egy súlyt érzek karomon. Majd fel riadok. Fel akarok ülni de le fejeltem valamit vagy inkább valakit. Az a valaki pedig Hyunjin volt. Fájó világosság ahogy ki nyitottam szemem.

- Mondjad!- fogja fejét Hyun

- Mit? Mivan?- értetlenkedtem

- Az előbb szóltál és kezdtél piszkálni . - magyarázta kómásan.

- Én nem.- tagadtam. Akkor az csak álom volt.

- De.- szólalt meg mellettem ébredező Si-Yeon is- Engem is kerestél, szóligattál.- ült fel ő is.

- Bocs, csak álmodtam.- döltem hanyatt de az ágyba be vágtam fejem.- Au!- ültem fel törökülésbe közbe fogtam fejem

- Na gratulálok!- nézett rám Hyun

- Jó reggelt!- tört be az ajtón Jeongin, Seungmin és Changbin.

- reggelt.- nyöszörögtem

- Na mi lett veled, te kis hülye.- jött közelebb Jeongin

- Kis hülye az anyád.- vágtam vissza egyből.

- Na jól van nyugi van ! Nyugi!- jött oda Seungmin is

- De kajak. Mi lett fejeddel?- ült le ágy szélére Jeongin

- Szerinted mi?- akadtam ki- Be vertem !- mondtam

- Jólvan! Azért nem kell le szedni a fejemet!- tartotta magasba kezét Jeongin.

- Na és amúgy hogy-hogy itt vagytok ilyen korán?- érdeklődtem a másik kettőre nézve

- Korán?! Miaz hogy korán?!- akadékoskodott Changbin

- Ember, fél 10-van!- fejezte be Seungmin

- Hogy mennyi?!- lepődött meg Hyunjin

- Jól hallottad. Dél előtt fél 10.- mutatta fel telefonját Si-Yeon.

- Úristen.- fogtam fejem.

- Igen? Mond!- mosolygott Hyunjin felém pillantva.

- Nem szóltam hozzád.- vágtam undorodó arcot

- De. Mondtad, hogy Úristen.- mosolygott tovább

- Anyám! Ne legyél már ilyen!- indult el Changbin Hyunjin mögé és nyakon csapta mire mind fel nevettünk kivéve Hyun.

- Haha. Nagyon vicces. - forgatta szemeit és ahova kapta az ütést ott fogta nyakát.

- Azért nevetünk.- fogta hasát Jeongin

- Na, de..- hallkult el nevetésünk- Tényleg most hogy-hogy eljötettek? És csak így hárman?- néztem rájuk

- Miért? Nem szabad eljönni vagy mi?- értetlenkedett Changbin

- De... De csak.... Ahj , hadjuk.- döltem el az ágyon.

- Szerintem is.- bólogatott Hyun.

- Te csak maradj csendben!- csaptam karjára

- Most mi rosszat tettem?- akadt ki

- Én szerintem le megyek a büfébe.... Kér valaki valamit?- nézett körbe Seungmin