A lehetetlen //LeeMinho.ff//

14

~3 hónap múlva ~

Már vagy 2 hete hogy 7hónapos vagyok.  Minden második nap rosszul vagyok, bármit is csinálok, de az orvos elmondása szerint csak azért van mert már csak kettő hónapom maradt hátra. Őszintén nem nagyon hiszem ezt el. De ugyanúgy szednem kell azokat a gyógyszereket amiket még három hónappal ezelőtt írt fel és adott ide.

Ebbe az elmúlt 3 hónapban nem történt semmi.Szinte mindig egyedül vagyok. Dae-hoz nem mentem találkozni, Minho hetente már csak 2szer vagy 3szor jön be meg látogatni de az is egy vagy másfél órára. Si-Yeon és Chan egyre jobban várják a gyermekem érkezését így naponta 30percre be jönnek és beszélgetek velünk.  A többieket pedig hogy mikor, van olyan amikor csak 2 hetente jönnek be egyszer egy órára vagy hetente, így változatosan de ők mindig csapatosan jönnek így ; Changbin, Jeongin, Seungmin, Felix, Jisung. 
Szóval mondhatni hogy kezdenek el hagyni a barátaim vagy valamilyen utasítást kaptak. Őszintén foggalmam sincs. Egyedül Si-woo és Woo-San van mindig melletem, ja meg persze  a barna hajú akinek végre meg tudtam a névet; Jack.

Si-woo és Woo-San néha az ajtómon kívül szokta őrködni de legtöbbször bent az ágyam két oldalánál, ne tán ha valami bajom lenne. Jack pedig folyamatosan bent van és a jobboldalomon szokott állni az ablaknál , és vele szoktam beszélgetni.

Jack mindig a családjáról beszél meg hogy mennyire várja a gyermeke érkezését, meg persze az enyémét. Meg ígértem neki hogy egyszer- kétszer lehet nála hogy szokja, de erre is ő kért meg, én meg nyugodt szívvel igent mondtam neki. Si-Yeon és Chan nem nagyon díjazza ezt hogy meg engedtem , de azt mondták hogy ez az én dolgom mivel az én gyermekem lesz így le is szálltak erről a témáról elég könnyen.

Mostmár hogy 7 hónapos vagyok így Minho amikor eljön jobban el kezdte kérdezgetni hogy akkor ő lehet e majd a  mostoha apa a gyereknek, de még mindig nem tudtam meg adni neki a választ így ezen mindig össze veszünk és el megy. Szerintem ezért jön el kevesebb alkalommal és kevesebb időt van itt mint szokott.

Őszintén szólva kezdem hiányolni a társaságát.

Hiányzik Lee Minho. Hiányzik Minho.

Hogy őszinte legyek ezen a héten még nem jött el. Vasárnap késő délután van. Naplementét látom ahogy ki nézek az ablakon.

Jack, Si-woo és Woo-San el mentek egy össze jövetelre mivel az ők elmondása szerint a tábornokuk össze hívott mindenkit.

Egyedül vagyok egy sötét szobában.

Egyedül...Egy sötét szobában... Úgy, hogy hiányzik egy személy, akit még 2- 3 hónappal ezelőtt én magam küldtem el. De már meg bántam.

Kopogásra hirtelen az ajtó fele kapom a fejem , majd lassan fel ülök az ágyamon. A hasam már megnőtt, és emiatt nehezebben tudok mozogni.

- Igen?- szólalok meg bizonytalanul. Majd nyílik az ajtó és Si-Yeon lép be rajta. Ő rajta látszik hogy három hónapos. Kicsi de mégis nagy a pocakja.

- Csak én vagyok az.- mosolyodik el halványan,persze amennyit látok belőle a sötétben, majd be csukja maga mögött az ajtót és le ül az ágyam szélére. - Hogy érzed magad? Miért ülsz itt egyedül a szobában?- kérdi aggódva ahogy fürkészi az arcom

- Örülök hogy látlak.- mosolyodom el halványan - És jobban érzem magam. És azért ülök itt egyedül mert Si-woo-ékat el hívta a tábornokuk. - mondom

- Jaj, tényleg! - üt homlokára, mire kuncogok, majd tovább fürkészi az arcom, mire értetlenül de rá mosolygok kissé fájdalmasan -  Mi a baj? Miért sítál?- a kezét az arcomra rakja