A lehetetlen //LeeMinho.ff//

15

~2 héttel később ~

Már csak 3 nap van az esküvőig. Minho-val minden nap szorgosan irogatjuk az emlékeket kettőjüknek. És kezdek jobban arra a hitre térni, hogy tényleg tetszik nekem Lee Minho.

Még mindig nehezen hiszem el. Mindig jó érzéssel tölt el mikor itt van mellettem. Mikor egymással szemben ülünk törökülésben, egy kis asztal kettőnk között a kis könyvvel a tetején és abba írogatunk fel váltva. Az mindig jó érzéssel tölt el. Mindig.
Úristen, mi van velem?! De most komolyan! Nem gondolhatok folyton rá! Nem áradozhatok folyton róla!

De mégis....

De egy valami meg változott... Mikor régebben mindig el jött folyton azt kérdezgette hogy lehet e majd a gyermekem mostoha apja. Most meg már semmi. Még csak nem is utalgat rá.

Talán megváltozott. Nem tudom. Ez túl bonyolult. Túlságosan bonyolult ez nekem így.

Most Minho-val szemben ülök aki a kis könyv utolsó oldalát írja. Majd hirtelen fel néz rám, egyenesen a szemembe.

- Mi az?- kérdem ilyedten

- Szerinted ez tényleg tetszeni fog nekik?- kérdi bizonytalanul, majd ki húzza magát és úgy méregeti a mostmár betelt könyvet.

- Figyel, kettő hete hogy ezt írjuk. Biztos tetszeni fog nekik. Főleg úgy hogy a legkedvesebb emlékeket írtuk le róluk, sőt néhol rajzok is vannak róluk. Tuti biztos hogy jó lesz.- mosolyodom el, és egy kicsit oldalra döntöm a fejem. - De ha nem is tetszik nekik, akkor legalább nem lesz bűntudatunk hogy nem adtunk nekik semmit. Ez sokkal több mint a semmi. Ez sokat fog jelenteni nekik. A kapcsolatuk elejétől egészen mostanáig le írtuk sorba a történetüket. Nehogy már most vonjuk vissza hogy ez így nem jó.- nézek mélyen a szemébe

- Igazad van. Pozitívan kell gondolkodni.- mosolyodik el

- Pontosan.- bólintok bíztatóan.

- Már csak egy valami van hátra....- sóhajtott egy jó nagyott

- Micsoda?- kérdem rémülten

- Már csak egy öltözék kell, nekem legalább.- mondja

- Ó, tényleg! Az nekem sincs!- jut eszembe

- Akkor mi lenne ha elmennénk egyett vásárolni? Te nekem, én neked segítek választani. Mit szólsz?- dobja fel az ötletet

- Oke. - egyezek bele egyből - Mikor megyünk?- kérdem kissé izgatottan.

- Most?- kérdi reménykedve

- Oke, megyek akkor fel öltözni.- majd le ugrok az ágyról.

Keresek a kis szekrényemben egy sötétebb kismama egybe ruhát és egy fekete pánt nélküli melltartót, majd rohanok be a fürdőbe és gyors át veszem a szettet, amit egy fekete szandállal párosítok. A hajam le engedve hagyom. És még egy fekete kardikánt is fel kapok. Ki lépek a fürdőből és már Minho előttem áll készenlétben.

- A könyvet el raktad a helyére?- kérdem, nehogy valaki észre vegye .

Eddig mindig amikor írtunk bele a kis könyvbe, a személyes test őreimet ki küldtük az ajtón kívül mind a hármójukat, hogy nehogy valaki be jöjjön. De nekik sem mondtuk el hogy mit csinálunk csak azt hogy ,,ajándék lesz valakinek" amit el is fogadtak indoknak, de azt már nem mertük el mondani hogy kiknek. De arra még meg kértük őket hogy ezt ne mondják el senkinek. Amit meg is fogadtak.

- Igen, el raktam.- bólint, majd végig néz rajtam - Mehetünk?- kérdi, mire bólintok.

Ki lépünk az ajtón mire Si-woo, Woo-San és Jack egyből elénk állnak.