A lehetetlen //LeeMinho.ff//

04

(Lesz benne 18+ rész de azt majd jelzem, annak aki nem akarja el olvasni.
Ha elkezdődött így: -18+❌-
Ha vége akkor így: -18+✅-
Remélem attól tetszeni fog ez a rész)

Egy fehér ajtós, hatalmas nagy szobabába értünk, az egyik oldalt a fal helyett óriási ablakok voltak. Szürke falai jó mutatott a nagy fekete francia ággyal és a szürkés fehéres szekrényekkel. Ahogy Myung -Dae be csukta az ajtót egyből a nagy falapnak tolt.

- Mond, miért akartál velem szakítani? Miért nem vagyok neked jó?- suttogta a nyakhajlatomba.

- Azért szakítottam,mert mindennap mással voltál, nekem pedig nem kell olyan aki mindig megcsal másmás emberekkel.- löktem el magamtól mellkasánál.

- Ne lögdös!- rivalt rám, mire egy kicsit megrezzentem.- Az a szőke mit tud amit én nem?! Én mindent meg adtam neked de sosem fogadtad el. Miért? Hm? - mondta idegesebben, a kezeivel a fejem mellett támaszkodott meg.

- Azért mert már elegem volt belőled! Elegem van belőled! Nem akarlak látni! Nem akarok veled beszélni! Miért nem tudsz meg élni nélkülem? Ott van rengeteg másik csaj akit meg raktál....Igen azt megcsináltad velük! Engem hadj békén! Én nem akarok ilyen barátot!- már a sírás kerülgetett ahogy vissza gondoltam miket tett.

- Te kellesz nekem, senki más nem érdekel! T- hajolt közelebb ahogy folytatta volna de közbe vágtam.

- Ez nem igaz! Sosem volt ez így! Ha így lett volna nem feküdtél volna le minden csajjal akit az utcán láttál. Ha tényleg szerettél volna akkor hűséges maradtál volna hozzám!- egy könycsepp ki hullott a szememből.

- É- el löktem magamtól ahogy folytatta volna.

- Ha azt akarod mondani, hogy hűséges lettél volna hozzám, én azt mondom hogy a faszt voltál hozzám hűséges! - ordítottam neki. - Szóval most már ne keres ! Ez volt az utolsó hogy beszéltem veled! Már nem ismerlek!- nyitottam ki az ajtót aminek neki voltam tolva és ki rohantam a házból. Nem tudom hogy merre vagyok. Egy utcára értem ott már sétáltam minél óvatosabban, mivel hallottam és láttam is hogy néhány fekete ruhás szaladt utánam, de még szerencse hogy le bírtam őket rázni.

- JOHNSON HANNAH! - hallottam ahogy el kiabálja magát Dae. Futásnak indultam újra. Az egyik úton rohantam át , mikor hirtelen kocsi kerék csikorgást hallottam közvetlen mellőlem. Hirtelen meg álltam, majd éreztem ahogy a motorháztetőre csattanok. Majd minden elsötétül, sípol a fülem, fáj az oldalam ahogy a fejem is. Minden megszünt körülöttem.

Si-Yeon szemszögéből

Épp nagygázzal hajt Minho mivel újra láttuk ahogy a telefon indulni kezd. Le pillantott a GPS-re , hogy most merre is kell menni a kereszteződésben, de egy cseppet sem lassított.

Hyunjin mellette ült, én ültem hátul középen, a volán mögötti ülésen Jisung, a másik oldalt pedig Chan ült. Mögöttem Changbin, Jisung mögött  Felix , Chan mögött Seungmin és leghátul egyedül a legfiatalabb Jeongin lett oda csukva. Kicsi autónak tűnik kívülről mintha csak 5 személyes lenne de igazából a duplája.  Minho még mindig szélsebesen hajt az egyik utcába.

- Vigyázz!- ordította Hyunjin egy elöttünk elfutó lányra. Hirtelen lépett a fékre, ami hatalmas csikorgást adott ki. Mindenki előre esett. Mikor mindenki vissza ült rendesen körbe néztem, hogy mi volt ez. A jobb oldali járdán láttam Myung-Daet meg állni a futásból és lesokkolva nézte a lányt. Majd megfordult és elszaladt. Hyunjin lassan nyitotta ki az autó ajtaját, és lassan szállt is ki a járműből. A kocsi elé sétált, majd gyors oda rohant akinek neki mentünk. Minho is gyors ki szállt majd le fagyva bámulta a kocsi előtt heverő Hyunjin-t. Amilyen gyorsan csak tudtam én is ki szálltam. Az autó elé rohantam. Ahogy megláttam a vérben úszó Hannah-t Hyunjin karjában egyből elsírtam magam.